Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-353

46 Az országgyűlés képviselőházának 353. ülése 1988 december 14-én, szerdán. nagyüzemnek dolgoznia kell ott, a nagybirtok tehát jobban igénybe is veszi az utakat, (br. Vay Miklós: Miért nem tette ezt szóvá, ami­Kor itt volt a pártban?) Nagyon szomorú tü­nete a magyar politikai életnek, hogy arról az oldalról nem lehet szóvá tenni az igazságta­lanságokat és az interpellálási jog, a magyar alkotmánynak ez a gyöngyszeme és minden szabad országnak legszebb képviselői joga Magyarországon úgy gyakoroltatik, hogy arról az oldalról csak megrendelt interpellá­ciókat szabad ebben a Házban elmondani. (Zaj és ellenmondások jobbfelőL — vitéz Csicsery­Rónay István: Ezeket a párton belül elintéz­zük! — Zaj.) Jól tudják a képviselő urak, kár tagadni, (vitéz Mikolay József: Jól megfelelt! —- Zaj jobbfelől. — Elnök csenget.) Kár tagadni, hiszen tudják, hogy igazam van. (vitéz Csi­ésery-Rónay István: Nincs igaza! — Sulyok De­zső: Kár volt megkérdezni! — Zaj jobbfelőL — vitéz Csicsery-Rónay István: Kibújik a szög a zsákból!) Engem nem lehet zavarba hozni. A szegény emberek szempontjából foglal­kozni kell az igásközmunka dolgával is. (vitéz Sebestyén Kálmán: Be vannak jelentve!) Ez az: mindig csak be vannak jelentve 12 év óta, de nem csinálják meg. Éppen ezért szólalok fel. A szegény embernek falun van egy kis tehénkéje és ez után a tehénkéje után ugyan­olyan közmunkaváltságot kell fizetnie... (Me­gay Meissner Károly közbeszól.) Zalamegyé­ben igen! Mondom: ha igára használja a tehe­nét, ugyanolyan közmunkaváltságot , kell fi­zetni, mintha ökrösszekere volna. Egyik kép­viselőtársam most befogja a fülét és eltávozik, amikor ezt hallja. Ha a képviselő úr nem hal­lotta volna még, igenis elmondom, hogy a sze­gény ember, tehénkéje után ugyanolyan köz­munkaváltságot fizet, mint az uraság az ökör és az iga után. (Farkas István: Sőt!) Az ura­ság csak akkor fizet többet, ha több fogattal is rendelkezik, mert a második fogat után ter­mészetesen már a dupláját fizeti. (Boczonádi Szabó Imre: Az iga után fizet, nem a tehén után! — Zaj a jobboldalon. — Sulyok Dezső: Fiacskáim, szeressétek egymást! — Derültség.) Újpest képviselője ne bírja ezt elviselni, any­nyira fáj neki a falu baja? (Nagy zaj-) En­gedje meg, hogy már egyszer a falusi földmi­yesnép panaszait is idehozzam a Ház elé- (vi­téz Kő József: Mit csinált három évig? .— Zaj a jobboldalon, —-Elnök csenget.) Itt volt a száj- és körömfájás. (Br. Vay Miklós: Most szájkolera van! —Derültség.) A száj- és körömfájás alkalmával, ha a kisgazda egy, vagy két kis tehénkéje megbetegedett, s emiatt nem tudta a mezőgazdasági munka alatt használni, mégis meg kellett fizetni ök a közmunkaváltságot ezek után a tehénkék után is. Pedig ezek a szegény emberek úgyis csak egy-két napig használják igásállatként a te­hénkéjüket, úgysem tudják egész éven keresz­tül használni, mert hiszen a tejelő állat a csa­lád táplálékát szolgáltatja és csak a mezőgaz­dasági munkák idején fogják be kicsiny állat­jukat. Most, amikor jött a száj- és körömfájás, a mezőgazdasági munkák idején nem lehetett hefogni kis tehénkéjüket, mégis a száj- és kö­römfájásban szenvedő tehenek gazdáinak ál­latjaik után nem engedték el a közmunkavált­ságot, meg kellett fizetniök a közmunkavált­ságot a tehénfogatok után éppúgy, mint azok­nak, akiknek nem volt beteg az állatjuk és igába tudták fogni állatjaikat. (Zaj.) Úgy Iá töm, sok képviselőtársamat megzavarja ebben -a kérdésben, tájékozatlansága: mindenki csak a maga vidékére gondol és nem tudja azt, hogy a közmunkaváltság kérdéséről nem lehet rend­szeresen beszélni, mert minden vármegyében, minden törvényhatóságban jóformán más a helyzet e. tekintetben; mindenki csak hazagon­dol és azzal a szemüveggel próbálja kczbeszó­lásokkal bírálni az én kritikámat, amely szem­üvegen át a, maga otthonát látja. Nqshát, ná­lunk, Zalamegyében az a helyzet (Br. Vay Miklós: A szubvencióról beszéljen!), hogy na­gyobbára pénzben váltják meg az igásáilatok és a napszámok utáni közmunkát. Elnök: A képviselő úr, beszédideje lejárt, szíveskedjék befejezni. Drozdy Győző: Egy igás állat utáni köz­munka megváltásáért 2 psngőt, égy kézimun­káért pedig 1'50 pengőt fizetnek. Ennek is kilencven százalékát viszi el a vármegye és esak tíz százalékát kapja a község, pedig a köz­ségeknek van inkább szükségük arra, hogy az ottani közutakat javítsák. Kérdem tehát az igen t. kormányt, haj­landó-e gondoskodni arról, hogy ezek a köz­munkával kapcsolatos régi törvények és ren­deletek új, modern, a népies haladással és a szociális elgondolással parallel haladó intézke déssel cseréltessék fel. (Helyeslés balfelől. ­Egy hang jobbfelől: Vissza, a szubvenciót!í Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja mindkét miniszter úrnak. Következik Mojzes János képviselő úrnak a miniszterelnökhöz intézett interpellációja. A kénviselő halasztást kért. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a halasztást megadni? (Felkiál­tások: Megadjuk!) A Ház a halasztást meg­adja. Következik Payr Hugó , képviselő úr in­terpellációja. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a fővárosban naponta megismétlődő utcai tüntetések tárgyában. A. kormánynak a képviselőházban történt leszavaz tatás ával egyidejűleg a miniszter­elnök úr mellett és érdekében utcai tünteté­sek kezdődtek, melyek a kormányválság egész ideje alatt naponként megismétlődtek. Ezzel kapcsolatosan kérdem a miniszter­elnök urat, van-e tudomása arról, hogy ezek­ben az utcai rendzavarásokban eleinte esak egyetemi ifjak és középiskolai tanulók vettek részt, ami a felülről való megrendazettség látszatát keltette*? Helyesli-e a miniszterelnök úr azt, hogy iskolás gyerekeket politikai tüntetésekre fel­használjanak? Ha nem helyesli, miért engedte meg? Van-e tudomása arról, hogy a kormány­válság tartama alatt, öt napon át, amikor a kormány sorsa feletti döntés az államfő leg­magasabb elhatározásától függött, a minisz­terelnök úr mellett megrendezett naponkénti tüntetések alkalmasnak látszottak arra, hogy az államfőt az ország hangulatáról tévesen tájékoztassák? Megmondotta-e a miniszterelnök úr a kor­mányzó úr Öfőméltóságának, hogy. a kor­mány melletti szimpátia-tüntetésekben csak diákok és gyerekek vettek részt és nem az or­szág dolgozó társadalma? Tudja-e a miniszterelnök úr, hogy az ér­dekében rendezett utcai tüntetések a kor­mányválság Után is naponként megismétlőd­tek, sőt egyre szélesebb mérvet Öltöttek? Tod ja-e, hogy ma már szélsőséges jelszavak teljesítését követeli áz utca, amelyet hatalma

Next

/
Oldalképek
Tartalom