Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-362

332 Âz országgyűlés képviselőházának 362. ülése 1939 január 18~án, szerdán. vannak következményei. (Ügy van! Ügy van! Élénk taps a jobboldalon.) Vessenek magukra az urak. Én sajnálom, ha a hang helytelen, én mindent elkövettem ennek a most kiélezett helyzetnek a levezetésére. (Ügy van! ügy van! a jobboldalon.) Olyan önmérsékletet tanúsítottam, amelyet — azt hiszem — iskolapéldául lehetett volna venni. (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps jobb felöl.) Hajlandó vagyok a kormány mögött álló egész sajtó hangjának finomítására mindent megtenni, de végül is nem lehetek felelős azért, ha egy engem támogató vidéki lap ilyen, vagy olyan cikket ír meg. Aki járt kinn a vidéken, megállapíthatta, hogy ami a parlamentben múlt pénteken történt, az bizony nem növelte sem az uraknak, sem pedig a parlamentnek a népszerűségét. (Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Kelemen Kornél: És a főispán, aki okozta az egész botrányt í) A főispán úr nyilatkozatának ügyét lezártuk és nem erről van most szó. Az igen t. képviselő urak szóvá tették a főispán nyilatkozatát. Érthetőnek tartom, sértve érezték magukat, szóvá tették. Ha valaki felszólal ebben a kérdésben, én megértem, a mi pártunk teljes türelemmel, egyetlen közbeszólás nélkül hallgatta meg ezt a felszólalást. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Egyetlen egy újságban sem olvastam azt, hogy egy közbeszólás is történt volna ennek a pártnak a részéről. Ezt az egész ország olvasta és látta azt, hogy az egész felháborodás a végén olyan formákat öltött, amelyre valóban nem volt indokoltság, különösen, mivel erről az oldalról teljes türelemmel hallgatták. (Zsitvay Tibor: Mert a kormánynem felelt nyomban! — Felkiáltások jobbfelől: Hát hogy feleljen? — Nagy zaj. — Zsitvay Tibor: Jelen volt egyik miniszter! — Felkiáltások jobbfelől: A felvidéki miniszter nem felelhetett! — Gr. Festetics Domonkos: Jó reggelt kívánok! — vitéz Benárd Ágoston: Erre csak a belügyminiszter, vagy a miniszterelnök úr felelhetett volna!) T. Ház! Nekem egyetlen óhajom és vágyam van. Ezt a törekvést szolgálom én minden mérsékletemmel, ami tőlem kitelik és ígérem, nem fogom elveszíteni a fejemet. Bármennyire támadnak is, én nem fogok soha kilépni a tárgyilagosságnak a hangjából és megkérem az én tisztelt barátaimat, (A miniszterelnök pártja felé fordul.) hogy ők is tanúsítsák tovább azt a. nyugodt magatartást, amelyet néha talán nehéz megtartani, de amelyet mégis meg kell őriznünk azért, hogy éppen mi, akikre rásütik az antiparlamentarizmus vádját, bizonyítsuk be azt, hogy önmérséklettel járulunk hozzá a parlament színvonalának fenntartásához. (Ügy van! Ügy van! — Hosszantartó élénk helyeslés és taps a joboldalon.) En mégegyszer kérem a túloldalon ülő igen t. képviselő urakat, méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ettől a párttól éppen úgy, mint a kormánytól távol áll minden szándék, amely tisztes férfiak becsületét kívánná a legtávolabbról is érinteni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől — Kelemen Kornél: A párt ellen nem volt senkinek kifogása.) Ha előfordul egy és más kisiklás, az minden emberi harcban és küzdelemben előfordulhat. Ezek a kisiklások nem haladják meg azt a mértéket, amely a legnyugodtabb parlamenti időkben is megvolt. Nemi untatom a Házat, de összegyűjtöttem erre az interpellációra néhány idézetet a pár évekkel ezelőtti újságokból. Nem olvasom fel őket, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Patacsi Dénes: Helyes! Korrekt eljárás!) mert a parlament nem arra való hogy ezeket a dolgokat előhozzuk. Az igen t. interpelláló képviselő úrnak, vagy bármelyik más kollégájának szívesen megmutatom őket és akkor láthatni fogják azt, hogy az a hang, amelyet ma használ éppen a mögöttem álló sajtó, különösen a súlyos, tekintélyesebb része igazán megmarad azokban a keretekben, amelyekben egy parlamenti harc közben szokásos polémiák hangja mozoghat. En tehát kérem, ne méltóztassanak az érzékenységet sem túlságba vinni. Mi igyekezni fogunk a mérsékletet a magunk részéről a végsőkig megtartani, de kérnem kell a t. túloldalon ülőket is és azokat a sajtóorgánumokat, amelyek hozzájuk közel állanak, hogy ezt a tónust szintén szíveskedjenek megtartani. (Helyeslés jobbfelől) Áll ez minden árnyalatú sajtóra, de áll ez különösen egy vagy két olyan sajtóorgánumra, amelyek — nem akarom; őket megnevezni — (Felkiáltások jobbfelől: Ismerjük!) ezt az éles hangot, a tendenciózus beállításokat Magyarországon, sajnos, sokszor az igazság rovására nagyon is meghonosította. Amikor tehát mégegyszer kifejezem azt az óhajomat hogy parlamenti harcmodorunk maradjon meg a nemes régi tradíciók medrében. kéreimi a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. vitéz Balogh Gábor: T. Képviselőház! A miniszterelnök úr válaszának egy részét köszönettel tudomásul veszem, mert válaszának egy része és mondhatnám lényeges tartalma az volt, hogy a közéletben meg kell őrizni azt a tisztességes, nobilis harcmodort, ami a magyar fajtának hagyományos büszkesége. Sajnos, válaszának másik részét, amely a konkrét esetre vonatkozik, nem vehetem tudomásul és etekintetben őszintén meg kell mondanom, hogy szegényebb lettem egy illúzióval. Azt hittem ugyainiis, hogy a miniszterelnök úrban van annyi objektivitás és erkölcsi bátorság a saját sajtójával szemben is... (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelöl: Mi ez? Micsoda hang ez?) Ez nem személyeskedés. Ez nemcsak nem sértés, nem is személyeskedés. Ezzel nem akartam a miniszterelnök úr érzékenységét bántani és aki szavaimnak helyes értelmét veszi, az nern is tulajdoníthat azoknak ilyen tendenciát. (Zaj jobbfelől) Mondom, egy illúzióviail lettem szegényebb, mert az én megítélésem szerint azok a sajtóközlemények, amelyeknek részleteit bátor voltam ismertetni, az adott körülmények között igenis a mi közéleti becsületünknek és tisztességünknek megtámadását jelentik. Egyébként az ellenzéki sajtóra tett észrevételek nem érinthetnek minket, hiszen nekünk nincs sajtmk (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Nana! — Gr. Festetics Domonkos: Hát a 8 Órai micsoda?), amelynek irányt szabhatnánk, irányt adhatnánk, de a kormányzatnak igenis van sajtója és meg vannak az eszközei, amelyekkel kijelölheti és irányíthatja eninek a sajtónak: munkásságát. (Gr. Festetics Domonkos: Az egész liberális sajtó Önöket dicséri!) Lemondottam arról a törekvésemről, hogy Festetics Domonkos képviselőtársammal ebben a kérdésben egyetértsek. Méltóztassék megengedni, hogy elmondjam az én véleményemet