Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-362

Az országgyűlés képviselőházának 362. ülése 1939 január 18-án, szerdán. 327 (Egy hang jobb felől: És mennyibe került?) Majd rögtön rá fogok erre is térni. Békés vármegye főispánja ezzel a kérdéssel évek óta foglalkozik és ta« Ő vezetése mellett folyik ott egy szikjavítási akció, sajnos, kevés »pénzzel, mert csak egy bizonyos összeg állt ebben a tekintetben rendelkezésre. Méltóztassék a békési főispánt megkérdezni ebben a tekintetben és ő bizonyítani fogja, hogy ez a szikjavítási akció milyen eredményes a terméseredmény megnövekedése szempontjából. Az ő megállapítása szerint 1 hold föld megjavítása 176-71 pengőbe került átlagban, illetőleg 139 pengőtől 250 pengőig, (vitéz Várady László: Az átlag 160 peingő!) Én felemelném ezt a munkadíjat, mert nem tartóin elégnek azt az összeget, amelyet ezért a nehéz munkáért ott fizetnek. Kérem is, hogy méltóztassék átlagban 250 pengőt venni s ne a> föld értékemelkedését nézni, amiről a földmívelésügyi minisztériumban szakadatlanul beszélnek. Ha én bárkivel szót váltottam ebben a kérdésben aki a földmívelésügyi minisztérium kebelén kívül áll, például az előző pénzügyminiszterrel, azok rögtön azt mondták nekem, hogy nem emelkedik annyit a föld értéke, mint amennyibe kerül a javítás. Ez a földmívelésügyi minisztérium véleménye. Ha nem 6 mázsával- hanem csak 3, vagy 4 'métermázsával terem többet az a föld és annak számítom /az árát, megállapíthatják azt, hogy az mekkora tőke kamatjának felel meg és rögtön kiderül, hogy itt a legpreduktívabb és legretatabilisabb befektetésről van szó, eltekintve attól, hogy emellett mérhetetlenül jelentős szociális feladatot teljesítünk az^al, hogy ezeknek a munkásembereknek munkát biztosítunk. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Ismétlem, hogy vállalkozom annak bizonyítására bárkivel szemben, hogy ez hasznos befektetés, vállalkozom bebizonyítására! annak, hogy ezt a befektetést bármilyen erőfeszítéssel érdemes megtenni, mert ennek következménye nemcsak az lesz, hogy a szegény ememberek munkát kapnak a tengeri betakarítása után, az eredménye nemcsak az, hogy megnövekszik a föld termése, de eredménye az is, hogy ezekem a megjavított földeken változatosabb termelést lehet megindítani, amely több kézimunkát vesz igénybe a jövőben. A földek javításának hatása tehát nem szűnik _ meg a munka bevégeztével, hanem ezzel az eljárással még az alföldi gazdálkodást is intenzívebbé lehet tenni, ha, mint mondottam, ezeket a szikes földeket megjavítjuk. Eámutatok még arra, hogy ezen a munkaalkalmon túl, amelyet, ismételem, mindaddig fel fogok hozni a Ház előtt, míg nem sikerül meggyőzni a t. Házat ennek a munkának jóságáról és eredményes voltáról, ott van még az erdősítés munkájának meggyorsítása! Igen t miniszterelnök úr, ha a költségvetés kereteibe ennek a kérdésnek megoldását nem lehet beilleszteni,— tudom, hogy ez nem kis dolog — méltóztassék a kormányzatnak bármilyen úton-módon külön nagy erőfeszítést tenni és megindítani ezt a munkát. Hiszen maguk _ a gazdák hajlandók például a szikes talajok javítására esry tízéves kölcsönt felvenni, úgyhoer az államnak csak kölcsön formájában kellene hozzájárulni ennek a munkának a megindításához és lehetővé tételéhez. Ez a széles nagv magyar réteg, amelynek problémája, állítom, a legnagyobb nemzeti probléma, meg

: érdemel a nemzettől annyi szenvedés és annyi türelem után egy nagy, egyszeri erőfeszítést. (Br. Berg Miksa: Jóakartú, becsületes fajvédelem!) Hadd olvassam fel az egyik Vadnaynak írásából azt a mondatot, amely engem külön megragadott személyes tapasztalataimon túl és hadd ajánljam ezekkel a szavakkal az igen t. Ház figyelmébe ezt a magyar nemzet számára sorsdöntő problémát, millió magyar ember megtartását és' megerősítését. »A Tiszamellékről« írott könyvében írja Vadnay Andor, hogy (olvassa): »Minden dolognak érnie kell. Ha ma nem sikerül, meg fogom fellebbezni ezt a kérdést ahhoz a jövőhöz, amelyet hazám közéletében még megérnem adatott. Ha sohasem sikerül, akkor úgy veszem, mintha hiába éltem volna, akkor hadd temetkezzem jeltelen sírba Fekete Nagy Balázs, vagy Szegvári Szőke János mellé...« »Mintha adósa volnék ezeknek a kérgeskezű, gyötrődő embereknek. Mintha ők becsületes, türelme«, szerény hitelezők, én fizetni nem tudó, nagyképű adós volnék. Adós, kit felelőssége alól fel nem ment az, hogy velem együtt az egész ország, a társadalom, a törvényhozás és a kormány egyetemlegesen kötelezettek.« T. Ház! Ez az érzőszívű nagy magyar ember — én annak nevezem — sírjában pihen már, talán távol a Szegvári Szőke Jánosoktól, de azt a kötelezettséget, amit ő érzett, nemcsak nekem, aki ott élek köztük és aki látom a sorsukat, hanem minden magyar embernek éreznie kell. Idehoztam ezt a problémát megint a Ház elé és^ meg fogom magam is belső szent köteleztetéstől űzetve fellebbezni mindaddig, ameddig ezt a kérdést valamilyen becsületes, komoly és átfogó nagy megoldáshoz juttatni nem sikerül. (Éljenzés és taps jobb felől, a középen és a baloldalon.) Eínök: A miniszterelnök úr kíván válaszolni. vitéz Imrédy Béla miniszterelnök: T. Ház! Tildy képviselő úr felszólalását úgy, mint az ő többi hasonló felszólalását is mindig, a legnagyobb érdeklődéssel és figyelemmel hallgattam végig. Megnyugtathatom az igen t. képviselő urat, hogy az a téma, amelyet itt felhozott és annak különleges elágazása, a digózás a kormány előtt nem ismeretlen és a megoldásra való törekvés és vágy bennünk is éppen olyan elevenen él, mint az igen t. interpelláló képviselő úrban. (Ügy van! Ügy van! jubbfelől.) Maga a probléma — igaza van a képviselő úrnak — nagyon régi kérdés. Múltkori megjegyzésem kizárólag arra vonatkozott, hogy öt-hat esztendővel ezelőtt, amikor pénzügyminiszter voltam, a legelső beruházási programmba is beállítottunk egy összeget digózás céljaira, amely azonban, sajnos, hosszú ideig nem vétetett igénybe, mert kölcsön alakjában akartuk kiadni és megfelelő kölcsönvevő nem jelentkezett, még pedig valószínűleg azért nem, inert abban az időben a mezőgazdasági termények ára olyan alacsonyan állott, hogy a vállalkozási kedv a gazdák legnagyobb részében aludt. Azt hiszem, ma a helyzet kedvezőbb és az új beruházási programmba is fel vannak véve összegek, amelyek azonban az én megítélésem szerint sem elegendők ennek a kérdésnek a megoldására és én minden erőmmel azon leszek, hogy a pénzügyminiszter úrral és a földmívelésügyi miniszter úrral egyetértésben ezt a kérdést minél tökéletesebb megoldáshoz 51*