Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-362
Az ország gyű 1 és képviselőházának 362. változtatásra szorul. Az a kérdés, hogy ha a választójogot újból szabályozzuk, milyen elvek figyelembevételével kellene azt szabályozni. Sajnálom, hogy az igen t. miniszterelnök úr nincs itt, mert vannak olyan kérdések, amelyekre nemcsak a törvényhozás, a képviselőház tagjai,^ hanem az ország közönsége is választ vár. Nem akarok ezzel kapcsolatban részletesebben kitérni például a Popolo (hltalia január 4-i számában megjelent cikkre, amely előreveti árnyékát abban a tekintetben, hogy milyen lenne az új választójog és az egész belpolitikai berendezkedésünk átalakítása. Ez a cikk, amelynek szerzője — úgylátszik — a magyar politika jövőben bekövetkező eseményeiről meglehetősen jól van informálva, mert a kormány szándékairól, célkitűzéseiről egészen pontos menetrendet ad, azt a megállapítást tartalmazza, hogy a legközelebbi választást már nem is a most életben lévő törvény szerint szándékozik a kormány megtartani, hanem olyan új választójogi rendszer szerint, amely most áll tanulmányozás alatt. Ugyanez a cikk megállapítja, hogy a magyar politikai életet meg kell tisztítani a pártoktól és be kell vezetni az egypárt-rendszert. (Horváth Zoltán (a jobboldal felé): Nincs szavuk hozzá? — Zaj a jobboldalon.) Az egypárt-rendszer nem újdonság a magyar politikai életben. Bevallhatjuk egészen nyugodtan, hogy eddig is tulajdonképpen egypárt-rendszer volt itt uralmon, mert a mindenkori kormányok olyan többséget szerezhettek a választásokon, amilyet épen akartak és amilyet saját lelkiismeretükkel összeegyeztethetőnek tartottak. Az egypárt-rendszer életbeléptetése nem a miatt veszélyes és aggálytkeltő újdonság, mintha talán eddig nem ez lett volna uralkodó a magyar politikai életben, hanem aggályt kelt úgy a törvényhozás tagjaiban, mint az ország közönségének nagy részében, — nem mondom, hogy mindenkiben, inert lesznek, akik örömmel üdvözlik ezt az újítást, mert úgy vélik, hogy az egypártban ők is benne lesznek. De vannak sokan, akik egészen önzetlenül aggályt éreznek lelkükben ezzel az újítással szemben, amely a Popolo d'Italia cikkében veti előre árnyékát. (Gr. Festetics Sándor: Nagyon jó lap! — Drozdy Győző: A lap jó, a cikk nem jó! — Gr. Festetics Domonkos: En nem voltam három pártban, mint Drozdy! — Zaj. — Egy hang a jobboldalon: Mennyi szubvenciót kapott? — Folytontartó zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne tessék zavarni a szónokot! (Drozdy Győző újból közbeszól.) Drozdy képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. (Gr. Festetics Domonkos: Sokat találkoztunk a miniszterelnökségen!) Festetics képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Mojzes János: Az egypártrendszer tulajdonképpen a totális állaimok szerkezete és minden demokratikus alkotmány totálissá válik, s mihelyt az úgynevezett egypárt megszerzi a kizárólagos hatalmat és minden mág pártot betilt. Ahol csupán egy párt van uralmon ós ahol egy párt gyakorolja a hatalmat, ott az alkotmányszerű szerveknek a jelentősége megszűnik és ott teljesen mellékes, hogy van-e képviselőház, vagy nincs, ott a képviselőház, a parlament ülésezése tisztán dekórummá válik, amelynek semmi jelentősége nincs, mert e hatalom tulajdonképpen a pártvezetőség kezében van. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXI. ülése 1939 január 18-án, szerdán. 285 Mojzes János: Tisztelettel kérek tíz percnyi meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t, házat, méltóztatik-e a kért meghosszabbítást megadni 1 (Igent) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Mojzes János: Igen t. Képviselőház! Az egypártrendszer mellett a (hangsúly nem aiiynyira a kormányzópártnak, a hatalmon lévő pártnak szerepén van, mint inkább az ellenzék szerepén. Ahol nincs ellenzék, ahol megszűnt az ellenzéki ellenőrzés és az ellenzéki kritika, ott tulajdonképpen totalitás van, ott totális állam, ott diktatúra van. (Ügy van! Úgy van! a szélsöbaloldalon.) Ahol van ellenőrzés, ahol van ellenzék, ott van parlamentáris kormányzás, s ott megvan a nép Önrendelkezési joga, ha talán olyan korlátozott formában is, mint ahogyan ez itt a múltban a magyar politikai életben megvolt. Nem akarok részletesebben foglalkozni ezzel a kérdéssel, (Br. Vay Miklós: Ajánljuk is!) de a Popolo d'Italia cikkével kapcsolatban, amelynek jólértesültségét mi már csak azért sem vonhatjuk kétségbe, mert ez ideig nem is tartotta szükségesnek a kormány megcáfolni, mindenesetre feleletet, nyílt állásfoglalást várhatunk a kormánytól és a miniszterelnök úrtól abban a tekintetben, hogy a magyar belpolitikai élet átalakítása, a választói rendszer megváltoztatása, átalakítása révén valóban át akar-e térni a kormány az egypártrendszerre, vagy sem? Kérdezem, hogy valóban meg akarja-e szüntetni a kormány az ellenzéki pártokat? Hiszen az egypártrendszer azt jelenti, hogy minden más párt megszűnik, Amennyiben meg akarja szüntetni, hogyan történik ez? Vájjon a népakarat szabad érvényesülése, megnyilatkozása mellett-e, avagy a népakarat kizárásával? Ha ugyanis a népakarat szabadon megnyilvánulhat, akkor az fogja eldönteni, hogy egy párt lesz-e, vagy több párt, s akkor azonban az egypártrendszer sorsa már meg lesz pecsételve. Felteszem azt a kérdést is az igen tisztelt miniszterelnök úrhoz, hogyha az egypártrendszert kívánja bevezetni, amellyel szemben aggályainkat még mindig nem oszlatta el a kormány, akkor ezt kinevezett képviselőik, vagy pedig a nép által szabadon választott képviselők segítségével kívánja-e megtenni és végül feltesszük azt a kérdést is a kormányhoz, hogy népképviseleti alapon, vagy pedig a népakarat kizárásával, diktatórikus alapon akar-e a miniszterelnök úr az új rendszer életbeléptetése után kormányozni? Az egypártrendszer életbeléptetése ugyanis kétségtelenül a diktatúrát jelentené. T. Képviselőház! Nagyon sajnálom, hogy a miniszterelnök úr mincis jelien, (Br. Vay Miklós: Majd elolvassa!) [mert ezek a kérdések nem csupán engem érdekelnek, nem csupán a képviselőházi tagjait érdeklik, ihanem az ország közönségéit is. Nem kívánjuk and azt, hogy a miniszterelnök ÚT, atafcat imiomdta, hűségnyilatkozatot tegyen itt egyik vagy másik képviselőtársunk imandátuma tekintetében, mert vannak ennek° a Háznak r olyan tagjai, olyan képviselői is, akik imandátulmtukat nem a mindenkori mindszterclnöktőil vagy a kormányoktól kapták, haneraa a néptől és a, jövőben is egyedül és csupán csak a néptől hajlandók elfogadni. Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik! Béildi Béla képviselő úr interpellációja a pénziügymiiniiszter úrhoz. Kérem jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. 46