Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-364

Az országgyűlés képviselőházának 361).. kát benne, akkor jó hadsereg lesz!) Ezt magyarázom. Tovább menve, azt mondom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat anyagi szempontból is igen nagy áldozatokat követel ennek a szegény országnak népétől, polgártól és munkástói egyaránt. Nagy áldozatokat követel vérben és pénzben. Mégis ezzel szemben azt látjuk, hogy ennek a Háznak minden pártja kivétel nélkül feláll és szívesen áldoz pénzzel és vérrel. De most fel kell vetnem a kérdést, hogy a buchingerezések következtében alkalmas-e erre a helyzet, lehet-e ezt a célt így szolgálni? Előttünk fekszik egy törvényjavaslat, amely milliárdokra menő áldozatokat követel ettől a nemzettől, munkástól és polgártól egyaránt, mert ebben az országban még kenyéradót is fizetünk, amire! talán egyedül tündöklünk az egész földtekén. Nem .mondhatják, hogy mi munkások nem fizetünk adót, mert mi is fizetünk súlyos adót, kenyéradót, cukoradót és a jó Isten tudja, talán még levegőadót is, (Gr. Pálffy-Daun József: Az összes karteleknek!) adót ífizetünk az összes karteleknek és az államnak. Amikor tehát előttünk fekszik egy törvényjavaslat, amely óriási pénzáldozatokat követel, akkor a józan ész azt követelné, hogy most már fogjunk össze, dolgozzunk együtt és hangoljuk egybe a társadalom minden rétegét, hozzuk össze őket egy rugóra, egy nevezőre, hogy összedolgozva ki tudjuk izzadni ezeket az óriási áldozatokat. Ezzel szemben a legvadabb antiszemitának is meg kell állapítania, hogy itt hónapok óta felülről mesterségesen destruálják a közgazdasági életet (Effy hang a jobboldalon: H úgyhogy f) Igen! Tessék csak kinyitni a szemét, t. képviselő úr. Igen, felülről destruálják a közgazdasági életet és megzavarják a termelést. (Ellenmondások jobbfelől.) Engem nem elégít ki az, a kijelentés, hogy összeirattak már 200 embert, akik majd az átmeneti nehézségek után rendbehozzák a dolgokat. (Farkas István: Ahol 1500 (ember dolgozott, ott ma 500 dolgozik, 1000 pedig munkanélküli! — Az elnök csenget.) Ez a törvényjavaslat szentesítése után, nemsokára, pár napon belül, amikor törvényerőre emelkedik, sőt talán már akkor is, amikor még még sincs a törvény, áldozatokat követel. Ennek a törvényjavaslatnak nem érdeke, hogy itt évekre menő kísérletezésekkel álljunk elő a közgazdasági életben és majd az az összeírt 200, vagy 300 ember próbálja a dolgokat rend behozni. Nem tudom, kik ezek, (Propper Sándor: Németek!) mert a nevekkel és a ^minőségekkel adós maradt az illetékes tényező. (Propper Sándor: Majd jönnek a nein etek!) Ezt az átmenetet majd meg fogjuk sínyleni és »még nincs kipróbálva az az összeírt 200, vagy 300 emher abból a szempontból, bogy pótolni tudják-e a kiakolbólított szakembereket. (Zaj jobbfelől.) Én a magam részéről ezt igen veszedelmes kísérletezésnek tartom, mert attól félek, hogy az ország csődje következik be. Nem lehet az egyik oldalon ilyen óriási áldozatot igénylő javaslattal jönni, ugyanakkor pedig a közgazdasági életet rombolni, szaggatni. Nem igaz, hogy ebben az országban csak a zsidó vállalatok mennek tönkre a mai helyzet következtében. Tönkremegy a pengő is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A pénzügyminiszter úr azt mondta, nem érdekli őt, hogy mit csinálnak a zsidó vigécek Zürichben. Brie egy kiváló katona azt felelte: ülése 1989 január 20-án, pénteken. 367 hogyan lehet ilyen zöldet mondani? Mert ez éppen olyan, mintha azt mondanánk, hogy nem érdekel az ellenfél hadereje. Ez így van. (Farkas István: Nem ért a mesterségéhez! — Zaj.) Abban a pillanatban érdekelni fogja a pénzügyminiszter urat a pengő árfolyamának jegyzése, amikor öt pengő áru anyagot kell kintről behoznia. (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Abban a pillanatban a dupláját kell érte fizetnie, mint amennyit a pengő, normális értéke mellett kellene fizetni. (Kölcsey István: Elaludtak!) A képviselő úr csak zajongjon, nem tehetek róla, haragszik rám, amiért az előbb rendre oktattam. Én ezzel nem törődhetem, nekem egy fontos, egy a lényeges és ez az, hogy azoknak az áldozatoknak árán, amelyeket itt a magyar nép hozni fog, olyan nemzeti hadsereg alakuljon ki, amely mindnyájunknak szemefénye lesz és amely mindnyájunk előtt kedves lesz. Engem, mint szociáldemokratát ez érdekel. Ha a képviselő urakat más érdekli, akkor csak csinálják a maguk hecceit, de ha ezt csinálják, abba az ország fog belepusztulni, t. képviselő úr. Közöttünk ez a különbség. (Derültség jobbfelől. — Kölcsey István: Azt hiszem, több is van, mint ez!) Azért mondom ezt meg egészen nyiltan és határozottan, mert bennünket azzal szoktak vádolni, hogy nem szeretjük a hadsereget.^ Ez nem igaz. Mindenkivel szemben a leghatározottabban mondom, hogy a hadsereget igenis szeretjük. A hadseregben a mi fiaink vannak. A lövészárkokban, a gyakorlótereken, a kaszárnyákban a mi fiaink éppen úgy ott szenvednek, mint az önökéi. (Gr. Pálffy-Daun József: Senki sem tagadja!) Egészen természetes, hogy ezzel az intézményei szemben, amelyben ott van a fiam, ott van a testvérem, nem viseltethetem ellenszenvvel. Ez iránt az intézmény iránt igyekeznem kell megértőnek lenni és szeretet mutatni. Be le kell szögeznem: nem általánosítok, de rá kell mégis mutatnom azokra az apró, szórványos esetekre, amikor a hadsereg részéről mi, munkások nem kaptuk meg ugyanazt'a szeretetet, ugyanazt a megtiszteltetést, amelyben mi részesítettük a hadsereget; egyes urak ugyanis kivételt tettek a szociáldemokratákkal és vallási téren is ezt tették. Állítom, hogy ezek tényleg csak szórványos^ esetek voltak és remélem, hogy ezeknek a szórványosan előforduló eseteknek a száma mindinkább kisebb és kisebb lesz, úgyhogy ki fog alakulni egy olyan nem politizáló, egységes magyar hadsereg, amely a magyar alkotmányt, függetlenséget és önállóságot alkalmas lesz megvédeni. T. Képviselőház! Végtelenül fontosnak tartom niegállapítani még azt, hogy egy hadsereg jósága szempontjából nem közömbös, hány Önálló kisegzisztencia áll a hátamögött, illetőleg van benne. Mivel a harcoló hadseregzöme mégiscsak a magyar parasztság soraiból kerül ki, rendkívül fontosnak tartom, hogy egy megfelelő és nem látszat földreformmal támasztassák alá a hadsereg. A boldog békében is az a politika folyt Magyarországon, hogy behunyt szemmel néztük, hogyan parcellázza fl nagyszebeni román bank a magyar földbirtokokat és hogyan juttatja ezrével román nemzetiségű egyének kezébe, hogyan szorítja mindinkább kisebb területre, a magyar, székely parasztságot. Ezt bűnös könyelműséggel néztük és tűrtük s az eredmény semmi más, mint az, hogy Erdélyt elvesztettük. Erdély elvesztésében nagy része volt az ott élő lakosságnak,