Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-364
Az országgyűlés képviselőházának 36k. képviselőtársamnak bármily tiszteletreméltó érzésből fakadó, de egyéni sérelmeit ezúttal ne taglaljam és ne adjak reájuk választ. Megelégszem azzal, ha Fábián t képviselőtársamnak két olyan tételére térek ki, amelyek összefüggésben állanak a most előttünk fekvő törvényjavaslattal. Az egyik, amit Fábián igen t. képviselőtársam felhozott, az, hogy az elmúlt háború hőseit, rokkantjait és özvegyeit a háború után nem érte megfelelő jutalom, megfelelő elismerés. Teljes mértékben egyetértek Fábián igén t. képviselőtársammal abban, hogy sem a hadirokkantak, sem a hadiözvegyek, sem pedig a vitézségi éremmel kitüntetettek nem részesültek megfelelő és már a háborúban elképzelt jutalómban és elismerésben. Valamennyien tudjuk azonban, hogy ennek oka nem a nemzet meg nem értésében volt keresendő, hanem azokban a gazdasági viszonyokban, amelyeket igen t. képviselőtársam bizonyára époly jól ismer, sőt talán jobban, mint én, mert hiszen ő majdnem 1920 óta tagja a képviselőháznak. Méltóztassék azonban megengedni, hogy ennek a népnek dicsőségére viszont felhozzam azt, hogy annak ellenére, hogy ilyen sérelmek igenis ténylegesen fennállanak és hogy vannak keserűségek, meg vagyok győződve, sőt most a legutóbbi mozgósításkor alkalmam volt személyesen, közvetlen tapasztalatból is meggyőződni: ezek az ilymódon reményeikben csalatkozott emberek a ..hívó szóra egy emberként ott voltak a zászló mögött. (Fábián Béla: Így igaz!) Mondhatom tehát, hogy ha ebben a tekintetben van is sérelem, mégis megnyugtató az, hogy sérelem folytán semmiféle olyan súlyos következmények nem állottak elő, mini ; amilyenek Fábián képviselő úr beszédéből kicsendülnek. (Fábián Béla: Nem mondtam sem- I mi ilyent!) Örülök, ha félreértettem Fábián igen t. képviselőtársam szavait, ele engedje j meg, hogy itt a Ház színe előtt megnyngtas- • sam, hogy ilyen hátrányok ennek ellenére nem következtek be. (Fábián Béla: Nem is állítót- | tani!) Másik megjegyzésében, amelyre reflektálni j kívánok, Fábián igen t, képviselőtársam hiányolt valamit. Szerinte az osztrák-magyar hadsereg egyik főhibája az volt, hogy nem volt egynyelvű. Engedje, meg, igen t, képviselőtár sam, én örülök, hogy nem volt, mért ha ott ogynyelvüség lett volna,, az a nyelv csak a német lett volna, már pedig bocsásson meg képviselőtársam, az egész magyar közjogi ellenzék magatartása helyes volt a magyar hadsereg kérdésében, amikor azt mondták, hogy mindent megadunk a magyar hadseregért. (Fábián Béla: Félre tetszett engem érteni!) Örülök, hogy ebben is félreértettem képviselőtársamat, de ne vegye rossznéven, t. képvi- | selőtársam,- meg fog győződni a naplóból arról, hogy az osztrák-magyar hadsereg egy- j nyelvűségét hiányolta. (Fábián Béla: Nem azt • hiányoltam, hanem azt mondtam, hogy ha az ! egész magyar hadsereg legénysége egynyelvű ! lett volna! — Elnök csenget.) Hála Istennek, hogy nem volt egynyelvű, mert akkor megint a német lett volna az az egy nyelv. Amit az osztrák-magyar hadseregben hiányolni lehetett volna és amit a mi közjogi el-* lenzékünk mindig hiányolt, az az volt, igen t. képviselőtársam, hogy nem volt meg a hadsereg magyar részének a magyar vezényleti nyelve, nem vezették őket magyar zászlók alatt és a vezető tisztikarban, a tábornoki karban, à vezérkarban nem volt meg a magyar lilése 1939 január 20-án, pénteken: 373 hadsereg létszámának megfelelő magyar befolyás. A vita folyamán, különösen a bizottsági tárgyalás alatt egy-két felszólalás félreértésre adhatott okot abban a tekintetben, hogy vájjon milyen felelősség terheli ezt a magyar közjogi ellenzéket, amely annakidején a magyar vezényszóért és a magyar zászlóért harcot vívott, azért, hogy a hadsereg 1914-ben nem volt teljes mértékben felkészülve. Mi, magyarok néha túlzásba megyünk abban, hogy sajátmagunkat sokkal messzebbmenőleg kritizáljuk és több felelősséget vállalunk, mint amennyi de facto minket terhel. Engedjék meg, hogy erre vonatkozóan idézzem Tóth János, a kiváló függetlenségi politikus 1911 július 13-án mondott beszédének egy mondatát. A következőket mondotta (olvassa): »Nemzeti és dinasztikus érdek, hogy a magyar nemzet a hadsereget szerethesse, szeresse mint magyar intézményt, mert á magyar nemzet lelkesedése nélkül, a nemzet szeretete nélkül a hadsereg, bármily fegyelmezett legyen is, nem erő 1 , nem biztosság, a nemzeti életnek biztosságot nem nyújt, a nemzeti erők fejlesztését megbénítja, a nemzet belső és külső ellenségeinek ad erőt.« Uraim, ezeket a szavakat vissza kellett idéznem, mert egy igaztalanul vádolt és a nemzeti lelkesedésnek és önzetlenségnek tanújelét adó képviselői csoportot ért ez az elhangzott vád és ezzel szemben itt van a bizonyíték, hogy igenis a magyar hadseregnek a magyar közjogi ellenzék mindent megadott. Nem rajta múlt tehát, ha az a hadsereg tényleg 1914-ben nem volt úgy felkészülve, mint ahogyan kellett volna. A vád azokat éri, akik nem értették meg azokat a követelményeket, amelyeket a magyar nemzet felállított, mert hiszen ezek mögött a követelmények mögött nemcsak a függetlenségi párt, hanem mondhatom, a magyar nemzet túlnyomó többsége állott. Még a háború elején is éreznünk kellett, — magam is bevonultam — hogy különbséget tettek a szerint, hogy valaki a magyarságát nem rejtette véka alá, vagy [pedig tudott esetleg egy tőlünk idegen centralisztikus politikához alkalmazkodni. Mélyen t. uraim, engedjék meg, hogy ezek után áttérjek a törvényjavaslat szövegére és azokra a kérdésekre, amelyeket én a törvényjavaslat fő jellegzetességeinek találok. Ez a törvényjavaslat egy egészen új véderőrendszert hoz az 1912. évi utolsó véderőtörvényünkkel szemben. Ennek az új véderőrendszernek a jellegzetességét elsősorban is az adja meg, hogy bevonult immár törvényhozásunkba és véderőrendszerünkbe, mint új erő, a légi erő. A második tényező az, hogy a háború éppen a légi erő hadbavetése folytán háromdimenzióssá alakult, ami azt jelenti, hogy a háború mindenkinek a küszöbéig ér el. Miután a háború mindenkinek a küszöbét is átlépheti, az egész ország területét érinti, tehát totális a háború. A totális háború, a totális veszélyeztetettség a totális védőrendszer kiépítését teszi szükségessé. Az új véderőtörvényjavaslat rendelkezései tehát a tökéletes és totális védőberende-. zéseket létesítenek, amikor mindenkit, az ország minden egyes polgárát háború esetén beállítják oda, ahol a hazának hasznos védő, vagy pedig kint a harctereken megfelelő támadó erőt jelentenek. Másrészt pedig az ennek a hazának területén levő összes gazdasági javakai beállítják ennek a totális háborúnak az érdekében. Háborús védőberendezkedésünk egyik legfontosabb jellegzetessége éppen az, hogy a 58*
