Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-362

306 Az országgyűlés képviselőházának à lapoknak azt az óriási számát, amely elárasztja Magyarországot (Helyeslés jobbfelöl es a jobbközepén.) és amely nem tud fennmaradni másképpen, mint úgy, hogyha itt-ottamott anyagi támogatásért folyamodik és ezáltal társadalmi és gazdasági tényezők áldozatkészségét kimeríti olyan célok érdekében, amelyeknél sokkal érdemesebb célokra kellene adni. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől és a jobbközépen.) Amikor ezt az egész sajtótúltengést, amely itt Magyarországon, az utóbbi évek folyamán kifejlődött, meg kellett szüntetni erélyes és bizony nem népszerű intézkedésekkel, — mert a sajtófőnök úr szerepét ebben bizony nem irigylem, — akkor előfordulhattak talán ittott egyes kisebb hibák, mint ahogyan minden nagy akció során előfordulnak hibák, de nag'yban-egé'Szben becsületes, tisztességes, jó munkának tartom azt, ami történt. (Ügy van! Ugy van! — Éljenzés jobbfelől és a jobbközépen.) Végül, ami a politikai harcmodorban az egyenlő feltételeket illeti, sajnos, rendesen a kormánynak bizonyos előnyei vannak, ami azonban ezeket a gyűléseket, ezeket a beszédeket illeti, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) ezekét a beszédeket Budapesten is és Pécsett is meghívott közönség előtt mondottam el. Az ország miniszterelnökének szavát néha — azt hiszem — az ország közönségéhez kell intéznie, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) hogy az ország lakossága meglássa azt, hogy mi a kormány szándéka, hogy milyen irányba vezetik és hogy 'ezáltal eleget tegyek éppen annak a kívánságnak, amelyet az igen t. képviselő úr állított fel, hogy aa ország lakossága tudja azt, hogy milyen irányba megy .az a politika, amelynek a követésére őt felhívom. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk éljenzés és hosszantartó taps a jobboldalon és a jobbközépen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszontválasz joga megilleti. Dulin JenŐ: T. Képviselőház! A miniszterelnök úr által adott feleletnek, felvilágosításnak egy részét örömmel hallottam. Tudomásul veszem azt is, hogy a miniszterelnök úr felvilágosított bennünket itt a parlamentben, hogy miként értelmezte azt a sok félreértésre alkalmat adott kijelentését, miszerint a parlamenti aritmetikával nem törődik. Viszont azonban van a válasznak egy pár olyan része is, amely még most sem nyugtat meg teljesen. En ugyanis egy konkrét kérdést intéztem a mélyen t. miniszterelnök úrhoz, nevezetesen azt, hogy méltóztassék bennünket felvilágosítani arról, hogy a reformok során meg akarja-e reformálni a miniszterelnök úr magának a parlamentarizmusnak az intézményét is. (Felkiáltások jobbfelől: Válaszolt rá!) Erre megint azt a feleletet kaptuk, hogy az alkotmány fejlődik és ő igyekszik az alkotmányos szempontoknak megfelelően eljárni. Egy percig sem állítottuk és állítom azt, hogy a miniszterelnök úr nekitámad az alkotmánynak és hogy a miniszterelnök úr nem igyekszik a most, jelenleg fennálló törvényes keretek között és azokon belül harcolni, csak azt a kérdést tettem fel, hogy vájjon a jelenlegi parlamentáris rendszer megváltoztatására vonatkozólag áll-e fenn szándéka és ha igen, minő! Ez; bennünket, képviselőket érdekel, de érdekli az ország népét is. Amikor a miniszterelnök úr maga mögé csatarendbe akarja állítani az ország közönségét, az ország tudni akarja, hogy bár alkotmányos 2. ülése 1939 január 18-án, szerdán. keretek között és alkotmányos úton is, de hova megy. (Felkiáltások jobbfelől: Tudja is!) T. Képviselőház! Nem kaptam választ arra sem, hogy vájjon az ellenzéknek módjában lesz-e hasonlóan gyűléseken kifejtenie a maga szempontjait. ISJem vagyunk tisztában azzal, hogy jelenleg gyűlés tilalom van-e az országban, vagy nincs. A belügyminiszter úr nem rendelt el kifejezetten gyüléstilalmat, ha azonban valaki gyűlésengedélyt kér, a főispánok telefonon kérdezik meg a belügyminiszter úrtól, hogy engedélyezhető-e. Ha tehát formailag nincs is, de lényegében gyűléstilalom van. Ezzel szemben tiszteletteljesen leszögezem, hogy a lovagias küzdelemnek első alapfeltétele az, hogy egyenlő fegyverekkel történjék. T. Képviselőház! A miniszterelnök úr a nemzeti egységre és • nemzeti összeolvadásra hívott fel bennünket. A vigadói zászlóbontó gyűlésen egy hazafiságtól izzó beszédet mondott, azonban méltóztassanak megengedni, t. Képviselőház, hogy bizonyos hazafias aggodalommal rámutassak arra, hogy a nemzeti egység megvalósulását én nem látom pusztán abban, hogy bizonyos rétegek a miniszterelnök úr háta mögött vagy mellété tömörülnek, mert lehetnek ott olyan rétegek, olyan egyedek is fölös számmal, akik a társadalom kivetnivalói közé tartoznak; hiszen ott volt a vigadói ülésen a fénykévék között, a kopjás zászlók között egy ember, aki a társadalom söpredékéhez tartozik, aki megszégyenítette a zászlóbontást azzal, hogy ugyanolyan magyar ruhába öltözött, amily énben a miniszterelnök úr állt ott a közelében. (Felkiáltások a jobboldalon: Ki volt az? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Dulin Jenő: Egy gárdista, akit a lapok szerint fel kellett jelenteni, mert ellopta az egyenruhát. (Gr. Festetics Domonkos: A 8 Örai Újság szenzációja. — Zaj. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Ezt csak azért akartam felhozni, hogy kimutassam, hogy az még nem jelent egységet és értéket, ha valaki a miniszterelnök úr mögött áll, inert- mindenre ősze lehet hozni ezer főnyi tömeget, összehozhat nemcsak a hazafias lelkületű miniszterelnök úr, nemcsak az, aki a nemzeti gondolatok jegyében indul útra, hanem összehoz Virrasztó Koppány is, összehozott még a nemzetet aláásni igyekvő Kun Béla is, az összehozás önmagában tehát nem jelenti még a nemzeti összefogást. En azt szeretném, ha a nemzet értékeit fogná össze valaki, azokat az értékeket, amelyeik már értékeknek bizonyultak és akkor nem is egy új Magyarországot, de egy régi Nagy-Magyarországot fogunk megint látni, a régi szellemmel, a régi lovagiassággal és a régi, egymást megbecsülő, magyar hazaszeretettel. (Gr. Festetics Dominkos: TJgy van! Erről beszél Jaross állandóan és nem akarjátok elhinni!) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a miniszterelnök úrnak az, interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. — Farkas István: Temetik Magyarországot.) Többség. A Ház, a választ tudomásul veszi. (Br. Vay Miklós: öriási többség!) Rajniss Ferenc képviselő úr a házszabályok 143. §-ának a) pontja értelmében szemé-