Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-362

284 Az országgyűlés képviselőházának Á 21 évvel kezdődik mindenütt a választói jogosultság, ugyanakkor ez a múlt éviben megszavazott választójogi törvény a választójogosultság korhatárát az egyéni kerületekben a betöltött 30. évhez, a lajstromos választókerületekben pedig a betöltött 26. évhez kötötte. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Mojzes János: Azt kérdezem, mit vétett a magyar nép, hogy mi ezzel a törvényes intézkedéssel ezt a népet itt, Európa közepén, a legéretlenebb népnek bélyegezzük azáltal, hogy választói jogosultságát a legmagasabb korhatárhoz kötjük? (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De ezenkívül a múlt évben két olyan esemény történt, amely a mi belpolitikánkra és választójogi berendezkedésünkre is döntő kihatással kell, hogy legyen. Ez a két esemény talán a legnagyobb jelentőségű esemény volt a világháború óta az ország életében. Ezek között az egyik esemény a Felvidék egyrészének visszacsatolása, a másik pedig az általános védkötelezettségről szóló törvényjavaslat benyújtása. Ennek a törvényjavaslatnak általános vitája éppen most folyik a Házban. Amikor a Felvidéknek egyrészét a sors különös kegyelméből visszanyertük, ugyanakkor már meg lett pecsételve a múlt évben megszavazott választójogi törvény sorsa. Nem lehet tehát fenntartani továbbra is ezt a törvényt, már a miatt sem, mert a Felvidéken a választók már 21 éves korukban szavazati joggal bírtak, mégpedig nem olyan szigorú cenzusok mellett, mint amilyeneket a mi választójogi rendszerünk és választójogi törvényünk statuál. Nem olyan cenzus mellett, amely a választói jogosultságot hat évi egyhelybenlakáshoz vagy pedig az elemi iskola hat, illetőleg négy osztályának elvégzéséhez köti, hanem amely megadta a választói jogosultságot férfiaknak, nőknek egyaránt, akik 21. életévüket betöltötték és akiknek kétévi egyhelybenlakásuk bizonyított volt. (Mózes Sándor: Itt is le kell szállítani 21 évre a korhatárt! — Farkas István: Nemre, korra és felekezetre való tekintet nélkül! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Mojzes János: Most, hogy ezeket a felvidéki testvéreinket felszabadítottuk, ez a felszabadítás nem járhat azzal a következménnyel, hogy akiknek ott a cseh törvények szerint — a cseh állam szempontjából talán megbízhatatlan állampolgároknak — már 21 éves korukban meg volt a szavazati joguk, azokat ettől a szavazati jogtól megfosztjuk és még: kilenc évig várakoztatják, hogy a 30 éves korukban ismét szavazati joghoz juthassanak az egyéni választókerületekben. T. Képviselőház! Meg kell változtatnunk választójogi rendszerünket, illetőleg a múlt évben megszavazott választól törvénynek épp a választói jogosultságra vonatkozó rendelkezéseit a .miatt is, hogy azoknak, akiknek a Felvidéken meg volt a szavazati joguk a cseh törvények szerint, meg legyen a szavazati joguk az ő régi hazájukban, Magyarországon, a magyar törvények szerint is. (Horváth Zoltán: Úgy van!) Most, hogy a tárgyalás alatt álló honvédelmi javaslattal behozzuk az általános védkötelezettséget, ez a körülmény is maga után vonja azt, hogy akiktől mi kötelezettségeket várunk, jogokat is adjunk nekik. Teljesen méltánytalan, ha megvonjuk a választói jogosultságot azoktól. 2. ülése 1939 január 18-án, szerdán. akiktől elvárjuk, hogy a legsúlyosabb kötelezettségeket vállalják az állammal, nemzetükkel szcimbeu, hogy az, életüket tegyék kockára a nemzetért, amit pedig minden magyar szívesen, megtesz a maga nemzetéért és hazaijáért. (Rajniss Ferenc: Igaza van!) Ez az oka annak, hogy a körülöttünk lévő államokban mindenütt már a he töltött 21 évvel kezdődik a választói jogosultság, ugyanakkor, amikor megkezdődik a polgár általános védkötelezettség^ (Rajniss Ferenc: Kár volt megszavazni.) A miniszterelnök úrtól és a kormány többi tagjaitól is minduntalan halljuk, hogy a kötelezettségeknek arányban kell állaniok a jogokkal. Miért vonjuk meg mi a legelemibb polgári jogokat azoktól, akiktől a nemzet, az ország kötelezettség teljesítését várja és elvárja azt, hogy ha szükséges, az életüket is áldozzák a hazáért? A honvédelmi szellemre is destruáló az, hogy azoktól várjuk, hogy a hazával szemben teljesítsék kötelezettségeiket, akiktől mi megvonjuk a legelemibb alkotmányos jogokat, megvonjuk a szavazati jogot, azt a jogosultságot, hogy saját sorsuknak, saját nemzetük és saját hazájuk sorsának vitelébe beleszólásuk legyen. Elavult a választói törvény emiatt is, de elavult egyéb rendelkezései miatt is. Nem akarok itt részletesen foglalkozni a múlt évben megszavazott választói törvény minden egyes elavult és időszerűtlenné vált rendelkezésével, csak arra akarok még rámutatni, hogy e szerint a törvény szerint ma választást nem is tudnánk tartani. (Br. Berg Miksa: De nem is akarnak! —- Müller Antal: Majd meglátjuk!) Ez a törvény megszabja egyrészt, hogy az ország hány képviselőt választhat. Megszabja álképviselők számát 260-ban, — 135-ben az egyéni kerületekben, 125-ben a lajstromos kerületekben — de ez a meghatározás csakis a visszacsatolás előtti Csonka-Magyarországra vonatkozik. Megszabja ez a törvény azt is, hogy megyénkint hány képviselőt választanak, de a törvény rendelkezései ismét nem vonatkoznak a visszacsatolt részekm E miatt is szükségei tehát az, hogy a választói jog kérdését újra szabályozzuk, egyrészt a választói jogosultság miatt, a választói jogosultság megállapítása, kiterjesztése szempontjából, a korhatár leszállítása szempontjából, a kautélák enyhítése szempontjából, másrészt pedig a területi vonatkozásokat illetően is. (Horváth Zoltán: XJgy van!) Nem akarok most arra kitérni, hogy ha a beterjesztett zsidójavaslat törvényerőre emelkedik, már a zsidójavaslat miatt sem lehet választásokat tartani. Ez a törvényjavaslat ugyanis a zsidó választókra, a zsidó fajhoz vagy hitfelekezethez tartozó képviselőjelöltekre ismét külön rendelkezéseket statuál. Nem lehetne választást tartani azért sem, mert a múlt éviben összeállított és a folyó évre érvényes választói névjegyzékek magukban foglalják a zsidó választópolgárokat is, már pedig ha a zsidójavaslat törvényerőre emelkedik, ez maga után von különleges intézkedéseket a választójog területén is. (Farkas István: Reméljük, hogy a képviselőháznak több esze lesz, mint annak, aki kitalálta!) T. Ház! Nem akarok most itt hosszasabban beszélni, már csak az interpellációk nagy száma miatt sem (Br. Vay Miklós: Csak dióhéjban!) de nem vitás, már az elmondottak után sem, hogy a múlt év folyamán megszavazott választójogi törvény elavult és meg-