Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-362

326 ' Az országgyűlés képviselőházának 362. a rövidség kedvéért, keresők és eltartottak együtt, Békés vármegye területén 23.930 lélek, míg az egy katasztrális holdon aluli birtok­kal rendelkező, vagy birtokkai egyáltalán nem rendelkező lakosság lélekszáma — keresők és eltartottak — 68.288. T. Ház! Itt van ez a majdnem 70.000 lélek egy vármegye területén, amely semmi módon biztosítva nincs afelől, hogy kínálkozó és mindig kész munkaerejét valahol hasznosítani és felhasználni tudja. Azért hozom fel ezt a problémát most, amikor talán a költségvetés összeállítása folyik, hogy rámutassak arra, hogy ebben a kérdésben nagy, átfogó, reális intézkedések nélkül komoly megoldást elérni nem lehet. Azt, hogy itt nagyon komoly meg­oldásra van szükség, indokolom a következők­kel is. A földmívelésügyi miniszter úr benyúj­totta a kishaszonbérletekről szóló törvényja­vaslatot. Mérhetetlen szükség volna arra, hogy ezeket a nemzeti belső életünket átalakítani hivatott nagy reformtörvényeket mi egy leg­alább viszonylag nyugodt szociális helyzetben oldjuk meg. Ha a mezőgazdasági munkásság megmarad mai szociális helyzetében és ha a feszítőerők alul, mondjuk, a magyar közélet (bizonyos elradikalizálódása következtében egy­re növekedni fognak, akkor a reformok meg­oldását sürgetni fogják olyan erők is, ame­lyek nem kívánatosak az én megítélésem sze­rint sem- Mérhetetlenül nagy szükség van arra, hogy ennek a mezőgazdasági munkásság­nak munkaerejét akkor is használjuk fel, ami­kor ez a munkásság jórészt munka nélkül van. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) Hiszen ebben a társadalmi rétegben általános munkanélküli­ségről nem lehet szó, mert az év bizonyos sza­kaszaiban úgyszólván az egész munkásság el van helyezve, hanem a ke vés foglalkoztatott­ságról van szó, arról, hogy míg 1914 előtt or­szágos átlagban ez a mezőgazdasági munkás­ság körülbelül 210 napot tudott dolgozni, addig a háború utáni mezőgazdasági dekonjunktúra mélypontján mindössze 105 napra ment le — hivatalos megállapítás szerint — ennek a ré­tegnek foglalkoztatottsága. 105 napi foglalkoz­tatottság olyan munkabérek mellett, amikről Matolcsy Mátyás t. képviselőtársam szólott, világosan megmutatja minden a nép között élő, vagy legalább hozzáértő ember előtt, hogy ilyen keresetből, évi 120—150—160 pengőkből ezeket a nagy magyar családokat eltartani nem lehet. (Ügy van! Ügy van!) Felhívon az igen t. miniszterelnök úr fi­gyelmét, tekintse meg azokat a kimutatásokat, amelyeket az alföldi iskolákban tartott hiva­talos vizsgálatokról készítettek az illetékes té­nyezők. (Ügy van! Ügy van! — Zaj.) A hiva­talos orvosi vizsgálatok megállapították, hogy ezekben az alföldi iskolákban a gyermekeknek 65—70—75%-a beteg. (Ügy van! a ssélsobalol­dalon.) És az orvosi vélemény kivétel nélkül mindenütt arról szól, hogy nem lehet egysze­rűen gyógykezeltetéssel megoldani ezt a kér­dést, mert a betegség alapoka kivétel nélkül (minden egyes vizsgálat eredménye szerint - a rossz táplálkozás. (Ügy van! Ügy van! — Zsit­vay Tibor: Es a rossz lakás!) Nem akarok itt képeket festeni ennek a rétegnek életéből, de szeretném, hogy mindenki ebben a Házban, aki ezt a problémát a helyszínén nem ismeri, (Felkiáltások jobbfelől: Ismerjük!) nézze meg ezeket a szegény magyarokat, hogy milyen szent türelemmel hordozzák ezt a mérhetetle­nül nehéz sorsot, amelyben élnek és meg fogja ülése 1939 január 18-án, szerdán. állapítani, hogy az egész nemzet hálával tar­tozik nekik azért a türelemért, amellyel egy nehéz évtizeden át ezt a kegyetlen embersorsot el tudták viselni. (A klotürlámpa kigyullad.) Tisztelettel kérnék 10 perc meghosszabbítást. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: A Ház a meghosszabbítást megadja. Tildy Zoltán: T. Ház! Mi lehet az a mun­kaalkalom, amivel ezt a réteget el lehetne látni? Nagyon szeretném, ha egy statisztikus kiszámítaná, hogy 'milyen mérhetetlen érték veszett el csak azon, hogy ez a nagy magyar réteg az év jelentős részében, éveken keresztül, munka nélkül tengette a maga életét. Ki le­hetne számítani, mennyi hasznos munkát le­hetett volna elvégezni a nemzet érdekében, ha például azokban az esztendőkben, amikor pár pengőért vittük ki a magyar búzát külföldre, ezt a magyar búzát arra használtuk volna fel, hogy hozzáadva ezeknek az embereknek mun­kakészséget mint munka bérrel : utakat és egyéb hasznos dolgokat építettünk volna az Alföldön. Meg kell jelölnöm, mint nagyon fontos munkaalkalmat, az útépítést. A múltkor is megemlékeztem róla,, hogy az alföldi mezőgaz­dasági termelés fejlesztéséről ilyen útviszo­nyok mellett alig lehet beszélni. De van nekem egy szinte már mániám, amit minden alkalommal, amikor erről a kér­désről szó van, felhozok a t. Ház előtt. (Hall­juk! jobbfelől.) És itt vissza fogok térni a mi­niszterelnök úr egy múltkori kézlegyintésére. En ameddig képviselő leszek itt a Házban és ameddig alkalmam van szólni, ha nem más­képpen, hát akkor egy mániákus megrögzött­ségével újra és újra ide fogom hozni ezt a problémát és hajlandó vagyok mindenkivel szemben, — szakértővel és dilettánssal szem­ben — bizonyítani azt, hogy ez a probléma 'mérhetetlenül fontos, mert az Alföld életkér­déseinek egyrészben való megoldását jelentené. Ez a szikes földeknek kézimunkával, digózás­sal való megjavítása. A miniszterelnök úr a múltkor azt mon­dotta nekem, hogy öt év folyik kísérletezés ezen a téren. Kereken 150 esztendeje folyik, de nem kísérletezés, hanem gyakorlat, gyakorlat amely bevált. T. miniszterelnök úr, az állam­nak van egy kísérleti állomása az Alföldön, Karcagon. (Egy hang bal felől: Drága!) Nem drága, majd be fogom bizonyítani t. képviselő­társam., hogy nem drága. Tehát az államnak van egy kísérleti állomása Karcagon, amely a szikes földek javításával is kísérletezett me­szezés útján, (vitéz Kenyeres Jenő: Kitűnő eredményeket ért el!) A digózás lényegében ugyanez az. eljárás, azzal a különbséggel, hogy sokkal jobb, mert sokkal több meszet lehet azon a földön digózás,útján a földre elteríteni, mint a meszet vagonokban odacipelve és szétszórva. Emellett a digózás útján való meszezés azért is jobb, mert a mész oldott állapotban kerül a föld fölé és alászántás útján így sokkal na­gyobb mennyiségű az a mész, amely a földet abszolúte megjavítja, művelhetővé teszi és ráadásul változatos termelés számára teszi al­kalmassá. A karcagi kísérleti állomás .bizonysága szerint a javítás előtt ott egy parcellán, 164 katasztrális holdon, termett 730 métermázsa szemestermény. A javítás után 140 holdon, te­hát 24 holddal kevesebben, termett 1418 méter­mázsa. A javítás előtt az átlag 4.45 métermázsa volt, a javítás után pedig 10.17 métermázsa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom