Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-362
Az országgyűlés képviselőházának 362, csak a szavazólapok alkalmazását teszi kötelezővé, a szavazás módjáról azonban egyáltalában nem intézkedik. Hiszen arról sincs intézkedés, hogy a rendes tagokra és a póttagokra hogyan történjék a szavazás. Vannak egyes községek, ahol a legtöbb szavazatot kapott emberek lesznek rendes tagok és akik kevesebb szavazatot kaptak, lesznek póttagok, másutt viszont külön szavaznak a rendes tagokra és külön a póttagokra. Nyilvánvaló ebből kifolyólag, hogy a képviselő tagtestületi tagválasztásra vonatkozólag adjon ki egy általános érvényű rendeletet, amelynek meghozatalával a jövőben lehetetlenné válik hasonló visszaélések elkövetése. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Következik Cseh-Szombathy László képviselő úr interpellációja szintén a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy elődje 1938 március hó 30-án törvényjavaslatot terjesztett a Ház elé »A kórházi ápolási költségek viselésével kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről?« Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a törvényjavaslat bizottsági tárgyalása alkalmával a felmerült kívánságoknak megfelelő módosítások megejtése végett a belügyminiszter úr részéről visszavonatott? Hajlandó-e a belügyminiszter úr ennek az égetően fontos kérdésnek sürgős rendezésére és e célból e módosított törvényjavaslatnak mielőbb a Képviselőház elé való terjesztéElnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Cseh-Szombathy László: T. Ház! Minden embernek legdrágább és legnagyobb kincse egészsége, amelyről azonban a legtöbbször csak akkor vesz tudomást, amikor talán súlyos szenvedések közepette vívja élet-halál harcát. Mi, akik Isten különös rendeléséből a harctérről csonkán és 'bénán kerültünk vissza, mi, akik esztendők során súlyos szenvedéseken mentünk (keresztül, talán éppen azért sokkal jobban meg tudjuk becsülni az egészség^ értékét és az elveszített egészség visszaszerzését (mindenki számára egyformán lehetővé óhajtjuk tenni. Maga a miniszterelnök úr az utóbbi időkben elmondott beszédeiben szintén foglalkozott egészségügyi problémáikkal és ezeknek az egészségügyi kérdéseknek megfelelő rendezését mint a közeljövő egyik legsürgősebb és legfon)toisább feladatát jelölte ki. Az utóbbi években történtek különféle intézkedések és a különféle társadalmi osztályokmaik (különféle hetegségbiztosító intézetekben való tömörítése révén iparkodtak azoknak a rétegeknek betegellátásáról gondoskodni. Ezek az intézkedések azonban akárhányszor olyan társadalmi rétegeket ériintettek, amelyeiknek részére nem volt életszükséglet az ilyen biztosítás keretébe , történő bevonás, mert hiszen megvolt a lehetőségük arra, hogv betegség esetén orvost vegyenek igénybe és ha kórházi ápolásra szorulnak, akkor azt meg is fizessék. Ezzel szemben gondozatlanul maradtak esztendők során olyan társadalmi rétegek, amelyek pedig a legjobban őrizték meg a magyar faj igazi sajátságait és amelyek szociális helyzeülése 1939 január 18-án, szerdán. 319 tűknél fogva legjobban rászorultak volna arra, hogy egészségvédelmük érdekében részükre ilyen gondoskodás történjék. A faluban élő zsellérek, törpebirtokosok és kisgazdák azok, akik ma jóformán teljesen egészségügyi gondozás nélkül állanak, ha nem egészen vagyontalanok, A 'belügyminiszter úrnak 256.300/1927. számú rendelete 1000 pengőben állapítja meg azt a vagyoni határt, ame' iyen alul valaki szegénységi alapon vehet igénybe orvost és részesülhet kórházi kezelésben. 1000 pengő olyan alacsony határ, hogy akárhányszor egy jövedelmet egyáltalán nem hozó kicsiny családi háznak vagy esetleg 1—2 hold földnek becsértékét teszi, ami legjobb esetiben is éppen csak arra elégséges, hogy az illető és családja azon valahogyan nyomorogva meg tudjon élni, de ezeknek a szegény embereknek betegség esetén sem orvosra, még kevésbbé pedig kórházra nincs pénzük. Természetes következménye ennek az, hogy ezeík a társadalmi rétegek orvost csak végső esetben vesznek igénybe. Ennek azután egészen természetes folvamánva viszont az. hogy aikárhánvszor járványos 'betegségek esetén is eltitkolják a járványos »beteget attól való félelmükben, hogv a hatósági orvos esetleg korháziba utalja a 'heteire* és ígv a kórhávi ápolási költségek talán teljesen tönkreteszik őket. Ma, amikor a baimegelőzés, a prevenció érdekében az állam olyan óriási erőfeszítéseket tesz, mert rájött arra, hogy sokkal olcsóbb megelőzni egy betegséget, mint meggyógyítani a beteget, akárhányszor hosszantartó, súlyos, halálos áldozatokkal járó betegségeknek kiinduló fészkévé válilk e^y ilven beteg azért, mert nincs semmiféle biztosító intézetbe beszervezve, szegénységi alapon kórházi kezelésre jogosultsága nincs, maga pedig a kórházi ápolási díiakat megfizetni nem tudja. Ma, amikor a családvédelem érdekében annvi szép szólam hangzik el, a sokgyermekes családok egészségvédelme érdekében egvetlenegv intézkedés ne»m történik, pedig nyilvánvaló, hogy ahol sok a gyerme»k, ott so»kszor van betegség és sokszor szorul rá a család az orvosra. Azt hiszem, körülbelül ezek az elgondolások vezethették a kormányzatot akkor, amikor az elmúlt év tavaszán törvényjavaslattal jött a Ház elé, amely a kórházi ápolási költségek viselésével kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szólott. Sajnos, ez a beterjesztett törvényjavaslat olyan szűkkeblűnek mutatkozott, annyira távol állott attól, hogy még csak részleteiben is megfelelő módon intézze el ezt a kérdést és a javaslat bizottsági tárgyalása alkalmával olyan súlyos kifogások merültek fel vele szemben, hogy a belügyminiszter úr akkor megfelelő módosítás végett helyénvalónak látta a törvényjavaslatot átdolgozás végett visszavonni. Közel egy esztendő telt el azóta és mind a mai napig nem történt semmi, a módosított törvényjavaslat még mindig nem készült el, holott ennek a kérdésnek sürgős és megfelelő rendezése nemcsak szociális, de egyetemes nemzeti szempontból i« kívánatos volna. Nem kívánok ennek a rövid interpellációmnak keretében arról beszélni, hogy milyenek legyenek azok a kritériumok, amelyeknek alapján ezután ingyenes orvosi kezelést és ingyenes kórházi ellátást kapjanak a betegek. A bizottsági tárgyalás alkalmával ezek a szempontok már nagyjában kikristályosodtak. 50*
