Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-335

Az országgyűlés képviselőházának 335. állapot, amelyet legtöbb képviselőtársam tapasztalt. Ma ugyanis az a helyzet, hogy a régi törvényt a kormányzat egyáltalán, nem tudja végrehajtani. Kár volna ezt tagadni. Meg kell állapítanunk, hogy a kisüstök eltörlésével és a magas kifőzési díjakkal a kormány elérte azt, hogy a nép kezd nem törődni ezzel a törvénynyel és például az én vidékeimen, Zala vármegyében a tilos "főzés, az úgynevezett feketefőzés annyira elterjedt a lakosság körében, hogy a pénzügyminisztérium megállapítása szerint az én kerületemben magában annyi a büntetés egy esztendőben ezen a téren, mint az egész ország többi területén együttvéve. (Mozgás.) Véleményem szerint, ha tehát olyan törvénnyel állunk szemben, amelyet végrehajtani nem lehet, akkor ahelyett olyan törvényt kell kreálni, amelyet végre is hajthatnak, mert a törvények iránt való tisztelet dől meg akkor, ha a kisember látja, hogy a törvényt végrehajtani nem tudja. Már pedig be 'kell vallanunk, hogy a magyar szőlősgazda a maga takarékos voltánál fogva szívszaggatással öntené csak ki a seprűjét és törkölyét a szemétre, (Némethy Vilmos: Igaza van!) ezért inkább vállalja azt a rizikót, hogy meglepik a fináncok és meg fogják büntetni, de minden körülmények között ikifőzi a maga anyagát és ezért az államnak nem fizet semmit. (Némethy Vilmos: Így van! A valóságos kisüstöt kellett volna visszaállítani!) Miután pedig a büntetések az utóbbi esztendőkben olyan magasra emelkedtek, hogy az 500 pengős, sőt a kétfajta büntetést együttvéve 750 pengős büntetéssel sújtottak kisembereket, akiknek egy-két holdas földecskéjük van: tehát földönfutókká tették őket. (Kun Béla: Antiszociális intézkedés!) Azért feltétlenül valami olyan törvényt kell hoznunk, amellyel meggátoljuk azt, hogy állandóan törvényellenes dolgokat csináljon az a kisember, meggátoljuk azt, hogy olyan törvényünk legyen, amelyet nem lelhet végrehajtani. T. Ház! Elismerem azt, hogy ez a törvény kissé közelebb megy az igényekihez és jobban lehetővé fogja tenni azt, hogy a kisember a maga anyagát kifőzhesse, de ha tekintetbe vesszük, hogy 12.000 hektoliterről 15.000-re emelik fel a kontingenseket, akkor meg kell állapítanunk azt is, hogy ez nagyon kevés ahhoz, hogy az összes igényeket kielégíthesse és legalább. 5—6 millió pengő áa*a melléktermék még mindig bitangba fog menni ebben az országban, pedig ez olyan nyersanyag, amelyet más célra nem használhat fel az ország. A répát, a burgonyát, de minden más nyersanyagot, amelyből szeszt főznek, a melaszt is másra is fel lehet használni, de sem a seprőt, sem a törkölyt, sem a gyümölcshulladékot másra a magyar gazda nem használhatja, mint hogy ikifőzi. Elsősorban arról kellene tehát gondoskodni, hogy ez a nagy kincs, a nemzeti vagyonnak ez a tekintélyes része megmentessék. Elismerem, hogy a törvény bizonyos mentési akciót végez, midőn a kisemberek főzési díját ennyire leszállítja, de legyen szabad még egy kis lépést kérnem a kormánytól a teljes és tökéletes megoldás felé. Az lenne a mi igényünk, ha tíz litert, amelyet saját háztartásában főz a kisgazda, nem 1 pengő 20 fillérért, hanem 1 pengőért főzhetné ki. Nem bánnók, ha a 10 literen felüli mennyiségnél megmaradna az a 25% is, mert nem fontos, hogy egy család 10 liternél íöhb pálinkát fogyasszon egy esztendőben. ülése 1938 június 23-án, csütörtökön. 97 (Némethy Vilmos: De bizony kell!) Különben is ez pálinkában 20 litert jelent, már pedig nem fontos az, hogy ennél többet fogyasszon évente egy család. (Némethy Vilmos: Kell!) Viszont azt sem kívánhatjuk, hogy a kormány teljes mértékben felszabadítsa a kisemberek palinkafőzési kereteit és így ezek olyan konkurrenciát csináljanak a nagyobb gyáraknak, hogy a nagyobb gyáraknak is veszteséges kalkulációval kelljen dolgozniok. (Éppen ezért én nagyon megfontolandónak tartom, hogy amikor az ipari szeszfőzdék keretéből egy nagy kontingenst elvesz az állam, ezt a kontingenst ne adja teljes egészében a mezőgazdasági szeszfőzdéknek és ne adja teljes egészében azoknak a jövőben remélhetőleg megalakuló szövetkezeti szeszfőzdéknek, amelyek még nincsenek, hanem ezekből a keretekből egy parányi kis mennyiséget adjon oda a kisemberek számára, a kisüstösöknek, a központi szeszfőzdéknek, tehát a pálinkafőzőknek s a gyümölcs- és borfőzőknek. De nemcsak a cefre, a törköly és a seprő az a nyersanyag, mely a kisembereknek gondot okoz, hanem nálunk a bor eladása is ilyen. Ott a délzalai végeken már,nem terem az a nemes zalai bor, mint a Balaton partján, hanem olyan olcsó a bor, hogy télen például saját háztartásom szükségletére én is literen kint 9 fillérért vettem a zalai bort és más is megkapja ennyiért. Ma is 14—15 fillérért lehet ott meglehetősen jó, 11—12 Malligandfokos bort vásárolni. Annyi bor van ott, amennyit a gazdíák mostanában sem eladni, sem elraktározni nem tudnak. A szesztörvényjavaslatnál tehát tekintettel kellett volna lenni a borke rdés megoldására is. Az egyik paragrafus kimondja, hogy a jövőben csak a nem direkt-termő szőlőkből lehet borpárlatot, pálinkát főzni és további részében megállapítja, 'hogy a földmívelésügyi miniszter adhat a noha-borokból, illetve a direkt-termő borokból egymásután Ihárom esztendőre 3000 hektoliter borpárlat kifőzésére engedélyt. Én ezt szintén keveslem és nagyon fontosnak tartanám azt, ihogy mindaddig, amíg a noha-szőlőkkel nem végeztünk és direkt-termő szőlőink s ilyen gyenge boraink vannak, a törvény ne korlátozza ezt a keretet, ezt a kifőzési lehetőséget 3000 hektoliterre, hanem adjon lehetőséget a földmívelésügyi miniszternek arra, hogy mindig a borterméshez, a jelentkező bormennyiséghez viszonyítva állapítsa meg azt a mértéket, amennyi borpárlatot a kisgazda ezekből a direkt-termő szőlőkből főzhet. Altalános gazdaszempontból rendkívül megnyugtató a törvényjavaslatnak az az intézkedése is, (Halljuk!) hogy a kormány eltiltja a jövőben a melasznak szesszé való felfőzését. Véleményem szerint ez kétféle szempontból is áldásos. Először is a melasz mint olcsó takarmány lehetővé teszi azt, hogy állatállományunk nevelésénél, hizlalásánál nagyobb lépéssel haladjunk előre, különösen azért, mert a melasz szénhidrát-tartalma olyan óriási, hogy más takarmányban nem is találunk annyi szénhidrátot. A melasz tehát rendkívül alkalmas hízlalási célokra ts szénhidrát tartalmánál fogva különösen a tengerit pótolja, nem pedig a korpát s annií feli Tjetartalmát, mint — azt hiszem - az hidokoiá-iban olvastam. Másik haszna enaek'az íntézke désnek az is, hogy a melasz .helyet olyan nyersanyagot dolgohatunk fel szeszgyártásra,