Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-364
372 Az országgyűlés képviselőházának 36% hogy hivatalos cáfolat jelenjék meg az egész híresztelés valótlanságáról, amely a lapokban napokon keresztül íródott és felhasználtatott arra, hogy itt a lakosság egyik részét a másik része ellen lázítsák. Tehát csak napok múlva sikerült elérnem azt, hogy hivatalos cáfolat adatott ki. Miért? Azért, inert ha itt bármiféle gyalázatos cselekménnyel ártatlanul megvádolják a zsidóvallású magyarokat, akkor mindenki fél odaállani a zsidóvallású magyarok mellé, fél, hogy a következő napon előszedik a bélyegzőt, amelyről az előbb beszéltem, hogy zsidóbérene, holott a tisztesség és becsület megkívánná, hogy az igazság mellé álljanak. Meg kell azonban mondanom, hogy láttam frontharcos bajtársainkat, hogyan álltak mellettünk ebben a kérdésben. Ugyanakkor megjelenik egy lapban hír arról, hogy a mátészalkai rabbi 60.000 pengőt gyűjtött Magyarországon a magyar zsidóktól a cseh hadsereg részére. Napokon keresztül tartott, amíg végeredményben meg lehetett találni a hír forrását. < Néhány nappal ezelőtt pedig, amikor a munkácsi betörés volt, az egyik lapban megjelent egy hír, hogy a munkácsi zsidók Beregszászig szöktek, amikor az ukránok, ruszinok, vagy csehek — magam sem tudom, hogyan hívják őket, mert mindig másképpen nevezik őket, amint a pillanatnyi helyzet kívánja —• megjelentek a munkácsi határban. Egy árva betű nem volt igaz ebből és mindez csak arra volt jó, hogy a lakosságban megint gyanrít keltsenek. Ez nem lehetséges. Senkinek sem érdeke az országban, aki ennek a nemzetnek tényleg a javát akarja, aki ezt a nemzetet hatalmasnak, nagynak akarná látni, senkinek sem érdeke, hogy Magyarország népcsoportokra, nemzetiségekre szakadjon, hogy itt az egység a magyar nép tömegeinek akarata ellenére megbontassék! Ez nem a magyar nép érdeke, ez a magyar nép ellenségeinek érdeke. A magyar nép érdeke az, hogy mentől több magyar legyen, a magyar nép ellenségeinek pedig az az érdeke, hogy mentől kevesebb magyar legyen. A magyar nép érdeke az egységes nemzeti gondolat által összetartott és összefűzött, harmonikus egységben összeolvadó magyarság. A magyar nép ellenségeinek érdeke a darabokra tépett magyarság, a nemzetiségi csoportokra osztott magyarság, a részeiben az egymás ellen gyűlölködő, egymás ellen törő magyarság. Ennek a gondolatnak jegyében kell tárgyalnom ezt a törvényjavaslatot, mert nem beszélnék őszintén akkor, ha ezeket a kérdéseket ide nem hoznám a képviselőház elé. Megint azt mondom, hogy amikor a harctéren voltunk, ott minden ember állandóan azon gondolkozott, hogy: Istenem, nekem nem szolgál majd terhemre az, hogy a harctéren voltam, engem nem fognak háttérbe szorítani azért, mert a harctéren voltam, azokkal szem ben, akik nem voltak a hrctéren; hiszen a leg első osztályú megítélés fogalma az lesz, hogy ki volt a harctéren és hogy a harctéren ki miként teljesítette a kötelességét. A hősök a harctéren nem gondolhattak arra, hogy a hősök fiai majdan esetleges kenyérkereset vagy elhelyezkedés szempontjából háttérbe fognak kerülni azokká szemben, akik talán nem is voltak .a harctéren. Az éri szerény véleményem szerint nem helyes nem okos és elvetendő a darabokratépés. Az én szerény véleményem szerint elvetendő az, hogy azok gyermekeit, akik a harctéren hazájukkal ülése 1939 január 20-án, pénteken. szemben a kötelességüket teljesítették, ebből az országból kivándorlásra kényszerítsék. Mert mit csináljon a hős fia? Ügyvéd nem lehet, orvos nem lehet, kereskedő nem lehet, semmiféle foglalkozást nem űzhet, tehát ebből az országból mesterségesen elcsepegtetik éppen a legjobb fiatalság vérét, azoknak vérét, akikre ennek az országnak igen nagy mértékben szüksége van. Nekem az a tiszteletteljes véleményem, bogy egy országban annak a római alapelvnek kell érvényesülnie, hogy fiat justifia, aut pereat mundus; legyen igazság vagy pusztuljon a világ. Ennek az elvnek kell érvényesülnie az ország felépítésének alapelveiben és érvényesülnie kell annak az elvnek, hogy minden nemzet alapj cl cl tiszta erkölcs. Az én meggyőződésem, az én hitem az, hogy az igazság és az erkölcs azt követeli, hogy azzal szemben, aki a hazával szemben kötelességét teljesítette, a hazája is teljesítse a kötelességét. Az én hitem és az én meggyőződésem az, hogy azt, aki a hazájával szemben kötelességét teljesítette, nem erkölcsös dolog ebből az országból vándorútra kényszeríteni. Hozhatnék ide sok-sok példát a magunk életéből, bajtársaink életéből, hozhatnék soksok példát a magyar ellenforradalom történetéből és hozhatnék sok példát arra, hogy milyen világnézet követelj azt, hogy a magyar ellenforradalom egy hősének fia, akinek apját a magyar ellenforradalom idején felakasztották, vándorbotot legyen kénytelen a kezébe venni, de annak a fia, aki őt felakasztatta, minden pozíciót elérhet Magyarországon. Lehet & r különbségtételeknek ilyen rendjét megvalósítani egy országban a nélkül, hogy annak az országnak a lelke meg ne hasadjon? Higyjék el nekem, hogy egy országnak, amely fel akar támadni, amely a jövőjéért küzd és a jövőjéért harcol, igazságtalanságokat elkövetnie nem szabad, annak az országnak nem szabad letérnie az erkölcsi parancs alapjairól és nem szabad igazságtalanságokat elkövetnie a nép tömegeiben. Egy ilyen országnak nem szabad olyan törvényeket hoznia, amelyekkel szemben feltámad a nép igazságérzete. Méltóztassanak megnézni, hogy a nép igazságérzete hogyan támad fel elsősorban azokban a frontharcos egyesületekben, amelyek követelik a nemzeti egység megtartását, amely frontharcos egyesületek úgy, amint a harctéren vállvetve küzdöttek velünk együtt a Kárpátok lábainál a magyar jövőért és a magyar aratásért, ma is odaállnak becsületesen, bátran, erkölcsösön, az igazságérzettől sarkallva, hogy bajtársaikat, a volt katonatársaikat és azok családját megvédelmezzék. Ha vannak is ebben az országban az én véleményem szerint eltévelyedettek, akik a múlt tanításait, a harctérnek, az ellenofrradalomnak, a hadifogságnak a tanításait eddig magukra nézve nem tartották kötelezőnek, nekem hitem és meggyőződésem, hogy az utolsó pillanatban, éppen akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, amely a magyar nemzet védelméről, az általános védkötelezettségről szól, ezek is meg fognak torpanni és elsősorban azok fognak megtorpanni, akik felelnek a magyar jövendőért, a mai magyar népért. Ebben a hitben és meggyőződésben a törvényjavaslatot elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Ember Sándor! Ember Sándor: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy Fábián Béla igen t.