Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-364

Az országgyűlés képviselőházának 36k. szemben is állandóan ellenállóképes legyen. Nemcsak ellenállóképességről van szó, hanem láttnk, hogy kisebb alakulatokkal is meg lehet verni sokkal nagyobb alakulatokat, ha a kisebb alakulatokban megvan az a bizonyos lelki erő, lelki fekészültség, lendület, amely nagyobb csapattestekben esetleg nincs meg. En erre helyeznénk végtelenül nagy súlyt, mert ha nincsenek meg.ezek az előfeltételek, akkor áldozni egy hadseregre, őszintén mondom: nem érdemes. Ha kialakítanának egy hadsereget, amely létszámánál fogva megvan, megvan a szép szíjazata, megvan a szép puskája, talán jó is, mindene megvan, de nincs lelkiereje, nincs olyan alátámasztottsága, amelynek következtében erős, átütő lendületet kap: akkor ez a hadsereg szétmálik, széthull a legelső vagy a legközelebbi erőpróbánál. Ahhoz, hogy eza hadsereg olyan legyen, amilyennek akarjuk a magyar nemzeti hadsereget, ha már mindnyájan összefogtunk és áldozni akarunk rá mi, szegény kis megcsonkított ország népe, feltétlenül követeljük, hogy ez a hadsereg, amelyre áldozunk, ilyen legyen: teljesen politikamentes, csak a katonai célra beállított tömeg és bizonyos vágytól, bizonyos érzéstől fűtve, hogy ezt a darab földet, amelyen ma élünk, meg kell mentenünk, esetleg ki kell tágítanunk minden áron és ezért érdemes meghalni. Mert azt hiszem, fejelágyára esett ember az, aki nem számol azzal, hogy ha a harctérre indul, el is pusztulhat. Amikor tehát egy ember vállára véve a puskát, elindul a harctér felé, számolnia kell azzal, hogy el fog esni, feláldozza az életét. De méltóztassanak mengedni nekem: életet feláldozni nem lehet bagóért, életet feláldozni csak nagy, szent célokért lehet, életet feláldozni csak akkor lehet önként, úgyszólván jókedvvel, ha tudom, ha érzem, hogy az, amiért most az életemet feláldoozm, valami olyan szent, olyan jó, olyan kedves nekem, ami nélkül tartósan nem tudnék élni. Ha ez megvan, akkor megvan ä lelkesedés és akkor megnyerte hadsereg az átütő erejét, amellyel — amint mondottam — sokkal nagyobb tömegek sem mérkőzhetnek. Ehhez elsősorban egy fizikailag sokat biró hadsereg kell, tehát olyan politikát kell [folytatni, amely lehetővé teszi, hogy a magyar nép megfelelően táplálkozhassak. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Rendezni kell ezt a kérdést mielőhb és minél sürgősebben, nem látszatrendelkezések alapján^ hogy a rendelet megjelenjék, de azt senkinek esze ágában se legyen betartani. Rendezni kell a munkaidőt, rendezni kell a fizetéseket, szóval a dolgozó néptömegeket kenyérhez^ cukorhoz kell juttatni. Nem akarom én kimondott katonai szakelőadással untatni a Házat, azt azonban meg kell mondanom, hogy — amint tudjuk 4- a mai modlern hadseregnél stratégiái szempontból végtelenül fontos a hadsereg menetelőképessége, hogy az egyik hadseregalakulatot pillanatok alatt a másik helyére lehessen dobni, gyorsan át lehessen csoportosítani, stb. Hiszen magában véve már félgyőzelem múlik azon, hogy milyen gyorsan tudom mozgatni a hadsereget, hol és hogyan tudok fellépni, milyen gyorsan, milyen tünemcnyszerűen tudok valahol váratlanul megjelenni. Roggyanó lábszártí parasztokkal, kiéhezett, sovány, cukrot heteken, hónapokon át nein látó parasztokkal ezt nem lehet megtenni. Azért mondom ezt, nem egészen véletlenül használom ezt a kifejezést, mert az ipari munkás iiyenkor a banyában ülése 1939 január 20-án, pénteken. 365 dolgozik, a műhelyben gyártja a hadifelszerelést és sajnos, főként és elsősorban a szegény magyar parasztnak kell odaállnia a puskát vinni, már pedig szacharinnal táplált parasztokkal, akiknek a csontrendszere gyenge, akiknek nincsen meg a kellő, megfelelő anenetelőképességük, ezeket a gyors mozdulatokat végrehajtani sohasem lehetne. Gondoskodni kell tehát annak /előfeltételeiről, hogy a magyar nép táplálékhoz jusson, megfelelő anyagi helyzetbe kerüljön, hogy azmtán fizikailag is elbírja a mai modern háború által reá rótt fáradalmakat. Ez azonban magában véve még nem elég. Elvégre babot a gályaraboknak is adtak, hogy bírják forgatni az evezőt. Ahhoz, Jhogy a hadseregnek meg legyen nagylendületű átütő ereje, hogy az emberek — amint mondottam — szinte jókedvvel menjenek és védjék a hazát, mert csak így ér valamit, feltétlenül szükséges valami, ami még* külön hangolja az embereket. Ez az én tapasztalatom szerint — amit a történelem lapjait forgatva is látok •— semmi más nem volt, mint az, hogy annak a népnek, lamelynek ilyen hadserege van, éreznie kellett, hogy ő szabadi nép, neki szabadsága van, tehát védi a szabadságát. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy 1914-ben, amikor nem feltétlen magyar érdekekért folyt a háború, — hiszen ezt magyar paraszt bakatársaim is emlegették a harctéren, tudták, látták világosan — mégis volt valami mozgató erő, még pedig az, hogy ha az orosz gőzhenger megindul, akkor ebben az országban is a cári kancsuka lesz ,az úr és a cári kanosukától való félelem, illetve a cári kancsukás Oroszországnak az akkori Magyarországgal való összehasonlítása már harci készséget eredményezett. Noha Magyarországon sem volt megfelelő joga és szabadsága a népnek, de az oroszéval összehasonlítva mindenesetre sokkal különb volt a helyzete, nem voltak szibériai ólombányáink és elvégre még sem húztak már deresre bennünket. Az orosz kancsukától, a kancsukarendszertől való félelem a magyar hadseregnek feltétlenül élénkséget, lendületet adott és sok tekintetben azért bírtunk megbirkózni a nagy orosz tömegekkel, mert minden rendes baka azt gondolta, hogy ha az orosz győz, akkor reá is rászakad Szibéria és az orosz kancsuka. De Rákóczi szabadságharcában is látjuk — amint olvasgatjuk a történelmet, — hogy öszszefogtak itt tótok és magyarok ebben az országban és a leigázó bécsi rabszolgaság ellen küzdöttek. Ott volt azután 1848, amikor a honvéd mezítláb ment a jól felszerelt osztrák ármádia ellen és számos fényes győzelem a tanusága annak, hogy íme, ha egy nép a szabadságért küzd, ha egy nép a maga boldogságáért küzd, ha annak védelmét szolgálja, akkor mezítláb is lehet győzni a jól felszerelt hadsereg ellen. Nekem ma is ez. a nézetem. Ha minden jó felszerelés mellett nem bírjuk megadni a magyar nép számára ezeket a feltételeket, akkor nem lesz kifogástalan jó hadserégünk. Ezzel szemben talán azt méltóztatnak mondani — hiszen hallottam érveket a bizottságban is és hallottam a bizottságon kívül is éppen eleget, — a diktatúrás országok hadseregei milyen kitűnőek. Méltóztassék nekem megengedni azt az állítást, hogy ez nincs kipróbálva. Nekem az a nézetem, hogy felszerelésben, em57*