Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-362

332 Az országgyűlés képviselőházának 362, geteg volt, a másik pedig a múlt év őszén lefolytatott müncheni, későbben bécsi tanácskozás. Megállapítom, t. Ház, hogy a nemes olasz nemzet mindkét nagyon fontos és nagyjelentőségű esemény alkalmával teljes erejével és odaadással korrekt módon támogatta magyar barátját, (Ügy van! Ügy van!) anélkül, hogy valaha is megkérdezte volna, hogy itt milyen rendszer van uralmon, (Úgy van! Ügy van!) és anélkül, hogy támogatását valaha is attól tette volna függővé, hogy itt parlamentáris vagy fasiszta rendszer uralkodik-e. (Br. Berg Miksa: Ez így van!) Mi a barátságot barátsággal viszonoztuk és amikor Genfben a szankciók életbeléptetésének kérdése forgott szóban, mi is .támogattuk tőlünk telhető módon Olaszországot és Olaszország anélkül fogadta el ezt a baráti jobbot, ezt a támogatást, hogy érdekelte volna, hogy az őt támogató államnak milyenek a belpolitikai formái. (Mojzes János: Egyedül mi támogattuk őket! — Zaj és mozgás.) Leszögezem tehát azt a tántoríthatatlan álláspontomat és meggyőződésemet, hogy kizártnak tartom, hogy bármely külföldi baráti nagyhatalom kívánná belpolitikai rendszerünknek és alkotmányunknak megváltoztatását. (Ügy van! Ügy van!) De sietve hozzáteszem azt is, hogy ha pedig ez mégis megtörténnék és akadna egy magyar kormány, amely a »principiis; obstat« elvének mellőzésévei- nyomban a legenergikusabban nem szegülne szembe egy ilyen befolyásolási kísérlettel, (Juresek Béla: Ezek feltevések!) akkor én azt a magyar kormányt abban a pillanatban méltatlannak tartanám az ügyek további vitelére. (Helyeslés balfelöl.) Kifelé megajándékozhatunk barátságunkkal népeket, azoknak barátságát elfogadhatjuk, fenntartás nélkül őszinte baráti jobbot nyújthatunk nemzeteknek, de azt nem szabad eltűrnünk, hogy bárki is beleszóljon a mi belügyeinkbe, a mi portánkon folyó dolgokban diktálni akarjon, mert ez a nemzet halálával volna egyértelmű. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Ezekután rátérhetek interpellációm érdemére. Azzal kell kezdenem, hogy ma Magyarországon divat az alkotmányt kigúnyolni. Ha ma a magyar politikai közéletben valakit meg akarnak bélyegezni, akkor két jelző áll rendelkezésre, amellyel meg lehet bélyegezni, vagy »zsidóbérenc«, vagy »alkotmányvédő. (Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Jrçrcsek Béla: Körülbelül egy!) A kettő tulajdonképpen egyet jelent. (Gr. Festetics Domonkos: És akire mondják, sértve érzi magát!) Pedig vegye tudomásul mindenki, akit illet, hogy a magyar alkotmány védelme nem zsidóvédelem, jhanem egy szent és magasabbrendű életformának a védelme, (Üsy van! Ügy van! balfelöl.) amelyet ez a nemzet ezer éven keresztül alakított ki magának (Rupert Rezső: Amiért annyi millióan meghaltak!) és amelynek megtartása és továbbfejlesztése mellett egyedül képzelhető el, hogy önálló nemzeti egzisztenciánkat a Dunavölgyében megőrizhetjük. (HelyesMs és taps balfelöl. — Mozgás a jobboldalon. — vitéz Somogyváry Gyula: Senki sem bántja az alkotmányt!) Megszentségteleníti tehát a magyar alkotmányt az, aki az alkotmányvédelmet a zsidó védelemmel azonosítja és saját alsóbbrendűségéről tesz, tanúbizonyságot, aki azt tartja elsőrendű feladatának, hogy sáros csizmáját a magyar alkotmányba és az alkotmányvédőkbe törölje bele. (Felkiáltások jobbfelől: Ki akarjál — Gr. Apponyi György: Akinek nem inge, ne vegye iiîêse 1939 január lê-ân, szerdán. magára. — Mojzes János: Senkit nem vádolt! — Rupert Rezső: Diktatúra-vigécek! — Zaj.) Én senkit sem személyében, sem burkolt célzás formájában meg nem vádoltam, legyen szabad azonban néhány példát felsorolnom annak az állításomnak igazolására, hogy a magyar alkotmányt nem kezeljük azzal a tisztelettel, azzal a megbecsüléssel, amellyel azt kezelni kellene. Ebben a tekintetben nagyon sok irányban az úgynevezett jobboldalon történtek a közelmúltban dolgok, amelyeket joggal lehet kifogásolni. (Egy hang jobbfelől: például?) Például a Magyarság című nemzeti szocialista napilap 1939 január 10-iki számában (Felkiáltások jobbfelől: Hubay hol vanf — Gr. Festetics Domonkos: Egy oldalon ülnek vele!) megjelent egy képes melléklet, amelynek egyik oldalán egész sereg rosszkinézésű zsidó van lefotografálva, ezzel az aláírással: Ezek az alkotmány védők! (Zaj.) Bár súlyban és jelentőségben nem hasonlítható hozzá, de mégis hasonló a miniszterelnök úrnak az a megállapítása is, amellyel ő a magyar alkotmányt kopott díszruhához .hasonlította és azt mondotta, hogy ha valakinek a díszruhája elkopott, ne átallja azt levetni és ne átalljon helyette másikat ölteni magára. (Derültség a jobboldalon. — Rupert Rezső: Feledjük el a vértanukat! — Br. Berg Miksa: Hertelendynek tetszik ez a hasonlat! — vitéz Hertelendy Miklós: Nem egészen így volt! — Rupert Rezső: Jellemző, hogy az ilyeneken röhögnek! — Zaj. — vitéz Somogyváry Gyula: Mi az, hogy röhögnek, miféle hang ez?) Azonkívül a magyar miniszterelnök úr legutóbb, mint onódi képviselőjelölt, kerületének egyik községében programmbeszedet mondott és ebben a beszédben a magyar alkotmányról úgy nyilatkozott, hogy van annak egy tétele, amely szerint mindig azt az életformát kell az országnak alkalmaznia, amely pillanatnyilag az országra nézve a leghasznosabb. En, aki a közjogot annakidején, amenynyire lehetett, megtanultam, a miniszterelnök úr kijelentése után újból átforgattam a rendelkezésemre álló közjogi könyveket, de ezt, mint a magyar alkotmány alaptételét, sehol sem találtam meg a könyvekben. A történelem sem ezt tanítja. Mert lha a magyar alkotmány védői, a magyar alkotmány nagy héroszai és harcosai ilyen opportunista és utilitarista álláspontot vallottak volna, akkor Bethlen Gábor, Bocskai István, a Bákócziak, Kossuth, Görgey és az aradi tizenhárom vértanú nem azt a pályát futották volna meg, amelyet megfutottak; mert az nem volt opportunus, hogy az aradi várbörtön falánál lőjék főbe őket, vagy bitófán végezzék ki őket, sokkal hasznosabb és pillanatnyilag előnyösebb lett volna, ha például a csehek mintájára, behódoltak volna az osztrák kormánynak s ha börtönőrök és a beamterek szerepét játszották volna el a Gesammtmonarchie-ban, ahelyett, hogy egy küzdelmekben megedződött nemzeti géniusszal az alkotmányt, amely aranynál és minden vagyonnál többet jelent a nemzetnek, (Rupert Rezső: Az aranyszarvasnál is!) életük árán is megvédjék s töretlenül és sértetlenül adják át utódaiknak. (Taps a baloldalon. — vitéz Somogyváry Gyula: Nem opportunizmusról, hanem fejlődésről volt szó! — Rupert Rezső: Szép fejlődés az, amit maguk akarnak, a diktatúra felé! — vitéz Somogy vár y Gyula: Vájjon rendi alkotmány van mai 1848-ban eltörölték. — Rupert Rezső: Az elődöknek még