Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-362

Az országgyűlés képviselőházának 362. és ne reflektáljak arra, hogy mi ebben a kérdésben egyetértsünk. Az igen t. miniszterelnök úr említette a túlságos érzékenységet is- Lehetséges, hogy vannak az életben helyzetek, vannak pillanatok, amikor az ember bizonyos támadásokra talán túlzott mértékben reagál. Méltóztassanak csak visszagondolni arra, hogy amióta mi meggyőződésünket követve, — mert hiszen tiszteletreméltó elvi ellentétekből adódott ez a meggyőződés — otthagytuk a kormányzó pártot, azóta egyebet sem hallunk, mint a suttogó ' rágalmaknak és a sárbarántásnak szakadatlan sorozatát, (vitéz Kenyeres János: Honnan? — Gr. Festetics Domonkos: A közvéleményből! — Boczonádi Szabó Imre: Ezt nem, a kormány irányítja! — Zaj.) Engedelmet kérek, most konkrét példákat hoztiam fel. A kormányzati sajtóban is megtaláljuk ezt a hangot. Említette az igen t. miniszterelnök úr, — amiben egyetértünk — hogy amikor ezek a rágalmak itt a parlamentben a múlt hét péntekjén szóvátétettek, aikkor az igen t. kormánypárti képviselőtársaim egyetlenegy szóval nem akadályozták meg, hogy panaszainkat elmondjuk és én ebben tényleg egy tiszteletreméltó gesztust látok az igen t. kormánypárt részéről. Meg vagyok róla győződve, hogy .nekik is a lelkük mélyén él az a meggyőződés, hogy itt nem pártpolitikai ellentétekről, hanem a tisztességnek és a becsületnek kérdéséről van szó. (Zaj és derültség jobbfelöl.) Nem lehet ezt nevetéssel elintézni, t. kép viselőtársaim. Azok után az igazán konciliáns kijelentések után, amelyeket a párttal szemben tettem, csak a legnagyobb megdöbbenéssel vehetem tudomásul azt, hogy van az önök soraiban olyan képviselő is, aki ezt hangos nevetéssel honorálna. (vitéz Szalay László: Aki hű a zászlajához!) Végül .említést tett a miniszterelnök úr a parlamentarizmus tiszteletéről és védelméről. Ëz ismét olyan kérdés, amelyben mindnyájan egyetértünk. Es ha van a parlamentarizmus tisztelete és honorálása tekintetében fokozat! különbség, azt hiszem, az elmúlt eseményekre visszamenve és azokból a konzekvenciákat levonva, csak ezeken a padokon ülő képviselők részére állapítható az meg. (Gr. Festetics Domonkos: Na, na! — Br. Vay Miklós: Majd válaszol a nemzet! — Zaj.) Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az interpellációra adott miniszterelnöki választ tudomásul venni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Béldi Béla képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Interpelláció a pénzügyminiszter úrhoz egyes Tébe.és Gyosz.-tagok adóatmnesztiája tárgyában: Tisztelettel kérdem a miniszter úrtól, igaz-e az, hogy a iberuházási hozzájárulással kapcsolatos adóamnesztiának a nagyobb bankés iparvállalatokra leendő kiterjesztése ügyében tárgyalások folynak a minisztérium közegei és a Tébe. és Gyosz. képviselői közötti Amennyiben a miniszter ÚJ* igennel válaszolna, hajlandó-e ezekről a tárgyalásokról a képviselőházat tájékoztatni? Budapest, 1938 december 12. — Béldi Béla s. ik.« KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXI. ülése 1939 január 18-án, szerdán. 333 Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Béldi Béla: T. Képviselőház! (vitéz Várady László: Vertikálisan!) Nem is patikus módjára. (Derültség a baloldalon.) Amikor interpellációmat bejegyeztem, tárgyalások folytak a pénzügyi kormányzat és a Tébe-, valamint a Gyosz. között. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérők, képviselő urak! A képviselő urat kérem, méltóztassék interpellációját megkezdeni. Béldi Béla: Ismétlem, amikor interpellációmat bejegyeztem, tárgyalások folytak a pénzügyi kormányzat és a Tébe., valamint a Gyosz. között a magasabb kúriájú pénzintézeteknek és ipari részvénytársaságoknak adóamnesztia alá vonása tárgyában. Akkor egy heti halasztást kértem az igen t. Háztól (Br. Vay Miklós: Megadunk még egy hetet!) a túlhosszúra nyúlt interpellates vita miatt. Közben azonban, sajnos, interpellációis nap nem volt és így neim volt módomban interpellációmat elmondani. Amint az események igazolták, úgylátszik, erre nemi is íróit szükség, mert tudomásom szerint közben a pénzügyi kormányzat a tárgyalásokat megszakította, a kérdést a napirendről levette. Nem akarom azt mondani, hogy erre interpellációm adott volna impulzust, de mindenesetre szeretném remélni és hinni, hogy valamennyire én is hozzájárultam ehhez az elhatározáshoz. Megállapítom tehát, hogy interpellációm célja eléretett, — mindegy, hogy közreműködésemtmel-e vagy anélkül — és így kérném interpellációmat tárgytalannak tekinteni. Elnök: Következik Béldi Béla képviselő úr második interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Porubszky Géza jegyző (felolvassa): »Interpelláció a kereskedelmi miniszter úrhoz külkereskedelmi politikánk irányelve tárgyában. Tisztelettel kérdem a miniszter urat hajlandó-e tájékoztatni bennünket 1. a magyar-német közgazdasági kapcsolatok alakulásáról és 2. a magyar külkereskedelmi politika állásfoglalásáról Németország kelet- és délkeleteurópai kereskedelmi politikájával kapcsolatban? Béldi Beta s. k.« Béldi Béla: T. Ház! Tekintettel a németországi külpolitikai tárgyalásokra, amelyeket interpellációmmal kétségtelenül érintenék, tisztelettel kérem interpellációm törlését. Elnök: Következnék Meizler Károly képviselő úr kétrendbeli interpellációja, amelyeknek elmondására azonban a képviselő úr halasztást kapott. Sztranyavszky Sándor képviselő úr interpellációjának elmondására (halasztást kért és kapott, hasonlóképpen halasztást kapott Csoór Lapos képviselői úr is kétrendbeli interpellációjának elmondására. Következik Hubay Kálmán képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat az interpelláció szövegének felolvasására. Porubszky Géza jegyző (felolvassa): »Interpelláció a m, kir. belügyminiszter úrhoz hatósági közegeknek hivatalos hatalmukkal való visszaélése tárgyában. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy egyes rendőri közegek hivatalos 52