Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-361

266 Az országgyűlés képviselőhő,zúnak 36 latban azt látom, bogy a kiképzés, az oktató kérdése megvan oldva, anyagiakkal alá van támasztva. Megvallom nyíltan és őszintén, — és ezt nem veszi tőlem rossz néven a t. Háznak egyetlenegy tagja sem — hogy nekem a törvényjavaslatban a levente intézménnyel kapcsolatban legjobban az tetszik, r hogy az egész leventekiképzés katonai színezetűvé vált. (Helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem, nincs ennek a parlamentnek egyetlenegy tagja sem, aki a honvédelemre vonatkozó általános rendelkezésekkel egyet ne értene; akinek a legkisebb kételye is volna, olvassa el az indokolást és akkor ezen a téren is tökéletesen meg fog nyugodni. Ami pedig a honvédelmi munkára és a honvédelmi szolgalatra vonatkozó rendelkezéseket illeti, itt nem akarok hosszadalmas lenni, érzelmeimet egy mondatban fejezem ki: a gyakorlat teszi a mestert. Ezekután röviden hozzászólok egy nagyon kényes témához és ez a téma a nők kérdése. •(Halljuk! Halljuk!!) A jelenlegi törvényjavaslat szerint minden férfi 14 éves korától, minden nő pedig 16 éves korától kezdve szolgála^ tot köteles teljesíteni háború, vagy nemzetközi Dolitikai veszély esetén. Én az öregurakat kikapcsolom, velük, a 70 évesekkel nem akarok foglalkozni, mert minden ember, aki behavazott fejjel annyi tavaszt ért meg, boldog lehet, hogy őt újra akarják vagy fogják alkalmazni. Ellenben közelebbről érdekelnek a nők. (Derültség jobbfelől.) Nem szeretem és nem kedvelem azt, hogy éppen az én pártom részéről részesülök ilyen mosolyban, mert én a nők kérdését sokkal fontosabb szempontból^ fogom megvilágítani, úgy, ahogy azt én szívemben érzem. (Halljuk! Halljuk!) Mikor azt a hadköteles magyar fiút még a bölcsőben ringatják, megjelenik előtte egy alak és ez az alak nem más, mint az édesanyja. Amikor a férfikorában levő ember családot alapít, akkor segítőtársul vesz maga mellé egy nőt, akit magyar nyelven így szoktunk mondani, hogy: feleség, aki, ha igazi hitves, nem más, mint »fele Segítség«. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ez a nő második; hivatása. A nő harmadik rendeltetésé pedig — mint említettem — az anyai szerep és higyjék el, igen t. képviselőtársaim — próbáltuk csaknem mindannyian — a férfi életében akkor lesz először igazán árva, amikor elveszti az édesanyát, a legjobb barátot. A nő szerepében tehát ezen a téren nem lehet mosolyogni és éppen azért, mert én körül szeretném bástyázni a nőket az ebben a törvényjavaslatban foglalt, háborús vagy politikai feszültség esetére szóló intézkedések tekintetében, ebből kifolyólag tiszteletteljes kérésekkel fordulok az igen t. miniszter úrhoz, mert azt hiszem, nem egyedül vagyok ebben a Házban, aki azt mondom: mit ér az a hadsereg, amely külföldi vagy belföldi csata után győzelmesen tér vissza, ha a családi tűzhelynél elvesztette a csatáját? (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől és a középen.) TV Ház! A nőkkel kapcsolatban nekem három tiszteletteljes kérésem lenne. Az egyik az, hogy tegye a miniszter úr megfontolás tárgyává, nem lehet-e a nőket zárt testületekben, külön szolgálatban, csoportokban alkalmazni? (Helyeslés a középen.) Ne méltóztassék tőlem rossz néven venni, de a következőket ajánlanám. Amint mozgósítás eseten tudni kell, hogy a honvédkatona, a baka, vagy huszár hova vonul be és hova vonul be a nyugdíjazott altáji, ütése 1939 január 17-én, kedden; bornagy, éppen így el lehet készíteni HZ £11*1* íit vonatkozó összeállítást, hogy ezek a nők hova vonuljanak be. Második tiszteletteljes kérésem a következő. Ez a törvényjavaslat foglalkozik a nőknek azzal a bizonyos háromheti gyakorlatra való behívásával. Ezzel kapcsolatban azt kérném, hogy ezek a nők rendes tartózkodási helyükön vagy annak közelében alkalmaztassanak. Harmadik kérésem — és ez egyik legfontosabb kérésem — az, hogy ha ezek a nők így testületekben, csoportokban alkalmaztatnak egy férfi kiképzése alatt, akkor okvetlenül méltóztassék oda beosztani felügyelőül, irányítóul egy idősebb nőt. (Helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) Ezek volnának a nőkre vonatkozó tiszteletteljes kéréseim. T. Ház! Ennek a törvényjavaslatnak egyik része, talán a negyedik része — mint az előadó űr említette — foglalkozik az áldozatok hozatalával, vagyis belenyúl az egyesek magánéletébe s a magánvagyonba. Petro Kálmán igen t. képviselőtársam az együttes bizottság tárgyalásai során általam nagyon helyeselten hangot adott annak, hogy igenis mindenki tartozik a maga egyéni érdekeit a haza érdeke javára szolgálatba állítani. Én ehhez hozzá kívánom fűzni azt, hogy minden egyes állampolgár hű szolgája kell hogy legyen a hazának. Nem fontos az, hogy én vagy a másik vagy a harmadik vagy a negyedik magyar testvérem anyagiakban, vagyonában egy kicsit meg van-e sebezve, hanem fontos, hogy ez a hon, ez a haza viruljon. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Egyben azonban nem tudok egyetérteni ezzel a törvényjavaslattal, mégpedig a javaslat büntető részével. Csodálatos, hogy nem egyedül állok ezen a téren, mert az együttes bizottságban Esterházy Móric igen t. képviselőtársam ugyancsak annak a kérelemnek adott kifejezést, hogy drákói szigorral kell ezekhez a büntető részekhez hozzányúlni. Ï3n nem vagyok jogászember, én mint katona fogóm fel ezt a dolgot. Igen ám, de bennem még mindig vissza-vissza térnek azok a gyászos emlékek, amelyeket a világháború panamáinak lehet mondani. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Most is megremeg a szívem, ha a Kárnátok fejfáira gondolok, (vite?: Somogyváry Gyula: Papírbak^ncsok! — Zsóry Lajos: Lelketlen kufárok! — Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) amely fejfák alatt megfagyott hős bajtársaim nyugszanak, mint a későbbi valutasíbereknek, mint a lelketlen hadiszállítóknak az áldozatai. Én csak ezek számára kérek szigorúbb törvényt. (Ügy van! Ügy van! — Felkiáltások a jobboldalon: Halált! Kötelet!) T. Ház Végére értem felszólalásomnak. Egészen természetes, hogy ezt a törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Kenéz Béla! Kenéz Béla: T. Képviselőház! A tárgyalás alatt levő javaslat történelmi jelentőségű, amely 'törvénnyé válva, dicsőségben és gyászban gazdag korszakokra bocsátja alá a függönyt és hitem szerint egy biztosabb, magyarabb jövendő szieimihatárát nyitja ímeg. Ha Ekorszaikokról beszéltem, ezt azért tettem, (mert a magyar hadsereg történetében valóban több periódust különböztethetünk meg. Voltak idők,