Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-363
Az országgyűlés képviselőházának SßS. ségét, törvénytelen vagy nevelt gyermekét, a szülőt, a nagyszülőt. A német honvédelmi törvény a szociális gondoskodásnak olyan széles terét iktatta törvénybe» amely szociális téren való mozgás nekünk, akik a szociális megújhodás törvényhozói munkáját végezzük, szintén elemi kötelességünk. Nem látom, hogy az alkotmány védők gondja kiterjeszkedett volna arra, hogy ez a javaslat nem tartalmaz intézkedést a hadsereg tagjainak titoktartására és a politikamentességre vonatkozólag. Már pedig az olasz törvénnyel egyezően ugyancsak a német véderőtörvény a politikamentességet magában a törvényben mondja ki expressis verbis olyan módon, hogy^ a véderő tagja még a nemzeti szocialista pártnak sem lehet aktív tagja, vagyis a nemzeti szocialista párttagság is szünetel a katonai szolgálat tartama alatt. Ha a német véderőtörvény ennyire depolitizália a hadsereget, akkor, ha alkotmányos aggályokat akarunk kifejezésre juttatni ezzel a javaslattal szemben, véleményem szerint talán lehetett volna találni kifogásolni valót, különösen a politikamentesség biztosítása terén- de nem azokon a tereken, hol az eredmények is bizonyítják, hogy nem volt komoly az alkotmányjogi aggály. A törvényjavaslat bevezetése azt mondja, Tioo-v (rtl.wamat' »A. honvédelem a legszentebb állarrmolgári kötelesség, amelvet mindenkinek önfeláldozásig tériedő odaadással kell teljesítenie.« Ezzel szemben a német véderőtörvény azt a megielölést használja, hogy »Wehrdienst ist Ehrendienst am Deutschen Volke«. TTgy érzem, ho^-y ez a megjelölés gránitkőbevésése a német léleknek. A magvar törvényen is szerettem volna egy helvesebb, jobb és tömörebb meghatározást, erősebb, szuggesztívebb kifeiezését a honvédelemnek, mert a használt kép is nagyon szép, de bennem azt az érzést kelti, mint a katekizmusban a »mivégre vagyunk a földön« kérdésre adott, kissé hosszadalmas válasz. Nem pályázom a honvédelemnek magyar gránitba vésett meghatározását adni, de érzésem szerint egy lakonikusan, szorosan összevont fogalmazás, mint például, hogy a »bonyérlelem a magyar nép legszentebb szolgálata éi.ofre-halálrq«. kifejezőbb volna. Egy ilven rövid és erőteljes meghatározás a honvédelem dinamikáját is mennyivel jobban kifejező megjelölés lenne! En ezt így érzem. Természetes dolog, hogy a törvényjavaslat szövegezésével szemben helyesebbnek is tartanám. De az is természetes, nem vindikálom magamnak azt, hogy egyedül csak az a helyes fogalmazás, amit én rövidsége, lakonikussága és dinamikus ereje miatt kifejezőnek tartok. T. Ház! Somogyváry Gyula igen t. képviselőtársam beszédében megragadott annak megállapítása, hogy amikor a közelmúltban a világháború réme fenyegetett, »untauglich«szellemet talált és érzett itt nálunk, riadalom és fejetlen pánik uralkodott Budapesten és a nagy városokban. Feltétlenül igazat adok neki: ez a pánik, ez a riadalom megvolt, (vitéz Somogyváry Gyula: Főként soha katonasorban nem volt emberek részéről!) Ennek a honvédflmi javaslatnak legnagyobb erejét, legnapvobh hatását abban látom, hogy ezen keresztül kell a magyar közvéleménybe belegyúrni azt. hogy ez a honvédelmi törvény min don emberi és minden anyagi erőnek olvan tökéletes kifejtését biztosítja a nemzet számára, amely mellett pániknak, riadalomnak helye nincs, haKÉPVISELOHÁZI NAPLÓ XXI. ülése 1939 január 19-én, csütörtökön. 355 nem csak annak a feltétlen bizalomnak lehet helye, hogy a honvédség meg is tudja védeni ezt az^ országot és népét. (Ügy van! Ügy van! — vitéz Somogyváry Gyula: Ez az igazság!) Azonkívül még egy más dolgot is be kell vinnünk a tömeghangulatba, a tömegérzésbe ezen a törvényjavaslaton keresztül. Miért volt és van ma is a tömegekben nyugtalanság? A nyugtalanságot a tömegekben az alapozza meg lélektanilag, hogy az elmúlt esztendők politikai alakulása nem hozta meg azokat az eredményeket, amelyeket a közvélemény várt és mert ma is az alkotmányvédelem, a nemzeti függetlenség hangoztatása, vagyis olyan veszedelmeknek a horizontra festése egyes politikai irányzatok legfőbb aktív megnyilvánulása, (vitéz Somogyváry Gyula: Amely veszedelmek nincsenek sehol!) amelyek a tömegekben bizonytalanságot és izgalmat váltanak ki, sőt még azt a bizonytalanságot is kiváltják, hogy vájjon alkotmányos úton, parlament útján nyugodtan megvalósítható-e ennek az országnak a megújhodása, vagy pedig forradalom veszélyébe rohan-e az ország. Azt kell belevinni a köztudatba, hogy nem rohan ez az ország forradalomba! (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Ha ebből a törvényjavaslatból törvény lesz és a kormányon férfiak állanak, ezt az országot soha többé nem fogja pusztítani forradalom, (Ügy van! Ügy van!) amelytől mentse is mes- a magyar sors ezt az országot, mert egy újabb forradalomból azután talpraállani nagyon nehéz, sőt szinte lehetetlen volna. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Az is honvédelem, hogy a belső rendet fenntartsuk és megvédjük, (vitéz Somogyváry Gyula: De mennyire!) az is a honvédelem egyik legfontosabb és legnagyobb feladata, hogy a forradalmi felfordulást megakadályozzuk. Nincs szükség ijedelemre, pánikra, mert ennek az országnak rendjét és békéjét forradalom többé nem fogja feldúlni, ha a javaslatból törvény lesz. T. Ház! Shvoy Kálmán iff en t. képviselőtársam katonásan szép beszédében^ érintette azt a kérdést, hogy a tisztikar politizált a múltban és megállapítja, hogy nem politizál ma. Bizonyos okait is adja annak, hogy miért terelődött a tisztikar a politikának arra az útjára, amelytől elvi felfogása szerint és minden ország elvi felfogása szerint távol kell mását tartania: hiszen még Németországban is, ahol pedig tulajdonképpen a párt és az állam egy, a hadsereget politikamentessé tették. Azok mellett az okok mellett, amelyeket Shvov Kálmán igen t. képviselőtársam felhozott, más okok is játszanak közre. Nagyon jól emlékszem arra a nagyon nyugtalan, lelkileg déprimait időre, amikor vitéz Rátz Jenő lett a honvédelmi miniszter, éppen abban az időpontban, amikor a legélesebben nyugtalanította a közvéleményt a tisztikar állítólagos politizálása. Nagyon jól emlékszem, hogy itt a képviselőházban Káitz Jenő akkori honvédelmi miniszter úrnak politikai szűzbeszéde valósággal úgy hatott, unnt egy termékenyítő, frissítő eső: az egész Házi szívta magába azokat a »megnyugtató klaszszikus szavakat és azt a szociális felfogást, amelynek kifejezést adott a tisztikar lelkületét illetőleg. Nem szabad eltéveszteni azt a megkülönböztetést sem, hogy vaijon pártpolitikát űz-e a tisztikar, vagy pedig figyelemmel kíséri a politikai kérdéseket. Nem kívánok bókolni Rátz Jenő volt honvédelmi miniszter úrnak, de kevés dolog, vagy talán semmi sem hatott úgy 56
