Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-362
...; Az országgyűlés képviselőházának 362. t. képviselőtársam? (Egy hang jobbfelől: Nem rád vonatkozott.) Nem rám, de azi egész ellenzékre, a kilépett ellenzéki képviselőkre vonatkoztatva, A másik passzus (olvassa): »Tiltakoznak, protestálnak még a lapok kritikája ellen is. Csak hódolat illet, nem bírálat! — vélik önmagukról azok, akik azt hiszik, hogy nekik mindent lehet. Nekik mindenkről szabad azt állítani, ami jól esik, de nekik parlamenti botrányt kell rendezni a róluk szóló újságcikk miatt is.« (Ügy man! a jobboldalon.) A további passzus ezt mondja (olvassa): »Súlyosbodik a kellemetlen és nyugtalanító látszat különösképpen azáltal, hogy úgy a disszidensek vezérszónokai, mint az őket támogató sajtó éppen akkor intézik az, indokolatlanul, vad támadásokat, akkor rendezik az obstrukeiós viharokat, amikor a kormány tető alá akarja hozni a zsidótörvényt és földbirtokpolitika reformot.« További passzus (olvassa): »Lehet tiltakozni,, lehet kiabálni, hogy »nem tűrjük«, — ez a végső konklúzió — »a közvélemény ítéletét, a kritikát, akkor is, ha kemény, mégis tűrni kell, mert ez hozzátartozik a parlamentáris felfogásihoz; és az alkotmányos közéleti szereplés elfogadott formáihoz is.« , így szól a fővárosi kormánysajtó. De bátor leszek egy vidéki kormánysajtónak á közleményét is ismertetni, amely a Makói Újságban jelent meg és amely közleményben a következők foglaltatnak. Méltóztassék csak meghallgatni nyugodtan s azután ítéletet alkotni. (Olvassa): »A mandátumokat féltő és ez okból a Nemzeti Egység Pártjából ,a decemberi pucsszerű . válság idején kivonult képviselők — úgy látszik — a vesztüket éráik, mert a tegnap megkezdett botrányos viselkedésüket ma továbbfolytatták és fokozták a parlamentben, ezzel is megerősítve a vidéki, a politikától csömört kapó olvasó lesújtó véleményét az egész disszidens^ csoportról és a parlamenti rakoncátlankodásokról. Közibük vágni, az egész rendetlenkedő öreggyerekbandát kisöpörni volna már jó, mert a történelmi idők súlyát érző polgárság halálosan unja és utálja mindazt, amit ezek az urak a parlament égisze és ürügye alatt űznek.« (Zaj a jobboldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Erre a lapra előfizetek! —Derültség a jobboldalon.) Lehetséges, hogy vannak egyes képviselőtársaim, akik^ ezt alkalmasnak tartják a humorizálásra, én azonban ezt nagyon szomorú jelenségnek tartom., Szomorú jelenségnek tartom azt, hogy a magyar sajtó becsületes, tisztességes múltú magyar emberekről ilyen tónusban írhat s azoknak a mosolygó képviselőtársaimnak, akik szeretnének humort csinálni a dologból, újból felhívom a figyelmét arra, amit a miniszterelnök úr Baján és a pártértekezleten mondott, mert igenis teljes meggyőződéssel állítom, hogy azokkal az elvekkel, amelyeket a miniszterelnök úr kifejtett, ez a piszkolódás nem egyeztethető össze. (AndaháziKasnya Béla: Fáj az embernek, ha a becsületét bántják, hogyne fájna!) En törvényhozói méltóságomon alulinak tartom azt, hogy foglalkozzam ezeknek a közleményeknek hangjával, tartalmával, erkölcsi értékelésével. En a miniszterelnök úrhoz fordultam ezzel a kéréssel s ezt fenntartom: Öszszeegyeztethetőnek tartja-e a miniszterelnök úr ennek a sajtónak hangját, erkölcsiségét, ebben ülése 1939 január 18-én, szerdáit. 331 a sajtóiban megnyilvánuló erkölcsi felfogást azokkal az elvekkel, amelyeket a miniszterelnök úr a közéleti tisztességről és a közéleti tisztaságról többízben vallott és ha nem tartja összeegyeztethetőnek, mint ahogy meg vagyok (győződve arról, hogy nem, akkor méltóztassék megtenni azokat az intézkedéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy a magyar közélet és a magyar sajtó ettől a hangtól és ettől a mételytől cmegszabadíttassék. (Taps a középen. — Gr. Festetics Domonkos: Az önök sajtóján kezdjék! — Zsitvay Tibor: Nincs sajtónk! — Gr. Festetics Domonkos: Tessék ott kezdeni! — Temple Rezső: Mi van a zsidó bérlővel? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! A miniszterelnök úr kíván az interpellációra válaszolni. vitéz Imrédy Béla minszterelnök: T. Ház! Az előttem szólott igen t. interpelláló képviselő úrnak három kérdése volt interpellációja során. Ezek közül az egyikre már adtam feleletet egy előző interpellációra adott válaszom során és ezt megismételem most is. Természetesen ismerem azokat az újságcikkeket, amelyeket ő itt ismertetett és amelyek az Esti Újságban, illetve a Függetlenségben jelentek meg. Még azt is hajlandó vagyok koncedálni, hogy talán egyik vagy másik kifejezésnek meg válogatása nem ékeskedik a precizitásnak azzal a fokával, amely egy tudományos műben megkívánható, de a napi újságírás hevében, amikor egy vagy két órán belül cikkeket kell írni, amikor félpercen belül kell címeket a cikkek fölé találni, akkor előfordulhat az, hogy olyan címet vagy felírást adnak egyik vagy másik ujságtudósításnak, amely — mondom —* a patikamérlegen mért precizitás követelményeinek nem felel meg. Sértést azonban ezekben a cikkekben őszintén szólva, a legtávolabbról sem tudtam felfedezni. Az az érzésem volt, hogy ez a két cikk semmiben sem lépi túl annak a jogos kritikának a határát, annak a jogos — mondjuk — beállításnak és kommentálásnak határát, amely a politikai harcok keretén belül szokásos. (Br. Vay Miklós: Amit velünk szemben is alkalmaztak!) Az a hang, amelyet ez a harmadik cikk ütött meg, amelyet az igen t. képviselő úr ismertetett és amely nem tudom, hol jelenhetett meg valamely vidéki újságban, valóban éles hang, amely talán helyesebb lenne, ha nem szerepelne a magyar politikában. (Kelemen Kornél: Éretlen hang! Nem éles, hanem éretlen! —* Gr. Festetics Donionkos: Tessék a »8 Orai«-nál megmondani. — vitéz Somogyváry Gyula: Tessék megnézni, hogy mit csinál a szarvas jelképpel a »8 Órai Újság!« — Kelemen Kornél: Semmi közöm hozzá! Nekem nincs sajtóm! — Br. Vay Miklós: Az önök félhivatalosa! — Jurcsek Béla: Minket is úgy sért az a hang, mint Balogh Gábort az a másik hang! — Keiemen Kornél: A 8 Órai nem az én sajtóm, a kormánysajtó, a miniszterelnök úr sajtója. Ez egy kis különbség.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Gr. Festetics Domonkos: Nagy Samu kinek ír? Önöket dicsőíti!) vitéz Imrédy Béla miniszterelnök: Mélyen t. képviselő urak, a túloldalon! Nem én kezdtem a támadást önök ellen, önök kezdték a támadást én ellenem, (Ügy van! Ügy van! Elénk taps a jobboldalon.) nem tudom milyen okokból. Nem tudom, mi szükség volt arra, hogy az ország nyugodt közéletét felborítsák. Ennek
