Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-352

24 Àz országgyűlés képviselőházának 85 tust, az anyagiakban szinte kiszámíthatatlan. Amikor azt kérdezik tőlem, hogy hol vegyék a pénzt az egészségügy államosítására, noi vegyék a pénzt a mezőgazdasági munkásság szociális és egészségügyi ellátására, én azt fe­lelem: itt, a munkabérben, a munkaidőveszte­ségben megtakarított, a nemzeti vagyon növe­lésében elért vagyonban fekszik az a pénz, amelyet erre a célra lehet fordítani. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ennei a kérdésnél, amikor ismét egy egész­ségügyi intézményt tárgyalunk, amelynek problémája a pénzügyminiszterhez tartozik, vissza kell térnünk az eltemetett népjó­léti nunisztérrum kérdésére is- (Farkas István: Halljuk! Halljuk! Nagyon he­lyes!) Szociális gondoskodás, szociális reform: szociális minisztérium nélkül csak ágyra járó probléma, (Ügy van! Ügy van, a szélsőbaloldalon.) Minden minisztérium el van foglalva a saját munkakörével. Azok az egész­ségügyi és általában szociális kérdések, ame­lyek el vannak szórva a különféle minisztériu­mokban, sohasem kapják meg azt a sorrendi elsőbbséget, amelyre pedig joguk van s ame­lyet csak egy önálló, független, szociális mi­nisztériumban lehetne érvényesíteni. Az egész­ségügyi ellátás és a betegség esetére szóló biz­tosítás csaknem féltucat minisztérium hatás­körébe tartozik. Az én meggyőződésem az, hogy a népjóléti minisztérium újjászervezése, eset­leg egy új szociális minisztérium — vagy ne­vezzék, ahogy akarják — megteremtése nem anyagi, hanem csak presztízskérdés, mert hi­szen a volt népjóléti minisztériumnak — azt hiszem, —- még a portását is átvették s az épületét felhasználják. Ezen a területen tehát tulajdonképpen nem történt semmiféle taka­rékoskodás, csak az történt, hogy elosztották a különféle minisztériumok közt a munkakört, az alkalmazottakat és a régi független önálló népjóléti minisztérium költségvetését. Egy tervszerű és Összefüggő szociális mun­kát végző szociális minisztérium olyan előter­jesztéseket tudna tenni, amelyekkel el lehetne kerülni azt a látszatot is, mely a mai tárgya­lás nyomán könnyen kialakulhat. Reggel óta a közalkalmazottak szociális kérdéseit tárgyal­juk. Elismerem, hogy szükség van erre, elisme­rem, hogy a közalkalmazottaknak vannak olyan rétegei, olyan csoportjai, amelyek reá­szorulnak az állam fokozott gondoskodására. Ma délelőtt azonban az a látszat alakult ki, hogy elsősorban a köztisztviselőket kell kielé­gíteni és annak a hárommillió koldusnak a szociális igényeit elismerjük ugyan, de ez csak a papíron marad meg s várhatnak addig, amíg az ő kérdéseik egyszer sorrakerülnek. (Esztergályos János: És pusztulhatnak!) T. Képviselőház! Három köztisztviselői ja­vaslatot tárgyaltunk a mai napon, holnap jön egy javaslat az ipari munkások érdekében, de egyetlen szociális mezőgazdasági javaslat sincs előttünk, sőt még előkészületben sincs; az a látszat tehát, hogy a szociális nyomorú­ság nyomán kialakult közvélemény éppen csak a mezőgazdaság érdekében történő szo­ciális alkotásokat nem tudta a parlament na­pirendjére kényszeríteni v (Malasits Géza: Nem engedi az Omge.! — vitéz Várady László: So­kat kérdezzük!) A kormány azzal bizonyítaná be szociál­politikai terveinek komolyságát, ha a szociá­lis lelkiismeretnek önálló hajlékot, önálló szo­ciális minisztériumot nyújtana s azután meg­2. ülése 1938 december 18-án, kedden. állapítaná a sorrendet abban a kérdésben, hogy melyik ennek az országnak az a rétege, az az osztálya és csoportja, amely általában szociális és elsősorban egészségügyi gondos­kodásra a legjobban reá van szorulva. T. Képviseioiiaz! A javaslatot elfogadom, mert természetesen örülök annak, ha új réte­gek kerülnek egészségügyi gondozás alá; kö­telességemnek tartottam azonban elmondani ezeket a meggondolásaimat és kifogásaimat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — vitéz Várady László: Mihelyt a pénzügyi helyzet megen­gedi, meg is lesz.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Tildy Zoltán! Elnök: Tildy Zoltán képviselő urat illeti a szó. Tildy Zoltán: T. Képviselőház! Azt hi­szem, mindazzal, amit Kéthly Anna igen t. képviselőtársam elmondott előttem a szociális egyenlőség és a jobb szociális gondoskodás kérdésében, valamennyien egyetértünk. Csak egy odavetett megjegyzésére kívánok vála­szolni. Képviselőtársam azt mondotta, hogy szociális kérdéseink végeredményben a mun­kanélküli segély bevezetése nélkül megoldha­tatlanok. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalolda­lon. — Reményi-Schneller Lajos pénzügymi­niszter: Mindenütt rossz volt!) T. Ház! Ebben a kérdésben bennünket elvi ellentét választ el. Az én meggyőződésem t. i. az, hogy ennek az országnak a területén, külö­nösen most, minden kiadott pénzből, minden munkabérből a nemzeti közösség számára (ér­téktöbbletnek is kell kijönnie. (Farkas István: Helyes!) Amikor megállapítom, hogy a mun­kanélküli segély bevezetése egyrészről állam­háztartási helyzetünket borítaná fel, {másrész­ről meggyőződésem szerint — ezt az inség­munka-rendszernél láttam én magam az Alföl­dön — lerontaná bizonyos mértékben a mun­kaerkölcsöt, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon. — vitéz Várady László: A munka becsületét!), hangsúlyozom ... (Farkas István: Az egész világon megvan! — vitéz Várady László: Az egész világon rossz! — Farkas Ist­ván: Csak éppen minálunk nincs meg! —- Zaj.) Kérem igen t. képviselőtársaimat, méltóztas­sanak nyugodtan meghallgatni, mert azt hi­szem, amit ebben a kérdésben még mondani fogok, azzal képviselőtársaim meg lesznek elé­gedve. Megállapítom egyúttal azt is, hogy a dolgozni kívánó emberek számára itt ebben az országban, ahol .annyi az elvégzetten munka, különösen azokon a területeken, ahol nagyszám­ban él a munkanélküli lakosság, (Malasits Géza: A zsidótörvénnyel is párezer magyar munkást tettek munkanélkülivé!) feltétlenül biztosítani kell a munkához való jog mellett a munka lehetőségét, (Helyeslés.) a munkának tisztességes, becsületes bérét. (Helyeslés.) En a munkanélküli segély bevezetését azért tartom lehetetlennek Magyarországon, mert mérhetetlen sok az elvégeznivaló munka, ahol minden munkást évtizedeken keresztül foglal­koztatni tudunk. (Farkas István: Adjanak munkát!) Megállapítom a kormányzat köteles­ségét nem abban a tekintetben, hogy a munka­nélküli segélyt bevezesse, hanem abban a te­kintetben, hogy rendszeresen, organikusan* az egész ország területén gondoskodjék minden dolgozni vágyó magyar ember számára a munka lehetőségéről (Élénk helyeslés a szélső­baloldalon! ~- Malasits Géza: De nem csinál­ják!) és egyúttal gondoskodjék a munka be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom