Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-361
Az országgyűlés képviselöházűnak 361. nőktől kezdve csaknem az összes idősebb vezérkari tiszteket — hogy ezek német alapossággal és pontossággal fogják megszervezni ezt a szívünkhöz nőtt kis honvédségünket; meg fogják ezt tenni azért, mert ezt követeli tőlünk a fiatalság, ezt követeli tőlünk a falu és a város, annak egyszerű fiai, akik mintáz elmúlt hetek eseményéi igazolták, az első hívó szóra megjelentek a haza védelmére (Ügy van! Ügy van!) é& ezt követelik tőlünk a Munkácson elesett hős magyar testvéreink. Es ezekben a három kategóriába tartozó összes magyar testvéreinkben micsoda éií Nem más, mint az ősöktől, a rosszseb-bakáktól, a Mollináry-bakáktól, az oroszok által vörös ördögöknek nevezett huszároktól örökölt, s a legfelsőbb Hadúr iránt érzett törhetetlen hűség él bennük, (Ügy van! Ügy van!) az elmúlt ezer év dicső vitéz szelleme élteti őket. (Élénk éljenzés.) Azt gondolom, hogy itt e helyről kötelességem megköszönni a honvédelmi miniszter úrnak, az igazságügyminiszter lírnak és munkatársaiknak azt a fáradságot, amely révén ez a törvényjavaslat napvilágot látott. Amint az egyesített bizottságban szerencsém volt tapasztalhatni, képviselőtársaim most már nem veszik rossz néven, ha a háború előtti véderőtörvényeket egy kicsikét a lomtárba tesszük. Ne méltóztassanak azonban engem félreérteni; ez nem jelenti azt, mintha én nem tisztelném a múlt tradícióit. Ezek után engedelmükkel és szíves türelmükkel röviden hozzá fogok nyúlni a törvényjavaslat részleteihez. Kezdem a Honvédelmi Tanácson. Ezt a Honvédelmi Tanácsot én külpolitikailag, de főleg katonai szempontból elsőrendű alkotásnak tartom. Nem akarok a részletekkel foglalkozni, mert hiszen unalmassá válnék, csak arra szeretném felhívni az érdekeltek figyelmét, hogy ennek a honvédelmi tanácsnak a működését én kiegészíteném. Én ezt egy állandóan munkában lévő, állandóan résen lévő szervnek tekintem, amelynek kötelessége az összes újításokat megfigyelni és azután ezeket az újításokat tényleg érvényesíteni is. Meg vagyok arról győződve, t. Ház, hogy lia a régi osztrák-magyar monarchia hadseregében lett volna ilyen hadseregtanács, akkor ma talán nem is állnánk itt. A régi osztrák-magyar monarchiának az volt a hibája, hogy a korral nem akart haladni, hogy egy kicsikét elmaradt. (Ügy van! jobbfelől.) Ez újra nem azt jelenti, mintha én csúfolódni akarnék a régi osztrák-magyar hadsereggel szemben, mert életemnek legszebb ajándéka az volt, hogy a háború előtt húsz évvel ő felsége I. Ferenc József hadseregében szolgálhattam. (Taps jobbfelől.) Ezeket csak azért sorolom fel, nehogy a magyar Honvédelmi Tanács ugyanabba a hibába essék. Milyen hibákat láthattunk? Csak nagyon rövideói akarom felemlíteni. Fiatal főhadnagy voltam, amikor itt Pesten a mostani honvédtiszti kaszinóban egy az orosz-japán háborúból visszatért vezérkari százados előadást tartott az orosz^apán hadjárat eredményeiről. Es mi — valljuk meg őszintén — a japánok harcmodorát nem vettük áfc. Rá pár évvel volt szerencsém hosszabb ideig Bécsben szolgálhatni és az a kitüntető szerencse jutott osztályrészemül, hogy a legfelső hadúrnak, ő felségének I. Ferenc Józsefnek közelében tartózkodhattam, amikor egy ilyen harceljárási gyakorlat folyt le Bécs közelében. Sohasem felejtem el, ülése 1939 január 17-én, kedden. 265 ma is fülembe cseng, amikor egy japán ezredes, a katonai attasé odafordult egy elöljáró tábornokhoz és azt mondta: Ilyen harci eljárással nem lehet a világháborúba menni. Erre a mi tábornokunk kikelve magából így válaszolt; Az osztrák-anagyar hadseregnek patinája van! (Mozgás.) Mire a japán ezredes azt felelte vissza: Ezt a patinát pedig maguk drága pénzzel fogják megfizetni. (Gzermann Antal: Vérrel fizettük meg! — Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A háború kitörése előtt, még a mozgósítás előtt egy nappal egy másik harceljárási gyakorlatot láttam egy gyalogezred részéről, s itt a vezérlő tábornok azt kifogásolta, hogy a tartalék nem tart lépést. Mi ilyen harceljárással indultunk a világháborúba. S mi lett ennek az eredménye? (Egy hang a jobboldalon: Ott veszett a nemzet virága!) Nekünk, akik az első naptól ott voltunk, látnunk kellett, hogy elesett a hadsereg színe-java. Mi történt! Előttünk az oroszok, amikor mi tömeget vártunk, el voltak szórva, mint a magyar égbolton a csillagok, mi pedig tömegben mentünk. Magunktól kellett a helyes harci eljárást megtanulnunk. Mennyivel jobb lett volna, ha nem őrnagy-koromban, hanem hadnagykorombain taníthattam volna meg huszárjaimat ennek a harci eljárásnak átvételére. (Ügy van! Ügy van!) Igen t. Ház! A hadfelszerelés tekintetében is van szerencséin egy rövid példával előállni. A háború előtt volt az osztrák-magyar hadseregnek egy kiváló hadügyminisztere, aki törődött a hadsereg felszerelésével. Ez volt néhai Auffenberg Móric táborszernagy, a komorovai vezér, aki majdnem megcsinálta a második sedand csatát. Ez a kiváló vezér és hadügyminiszter megrendelte a 30*5 centiméteres mozsarakat, de mert a parlament megkérdezése nélkül tette, felelősségre vonták. A vizsgálat azonban nem történt meg, hanem Damokles kardjaként lógott a feje fölött. Jött a világháború és — igen t. Ház — a történelem lapjai igazolják, hogy ezek a 30*5-esek egyengették a dicső német hadseregnek nyugaton a várrendszereken való áttörését. Ismételten mondom: e rövid példák nyomán ne méltóztassanak engem azzal vádolni, mintha én csúfságot akarnék űzni a régi osztrák-magyar hadseregből. En csak fel szeretném hívni a jelenlegi Honvédelmi Tanács figyelmét arra a munkakörre és azokra a tapasztalatokra, amelyeket munkája végzésénél tekintetbe kell vennie. Egy másik érdekes része ennek a törvényjavaslatnak az, ahogyan a javaslat a leventeintézménnyel foglalkozik és az egész leventekiképzést teljesen más alapokra helyezi. En innen, erről a helyről ebben az évben parlamenti felszólalásom alkalmával messzemenően foglalkoztam a levente intézménnyel. Előadtam tiszteletteljes kérésemet és íme, ezeket az elgondolásaimat most valósággal mind-mind megvalósítva látom, merit, íme, le van döntve a válaszfal az egyes társadalmi rétegek között, amennyiben azt mondja ez a törvényjavaslat, hogy a haza szolgálatában mindenki egyforma. A honvédelmi miniszter úr az egyesített bizottságban a formaruha tekintetében bőkezű nek mutatkozott. Tisztelettel kérem erről a helyről a honvédelmi miniszter urat, hogy ezt a bőkezűséget fokozatosan a leventék lábbelijére is terjessze ki. Én ebben a tör vény javas42*
