Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-364

366 Az országgyűlés képviselőházának 364­beranyag-létszámban kétségtelenül olyan nagy a diktaturás államok hadserege, amilyennel a demokratikus országok hadseregei így talán nem mérkőzhetnek — tegyük fel, nem tudom biztosan, a honvédelmi miniszter úrnak való­színűleg jobb adatai vannak erről, mint ne­kem, — dé én egyet mondok: az abesszin há­ború még nem mutatta meg a diktaturás had­sereg teherbíróképességét s a spanyol front sem mutatta még meg. De a spanyol fronton igenis iáttunk már valamit. Azt láttuk, hogy egy rosszabbul felszerelt és katonatisztekkel sokkal kisebb mértékben ellátott hadsereg éve­ken keresztül küzdeni tud egy sokkal jobban, modernebbül felszerelt nagyobb hadsereg ellen. Nem méltóztatnak-e arra gondolni, hogy talán ennek is az a magyarázata, amit bátor voltam fejtegetni, hogy az egyik oldalon álló hadse­regnek nagyobb a lelkesedése, nagyobb az el­zántsága, inkább hiszi a spanyol kormány­hadsereg katonája azt, hogy neki életérdeke harcolni és győzni, mint a Franco hadseregé­ben szolgáló katona? T. Képviselőház! Ha ezeket látom, akkor azt kell mondanom, hogy ugyanezt kell csi­uálni ma nálunk is. Sürgősen gondoskodni sell a magyar nép gazdasági helyzetének megjavításáról és nem arról kell beszélni, amit napjainkban látunk, hogy itt bizonyos rétege­ket egyszerűen el akarnak tüntetni a föld szí­néről. (Farkas István: Ügy van!) Amikor ehhez a javslathoz feliratkoztam, ellene iratkoztam fel. Ez nem azt jelenti, hogy a katonaság ellen volnék és hogy nem akar­nék egy jól felszerelt, fegyelmezett, átütő erejű erős kis nemzeti hadsereget, (vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: Tessék, a javaslatot elfogadni!) ez azt jelenti, hogy én a kormányrendszer ellen akarok megállapítá­sokat tenni. Hadsereget nem lehet felszerelni csodaszarvassal és vigadói diskuráci ókkal, i amelyeknek — magyarul és világosan mondva — se fülük, se farkuk, mert közgazdasági kép­telenségekből állnak. Amikor azt mondja az illetékes tényező, a kormányhatalom feje, hogy »megszüntetem az osztályharcot«, akkor én egy rozoga széken ülve leestem a földre, mert a szék lába nem bírta ki ezt a közgazda­sági képtelenséget, eltörött. A miniszterelnök úr elvégre forgassa visszafelé a történelem lapjait és nézze meg, hogy osztályharc mindig volt, amióta osztályok vannak, és — rögtön befejezem ezt a témát — ha valaki meg akarja az osztályharcot szüntetni, ám tegye, de akkor ő Lenin. Ezen a földgömbön csak egy helyen szüntették meg az osztályharcot azzal, hogy a többi osztályokat eltörölték, és ez Oroszország, ez a bolsevizmus. Megszüntetni az osztályharcot? Azt méltóz­tatik gondolni, hogy a más diktaturás orszá­gokban meg van szüntetve az osztályharc? Nem szűntek meg oz osztályok, az osztályharc tehát ott is folyik tovább, csak aláment egy kicsit a felszín alá, nem olyan érdes, nem olyan éles, mintahogy talán más szabadabb országokban. Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskcd jék a tárgyhoz szólani. Reisinger Ferenc: Ez egészen szigorúan véve a tárgyhoz tartozik, de nem foglalkozom vele sokáig. Kénytelen voltam megállapítani. mit értek én az alatt, hogy az osztály harcot megszüntetik. Nyilvánvalóan célzást jelent ez megint és ismételten a szociáldemokrata párt betiltására. Folyton erről beszélnek, minden­feb' suttognak a bokrokban a jól és kevésbbé ülése 1939 'január 20-án, pénteken. jól értesültek. Hát én vigyázatot ajánlok és végtelenül komolyan felhívom a honvédelmi miniszter úr figyelmét erre a tényre. A szo­ciáldemokrata pártban, a szociáldemokrácia alapján működő szakszervezetekben, szövetsé­gekben együttvéve félmilliónál több felnőtt ember él és dolgozik. Ez a tömeg a paraszt­ságnak, illetőleg a munkásságnak legintelli­gensebb része. Aki tagadja, állok elébe, tjizo nyítsa be az ellenkezőjét. Ez a tömeg az ipari munkásság legintelligensebb része. Ezt olyan magasrangú katonáktól is hallottam, akik mu­nie iógyárakban dolgoztatnak. Ezt a tömeget, ezt a félmilliónyi felnőtt tömeget, ezt a fegy­verforgató vagy municiógyártó félmilliónyi tömeget kell gleichschaltolni, ennek a kedvét kell elvenni, ezt kell ijesztgetni, ezt kell elked­vetleníteni, ezt kell kitaszítani a nemzet tes­téből? Hiszen olyan országban, más országban, ahol a szociáldemokrácia így akarna és igye­kezne az országépítő munkában résztvenni, mint ahogyan azt én és elvbarátaim tesszük, mindent megtennének, hogy a szociáldemo­krata pártot valahog-yan külső baj és sérelem ne érje. De ezt a tömeget folyton ijesztgetni, rémít­getni elpusztítással? Hát tegyék, ha merik, de tiltakozom ellene, azonkívül pedig nyíltan és határozottan kimondom, hogy ha valaki a mai körülmények között a mi szakszervezeteinkhez merne nyúlni, hogy elvegye a magyar mun­kásságnak azt az egyetlen reményét, azt az egyetlen hitét, hogy ennek segítségével vala­mikor is megjavíthatja helyzetét, elvegye anél­kül, hogy ezért valamit is komolyan tudna adni egyebet az aranyszarvas bogésén kívül, az hazája eilen vét. Elnök: Ismételten figyelmeztetem a képvi­selő urat, szíveskedjék fejtegetéseit összhangba hozui a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal. Reisinger Ferenc: Arról beszélek, nem be­szélek egyetlenegy szót sem egyébről, hiszen végre a szarvasaganocsal is lehet döfni. Ez borzasztóan fontos téma, ez nem tartozik a honvédelemhez? (Hubay Kálmán közbeszól.) Az ön elvbarátja arról panaszkodott a képvi­selőházban, hogy a németeket itt elnyomják. Ez, t. képviselő úr, aljas és utolsó hazaárulás. (Nagy zaj. — Elnök csenget. — Hubay Kálmán : Nekem semmi közöm hozzá, mondja meg maga !) Nagyon is súrlódva mennek egvmás mel­lett. Elnök: Csendet kérek! (Drozdy Győző: Na­gyon helytelen, hogy nem utasítják rendre! Tényleg hazaárulás! — Hubay Kálmán: Bu­ch ingerek!) Reisinger Ferenc: Mire valók ezek a bu­ch in gerezések? Elnök: Tessék a szóváltást abbahagyni. Rei­singer képviselő urat kérem, maradjon a sző­nyegen lévő törvényjavaslatnál és szíveskedjék beszédét folytatni. Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! Tiszte­letben tartom az elnök úr figyelmeztetését, pusztán csak azt állapítom meg, hogy hiszen mindez, amiről beszélek, az én becsületes felfo­gásom szerint azt a célt szolgálja, hogy ebben az országban fogjunk össze és ha már áldo­zunk, ha már borzasztó áldozatokat hozunk egy hadsereg felépítésére, akkor tegyük lehetővé, hogy ez a hadsereg olyan legyen amelyben mind­nyájan jól érezzük magunkat, mert ha ezt nem sikerül megvalósítani, akkor kidobált pénz az egé&z. (Farkas István: Ha jól érezzük magún-

Next

/
Oldalképek
Tartalom