Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-363

340 Az országgyűlés képviselőházának 363. denkor, sem a politikáiban nem szabad érvényesülnie, olyan törekvésnek, hogy a hadseregbe bármiféle pártpolitikai szempont bevitesséK, (Ugy van! Ugy van!) vagy hogy a törvényjavaslat pártpolitikai szempontú ól bíráltassék el, mert abban igazán minden magyar embernek egynek kell lennie, hogyi a szebb és boldogabb tmagyar jövendő kiépítéséhez az szükséges, hogy minél erősebb legyen a magyar honvédség, Ihogy méltó utódja, letéteményese, őrzője legyen az ezeréves magyar vitézségnek és egyszersmind biztosítója a magyar feltámadásnak. T. Ház! A Ibizottsági tárgyalások során tulajdonképpen két irányban merültek fel aggályok. Egyrészt a kivételes hatalom tekintetében, másrészt 'bizonyos vagyoni érdekek szempontjából. A kivételes hatalom tekintetében táplált aggályok abban a pillanatban megszűntek, ïamikor .garantáltatott a javaslatban az, hogy a kivételes hatalom sohasem politikai célokra, hanem mindig csak honvédelmi oéloknai lesz felhasználható. Ami pedig az anyagi, a vagyoni érdekeket illeti, bátor voltam már a bizottságban is rámutatni arra, hogy amikor az életet is áldozni kell a hazáért, akkora vagyoni szempontoknak háttérbe kell szorulniuk. Legyen sziaibad emlékeztetnem arra, hogy a világháborúban hivatalos megállapítás szerint 660.000 magyar halt hősi halált. Amikor ennek a szegény kis országnak fiai ilyen rettentő nagy számban haltak meg a haiza védelmében, akkor nem szabad tartózkodni attól, hogy különösen a mai fejlődés idejében vagyoni szempontokból is áldozatok hozassanak, s a legmesszebbmenőén kell tehát vagyoni erdekeket is áldozni a haza védelmére. (Ügy van! Ugy van!) Egyébként -az etekintetben bizonyos részről táplált aggályok is kiküszöböltettek. Legyen szabad rámutatnom arra is, hogy az általános védkötelezettség bevezetése éppen azt jelenti, hogy ezek a vagyoni erdekek is megvédessenek külső támadással szemben, egyszersmind pedig jelenti azt is, hogy ebben az országban a magyar ifjúság ezután ujbol abban a katonai nevelésben fosr ^zesulru, amely nélkülözhetetlen abból a celbol, hogy becsületes és jó magyarok legyenek annak tagjaiból. Bizonyos, hogy az általános védkötelezettség gazdasági és szociális vonatkozásokban is fellendülést és haladást íog jelenteni. Hk-zen a megnövekedett hadsereg nagyobb szükséglete feltétlenül jó hatással lesz termelésünkre és az a körülmény, hogy évente százezernyi magyar ifjú tesz eleget hadkötelezettségének, gazdaságilag és szociális vonatkozásokban is enyhülést fog előidézni, (ügy van! Ügy van!) De nagyon igaza van Müller Antal t. képviselőtársamnak abban, hogy mindezeknél sokkal fontosabb, — mint már voltam bátor említeni — hogy fegyelmezett, becsületes, tisztességes magyarokat nevel a honvédség, akikre szüksége lesz az elkövetkezendő időkben a mi édes hazánknak. Mi, akik járjuk a falvakat és érintkezünk a magyar néppel, szomorú szívvel láttuk azt a nagy hiányosságot, amely az elmúlt esztendőkben mutatkozott, amikor éppen a katonai nevelés hiánya következtében nagyfokú fegyelmezetlenség és szélsőséges gondolatok ütöttek tanyát a magyar lelkekben. Hiszem, hogy mindezekben a vonatkozásokban is jól fog hatni ez a törvény, illetőleg az általános védkötelezettség s minden magyar erős nacionalizmussal, erős hazaszeretettel és kötelességtudással, de ülése 1939 január 19-én, csütörtökön. távoltartva magát minden szélsőséges fegyelmezetlenségtől, fogja szolgálni hazáját. T. Ház! Amikor a magyar honvédségről beszélünk, akkor természetesen vissza kell hogy szálljon a lelkünk a múlt időkbe is és el kell hogy vonuljon előttünk a magyar katonának ezeréves vitézsége. Ha visszagondolunk az Árpádok idején harcolt nagy dicsőséges háborúkra, ha visszagondolunk Nagy Lajos bandériumaira, Mátyás fekete seregére; ha visszagondolunk Eákóczi kurucaira és Kossuth honvédéire, akik a magyar függetlenségért és szabadságért annyi életet áldoztak és végül, ha visszagondolunk a közeimultra, a világháború hősi halottaira, rokkantjaira, vitézeire és frontharcosaira, akkor ez a visszagondolás kell, hogy erőt és bizodalmat adjon nekünk ahhoz, hogy még kell jobb időknek jönniök, amikor az igazságtalanul megcsonkított ország újból nagy és virágzó lesz. Mi, a világháború katonái ezért harcoltunk a lövészárkokban teljes bajtársi egységben, vállat vállhoz vetve és minden szétválasztó momentumot félretéve. Hogy elveszett a háború, illetőleg helyesebben, hogy elveszett a béke, az nem a magyar katona hibája és mulasztása volt, mert a magyar katona mindenkor vitézül és veretlenül harcolt a világháborúban is, hanem azoknak az itthonmaradt elégedetleneknek a bűne volt, akik nem akartak katonát látni, akik destruálták honvédségünket, hadseregünket s ezzel tárt kapukat nyitottak az ellenség bevonulása elé. Azt hiszem, aaniikor honvédségünk megerősítésiéről van szó, amikor ezt ia> törvényjavaslatot mindannyian szeretettel és szívvel-lélekkel támogatjuk, akikor elsősorban is azt kell kívánnunk, hogy a multaknak ez a dics őségé, a multaiknak e hatalmas véráldozatai termékenyítőleg hassanak a jelenlegi generációkra is és azok a katonai erények, az a katonai szellem, amely bennünket áthatott, iái tettekben is megnyilvánuló hazaszeretet, a kötelességtudás és^ az áldozatkészség maximuma vezessék és irámrí+aák; az új generációkat, mai honvédségünket is, mert csak ilyen módon, teljes lelki felkészülte éggel és lelki egységben várható a szebb magyar jövendő. Boldogan láttuk a felvidéki bevonulásnál és a határharookfoian, hogy a magyiar ifjúság átvette azokat a tradíciókat, amelyek bennünket hevítettek. Kegyelettel gondolunk munkácsi hőseinkre, akik úgy, mint a világháború hősei és a régi Nagy-Magyarország katonái odaadták legszentebbjüket, életüket a magyar haza védelmében. T. Ház! Amikor én az immár kiöregedett világháiboirús katonák nevében is elmondottam ezt a néhány üdvözlő szót, akkor méltóztassék megengedni nekem, hogy ezeknek a világháborús bajtársaimnak érdekében rámutassak ai következőikre. Amikor honvédelmünk megerősítésére törekszünk, nem szabad elfeledkeznünk a ma még igen nagy számban élő világháborús szolgálatot teljesített magyar katonákról sem és bár a törvényhozás már többizben^ megmutatta bajtársaim, irányában támogató készségét, ezután sem szabad elfeledkezni róluk. Különönsen fontos a még ma is fennálló hiányoknak pótlása azért, mert ezzel nemcsak a ma még élő világháborús generáción segítünk, hanem bíztatást nyújtunk a felnövekedett ifjú generációknak, mert látni fogják, hogy a haza hálája íme nemcsak szavakban, hanem tettekben is érvényesül a hősök iránt.