Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-352

Áz országgyűlés képviselőházának 852. vagy hozzávegyék-e a mezőgazdasági népességet, és a szabad kisembert, aki semmiféle szolgálati kötelékkel nincs kapcsolatban

1

? Az a vita, amely a gyakorlati megvalósítás szétágazó kérdéseiben folyik, azt bizonyítja, hogy a szociális átalakulás valóban a kornak a szelleme. A kor szelleméről ma sokat beszélnek. En azt állítom, hogy a szociális átalakulás a kor szelleme. Ez azonban nem lebeg és nem lebeghet gyökértelenül a levegőben, hanem a szociális átalakulás alapja és sürgetője a gazdasági átalakulás, a termelés átalakulása, amely új és az embert jobban szolgáló társadalmi és politikai felépítményeket követel. Akik azután ennek az átalakulásnak hatalmas feladataiból megrémülnek, akik folyton azt keresik, hogy unit lehet könnyebben, mit lehet olcsóbban, mit lehet kevesebb gátlással, mit lehet az ellentálló erők legkevesebb tiltakozásával megvalósítani, vagy pedig, akik előjogokhoz és kiváltságokhoz ragaszkodnak, ezek mind fel akarják tartóztatni ennek a szociális átalakulásnak végrehajtását és (meghamisítják magát a szociális gondolatot, úgy kezelik a szociális reformokat, mint egy önmagában elintézhető kérdést. Ezt az egészet az osztályok felett álló és az osztályok felett lebegő állam gondoskodásának ajándékaként akarják neki adni, ezzel azután a kor valódi szellemét elködösítik, meghamisítják és prezentálnak itt nekünk korszellemként egy emberellenes, szellemellenes, a gazdasági és a szociális átalakulás problémáit elfojtó, de meg nem oldó diktatúra elméletet; A szociális kérdés végleges megoldása szerintünk, szociáldemokraták szerint a mai gazdasági alapokon el nem érhető, de mi tehetünk valamit, — szerintem sokat — a termelés zűrzavarai és az elosztás csődbejutott szervezete idején a legsúlyosabb sérelmek enyhítésére öszszefoghatunk. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hozzá kell azonban tennem azt, hogy ez az enyhítés is csak úgy történhetik, hogy az érdekelt osztályok és rétegek beleszólnak ebbe a dologba. Beleszólnak olyan módon, hogy a szociális kérdés rendezése nem alakít új, kiváltságos rétegeket, nem alakít ki egy új, kiváltságos elbánást és a szociális reformok nem jelentik azt, hogy a rászoruló rétegek kimaradnak, olyanok, amelyeknek gazdasági és politikai ereje nem elég nagy ahhoz, hogy ezt a védelmet a maguk számára 'kiharcolják, T. Képviselőház! Ennek az ajándék-szociálpilitikának egyik legjellegzetesebb példája éppen a szociális gondoskodásnak szóbanforgó javaslata is, szociális intézményeink felépítésének egyik tétele. Szerintem a helyes szociálpolitika előfeltétele a gazdasági ellátottság, mert hiszen a nyomorbérekre felépített szociálpolitika nem más, mint inségenyhítés, az inségenyhítés pedig sem testileg, sem lelkileg nem formálhat bátor, felelős embereket, olyanokat, akikre egy újjáépülő államnak szüksége lehet és akiket felhasználhat az államélet minden területén. Egy ilyen inségenyhítő szociálpolitika, vagy foltozgató szociálpolitika kialakíthat olyan embereket, akik egy diktatúra eszményképei, de szabad és független nép sohasem kívánkozik erre az alapra. T. Képviselőház! A munkájáért érdem szerint és érték szerint díjázott dolgozók egészségügye a gazdasági alapok megteremtése után teljesen állami feladat. Állami feladat, mégpedig nem így elszórva, elaprózva, széttagolva, egymástól függetlenül és egymás munkáját ki nem egészítően, mert az állam egészségügyi ülése 1988 december 18-án, kedden. 23 gondozása nem tehető függővé attól, hogy valaki ipari munkás, dohánygyári munkás, vagy kozaiJsaimazott; orvosra, Korházra es gyógyszerre joga van minden emüernels. Ez nem iüggnet attól, hogy valamilyen szolgálati viszonyoan van-e valakivel, ez nem íugghet attól, nogy valaki eléri-e azt a mmimaiis juttatást, amelyet egy ipari munkás elér. Jüz a javaslat kiterjeszti az egészségügyi gondozást az Otna. kereten belül különieie uj rétegekre, amit önmagában helyesnek találok. Kiterjeszti az egészségügyi ellátást es gondozást azoJsra az alkalmazottakra, tisztviselőkre, lelkészekre és mas rétegekre is, akik eddig ezt az egészségügyi gondozást a maguk erejéből ellátni nem tudták. JL>e annak ellenére, hogy az előadó úr ezt más területnek minősítette, fel kell vetnem azt is, hogy az Útba. tagjai közé tartoznak például a legmagasabb fizetési osztályokba tartozó tisztviselők is, hiszen az Otba. értékhatár nélkül biztosítja tagjait. Milyen kirívó ellentét az, hogy egy miniszteri tanácsos kap orvost és gyógyszeit, de a kisiparos, a kiskereskedő, a nem alkalmazott kisember és — utoljára említem, de a legnagyobb nyomatékkal — a mezőgazdasági proletariátus számára, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amelynek egészségügyi gondozása rendszertelenek! nem elégítő, sőt az esetek túlnyomó többségében teljesen hiányzik, az orvos, a gyógyszer és à kórház hozzáférhetetlen- Abból a munkabérből, amely átlagban naponta és személyenként 15— 20 fillért jelent számára, a mezőgazdasági proletariátus nem tudja ellátni azokat a feladatokat, amelyek éppen nyomorúsága folytán fokozottabban hárulnak reá. Egy pillanatig sem akarom lebecsülni azt a munkát, amelyet a Stefánia Szövetség végez, vagy amelyet a Zöld Kereszt nővérek végeznek. Nagyrabecsülöm és nagyra értékelem azoknak a munkáját, akik odakint ezen a területen valósággal apostoli feladatot teljesítenek. Nagyra értékelem azt a felderítő munkát is, amelyet különféle csoportok, társaságok, mint például az Egész ségpolitikai Társaság is végez, de meg kell állapítanom, hogy a feneketlen nyomorral szemben ez a munka legtöbbször nem jelent többet, mint a tünetek konstatálását. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez még csak nem is diagnosztizálás, a legkevésbbé azonban orvoslás. A helyett, hogy egyes inté7etekhez ötven- vagy százezer embert hozzákapcsolunk, (Farkas István: A kehes birkák egészségügye államosítva van, de a magyar paraszté nincs!) mint ezzel a tör' vémyjavaslattal ^is és a helyett, hogy az egészségügy államosítása lenyúlna ezekbe a rétegekbe is, már az iskolában megkezdhetnék a megelőzés munkáját is, ialmlilkor megtaníthatnáJk a mezőgazdasági proletariátus gyermekeit az egészségügyi védekezés módozataira, az egészség megőrzésének lehetőségeire és egészségügyi szempontból igényessé nevelnék őket. Hiszen egy ország r nagyságának legnagyobb biztosítéika népességénielk egészségügyi szempontból való igényessé tétele. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az egészségügy államosítása és az egészségügyi gondozás kiterjesatése révén már kezdeti stádiumban el lehetne ölni azdkat a népbetegségeket, amelyek később rengeteg költséggel, vagy egyáltalán nem orvosolhatók. Hogy mit jelent munkabér- és időveszteségben a tuberkulózis, a vérbajok és a népbetegségek egész sora, amelyek pusztítják az egészségügyi gondozás nélkül álló proletariá-