Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-362

Az országgyűlés képviselőházának 302, a Bach-korszak sem kellett, pedig az. valame­lyes szabadság rendje volt a inai diktatúrák­kal szemben! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Van ezenkívül a m. kir. kormánynak egy másik >tagja is, aki politikai egyenletet állított fel a közelmúltban és ez Jaross tárcanélküli miniszter úr. Jaross miniszter úr azt mondotta, hogy liberalizmus egyenlő demokrácia, de­mokrácia egyenlő parlament, parlament egyenlő fecsegés. (Rupert Rezső: Minek van itt? — Zaj a jobboldalon. — Rupert Rezső: Ezt a Rőserben tanulta! — Malasits Géza: Ilyet a Rőser-ben tanultak a történelmi órákon. — Zaj. — Elnök csenget.) En azzal kezdtem, hogy nem szeret­nék vihart csinálni (Felkiáltások a jobboldalon: Ugyan! Ugyan!) és tisztelettel kérem a Ház minden egyes tagját, hogy ebben az igyekeze­temben segítsen nekem, legyen velem szolidáris; én tárgyilagos vagyok, az> elhangzott kijelenté­seket híven reprodukálom és azt hiszem, hogy ez minimális joga a magyar képviselőház bár­mely tagjának, szíveskedjenek tehát ezt nyu­galommal végighallgatni. En, t. Ház» ehhez, az egyenlethez még egy mondatot hozzáfűzök, mert ez így nem Iteljes: aki fecseg, az fecseg akkor is, ha a parlamentben beszél, fecseg akkor is, ha a dobogón beszél, aki pedig nem fecseg, hanem komoly 'mondanivalója van, az nem fecseg itt bent, de legkevésbbé fecseg kint a dobogón, (vitéz Somogyváry Gyula: Alá­írom!) így már az egyenlet igaz és egészen más. De ugyanilyen szimptóma az is, 'amikor a miniszterelnök úr azt mondja, hogy a tekin­tély és a szabadság elvei közül ma a tekin­télyt kell nagyobb mértékben, nagyobb dózisok­ban adagolni. Ilyen kijelentés az is, amelynek az élét ugyan korábban, Dulin Jenő igen t. képviselőtársamnak adott válaszában a minisz­terelnök úr már letompította, hogy ő nem tö­rődik a parlamenti aritmetikával. Az, a, ma­gyarázat, amelyet a miniszterelnök úr itt adott, teljesen korrekt, én azt elfogadom. Hozzá kell azonban fűznöm, hogy az ország nagyközönsége nem így értette és nem is érthette így ezt a kijelentést, (vitéz Somogyváry Gyula: Min­denki így értette!) Ezt a kijelentést magyará­zat nélkül csak úgy lehet érteni, hogy a mi­niszterelnök úr nem törődik azzal, hogy több­sége van-e itt a Háziban,, vagy nincs többsége ő megy a maga útján előre, akaratát a több­ség akarattá ellenére ás megvalósítja, ami a parlamentáris elvnek egyszersmindenikorra való feladásával egyértelmű. T. Ház! Sajnálom, hogy a miniszterelnök úr nincs jelen, mert elmondhatnám neki, de így is elmondom, (Gr. Apponyi György: A szarvas elszaladt a vadászok elől.) hogy ha van valaki ebben az országban, aki egy nem­zeti szocialista vagy fasiszta átalakulás meg­valósítására személy szerint nincs hivatva, akkor a miniszterelnök úr az. En nem akarok miost érdemben bírálatot gyakorolni a miniszterelnök úrnak, mint pénz­ügyminiszternek és nemzetibanki elnöknek a munkásságáról, ez nem tartozik ide, elleniben ha volit kormányzati rendszer, amely Magyar­országon valaha a nemzeti szocialista gazda­sági elvekkel ellentétben állt, akkor az a mű­ködés, amelyet a miniszterelnök úr, mint pénz­ügyminiszter és mint nemzetibanki elnök ki­fejtett, a lehető legszögesebb, leg'kardinálisabb ellentétben volt minden nemzeti szocialista gaz­dasági elvvel, (vitéz Somogyváry Gyula: Hogy •lése 1030 január lè-àn, szerdán. 323 lehet ilyet mondani? Ez nagyon elvetett sulyok!) A miniszitereLnök úr a liberalizmusnak egy késői, de annál orthodoxaíbb megtestesítője volt a Nemzeti Bank elnöki székében. Ha va­laki a pénzkapitalizímust mindenen keresztül kiszolgálta,, akkor az ő volt. (Krúdy Ferenc: Ezt nem találta el!) Én, t. Ház, a csodákban nem hiszek s nem hiszem el azt, hogy Sauluis­ból máról-holnapra valaki Paulus sá lehessen és nemi hiszem azit, hogy valaki, aki a kapita­lizmus szolgálatában 'élte le életének javát, az máról holnapra kirúghassa a talajt a lába alól és nemzeti szocialistává alakulhasson át. (vitéz Somogyváry Gyula: De nagyon elvetette a sulykot!) De hogy ez az átalakulás nehezen megy, azt az is mutatja, hogy már az ötödik mozga­lomnál tartunk. Háromnegyedéves miniszter­elnökség alatt ez mindenesetre rekordot jelent a csodás forradalmak történetében. Kezdetben vala az 1938-as Kör, ahol a feltűmő csak az volt, hogy az 1938-as évszám csodálato­san hasonlított egy másik jelszóhoz, amely úgy szól, hogy »1938 Szálasié«. Azután jött a Névtelen Magyar Mozgalom, azután jött a Fiatal Magyarság Mozgalma, ötven éven fe­lüli fiatalokkal és 5 pengőn felüli napidíjak­kal, azután következett a Magyar Fajvédő Mozgalom, amely meg se tudott születni, hanem helyt adott a csodaszarvas mozgalmának, a Magyar Elet Mozgalmának. (Felkiáltások jobb­felől: Igen! Igen!) Rá kell itt mutatnom arra, hogy maga ez a »mozgalom« szó már terminus technikus a politikai életben. Minthogy min­den, ami mozgalom, már ellene van a parla­mentarizmusnak, tehát magának a mozgalom szónak az előtérbe állítása is alkotmányellenes. (Felkiáltások a jobboldalon: Miért? — vitéz Somogyváry Gyula: Miért van ellene a parla­mentarizmusnak? — Rassay Károly: Majd megtudják a végén!) Azért, mert a parlamen­tarizmus pártokon felépülő és pártokra alapí­tott kormányzati rendszer,, a mozgalmak pedig az egypártrendszer megvalósítását célozták mindenütt. Ha valaki ezt a szót, hogy »mozga­lom« a külföldi példákból átveszi, ezzel már el i s kötelezte magát egy bizonyos meghatáro­zott irányba. (Kölcsey István: Nagyon ajánl­gatja ezt a képviselő úr!) Helyesen állapította meg Friedrich igen t. képiviselőtársam azt, hogy azzal, hogy valaki néhány embert felöltöztet kölcsönvett ruhákba, •akik közül az egyik mindjárt siet el is sikkasz­tani a ruhát, (Felkiáltások a jobboldalon: Ez nem igaz! — Gr. Festetics Domonkos: A gettó­ban álmodta valaki!) s azzal, hogy a hátamögé drapériát tesz és szavalókórusokkal feleltet ma­gának, azzal még nem indított el mozgalmat. T. Ház! Most érkeztem el interpellációm úgynevezett tengelyélhez. Rá kell mutatnom ugyanis arra, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) hogy a magyarság válaszút elé érkezett. (Felkiáltá­sok jobbfelől: Ez igaz!) Válaszút elé érkezett abban a kérdésben, hogy vagy a parlamentá­ris életforma továbbfejlesztésével, a nemzeti önkormányzat helyesen! értelmezett kifejlesz­tésével kívánja a maga életét tovább élni, vagy pedig parancsuralmi rendszert tesz ma­gáévá. (Felkiáltások jobbfelől: Ki akarja?) Rá kell azonban mutatnom arra, hogy ha a pa­rancsuralmi rendszer mellett szögezi le magát ez az ország, akkor ezt a rendszert nem a mi­niszterelnök úr fogja megcsinálni. Ha ő bele-

Next

/
Oldalképek
Tartalom