Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-335

Az országgyűlés képviselőházának 335. Itt megint csak arra utalok, t. Ház, hogy Gratz Gusztáv igen t. képviselőtársam részletesen kifejtette azokat az okokat, amelyek a ki fogásolt kisajátítási módszerrel szemben helytállanak. A vita során Máriássy igen t. képviselőtársam azt mondta, hogy az a kártalanítás, amelyet a törvényjavaslat nyújt, gavalléros kártalanítás. (Egy hang jobbfelől: Az bizonyos!) Valóban megdöbbentem annak hallatára, hogy ezt gavalléros kártalanításnak lehet nevezni. Mocsáry Dániel t. képviselőtársam pedig tisztán fikciókkal és számolási értékekkel ope rált beszédében. Az az álláspontja, hogy itt a kisajátítási törvény szabályai nyernek alkalmazást, — minthogy kizárólag fikciókon és számolási értékeken alapszik az ő felfogása — megítélésem szerint nem egyéb, mint légi támadás. A törvényjavaslattal szemben Gratz Gusztáv képviselőtársam által kifejezésre juttatott és tárgyi alapon lévő aggályok nem szorulnak arra, hogy azokat megismételjem. Egyik aggályát nem tudom elfogadni, azt, amelyben avA teszi kifogás tárgyává, hogy a javaslat különösen abban a tekintetben nem tartalmaz rendelkezést, hogy ha egy ipari szeszgyárnak melléküzeme van, — pl. hamuzsír-gyár, vagy vegyigyár — ez benne volna a kisajátítási árban. Gratz Gusztáv képviselőtársam álláspontja nem helyes, az ezirányban kifejtett aggálya nem áll meg. Mert hiszen amikor a törvényjavaslat 23. §-ának második bekezdése azt mondja: »ideértve a vele kapcsolatos melléküzemeket«, zárójelben taxatíve felsorolja, hogy ezek alatt a finomító, a víztelenítő és a raktározó üzem értendő. A kisajátítási ár nem terjedhet ki oly üzemekre, amelyek nem esnek e taxatív felsorolás alá. Az általa említett hamuzsír- és vegyigyárakra tehát a 23. § 11. bekezdése szerint a kisajátítási törvény rendes ren delkezései nyernek alkalmazást. A törvényjavaslat lényegileg egy hatalmas nagy ágyú felvonultatása 2—3 ipari szeszgyár ellen. Ezek közé tartozik a győri ipari szeszgyár is. Én számításokat végeztem és odajutottam, hogy e számítási kulcsok figyelembevételével annak a győri szeszgyárnak a megváltási ára, amely gyárba legalább 15—20 millió pengő tőke van befektetve, kereken 3,900.000 pengő lenne, (vitéz br. Roszner István: Ügy vallotta be!) Ez az álláspont megint teljesen téves, s erre rá is akartam térni. Ügy a pénzügyminiszter úrnak, mint az indokolásnak az az álláspontja, hogy tulajdonképpen a javaslat számítási metódusa egyezik az adóbevallásokkal, teljesen téves. Az adóbevallásnál, illetve adókivetésnél az adóalap a tiszta jövedelem. Nem vette azonban figyelembe sem a pénzügyminiszter úr, mint az indokolás, hogy a gyárak a törvény értelmében levonhatják a kereskedelmi tartozások után fizetett kamatokat, ez pedig tulajdonképpen a tiszta haszonhoz tartozik, (vitéz br. Roszner István: A tartozás nem az. én vagyonom, az más vagyona!) A tiszta jövedelem úgy jön ki, hogy le van vonva a tartozás után fizetett kamattétel. Ha a tartozások után fizetett kamattételt, nemkülönben pedig bizonyos latens tartalékokra szolgáló té-, teleket is számba vesszük, ezek adnák tulajdonképpen együttesen azt a tiszta jövedelmet, amelynek 5%-os kamatozása már többé-kevésbbé megközelítené a reális értéket, A leghatározottabban kétségbe vonom azt az álláspontot, hogy a törvényjavaslat módszere parallel halad az illető vállalatok adóbevallásaiülése 1938 június 23-án, csütörtökön. 87 val és az adózás alapjául szolgáló ügynevezett tiszta jövedelemmel. Gyermekkoromtól kezdve azt látom, hogy a győri szeszgyár sohasem volt nyugalmi állapotban, ez mindig fejlődött, mindig nagyobb lett, mindig átalakítás alatt volt. Sokat jártam külföldön és amikor arról volt szó, hogy hová való vagyok, nem akartam azt mondani, hogy budapesti vagyok, — csak Budapestet ismerik — hanem azt mondottam, hogy győri vagyok és magyaráztam, hogy Győr hogyan fekszik Bécs és Budapest között. Halvány fogalmuk sem volt róla a külföldieknek. Csak a gazdasági téren működő emberekkel találtam egyetlen bázist, amely alapon tudták, hogy mi az: Győr, s ez az alap a győri szeszgyár volt. (Malasits Géza: Ez így van! — Zaj a jobboldalon.) Bármennyire is kétségbe méltóztatnak ezt vonni egyes képviselő urak, ez csak azt mutatjla, hogy nagyon keveset fordultak meg külföldön és így nem jutottak abba a helyzetbe, hogy magyarságuk megvallása mellett* egy-egy vidéki magyar várost külföldi embernek egyáltalában megmagyarázhattak volna, vájjon az hol fekszik. (Bárczay Ferenc: Hogyan tartozik ez ehhez a kérdéshez'?) T. Ház! A törvényjavaslat 23. §-ának 3. bekezdésében foglalt rendelkezésével szemben aggályos az, ami a 4. bekezdés c) pontjában foglaltatik, amely úgy szól, hogy (olvassa): »A szeszfőzde, illetőleg a szeszfőzde tulajdonosa által raktározott szeszmennyiség és az általa kölcsönzött hordók (tartányok) után raktározási és kölcsöndíj fejében együttesen kifizetett», — tudniillik ez a tiszta jövedelem egyik alapja. Itt megint álljunk meg egy szóra. Ha a Szeszértékesítő által kifizetett összegekből indulunk ki, például annál a gyárnál, amelyet nagyon jól ismerek, akkor a kifizetett összeg 12.000 pengőt tesz ki. A számolási módszer szerint 18.000 pengő megváltási összegért jutna az állam birtokába olyan 140 tartánykocsinak és megszámlálhatatlan hordónak, amelyeknek értéke százezreket tesz ki. Nyilván tollhiba a 7-5%-os kulcsnak itt is számítása Lehetetlenség uniformizálni, generális szabályt megállapítani és egyformán szabni meg a kisajátítási árat akkor, amikor az egyik gyár a fejlődés során a hasznot, a jövedelmet mindent befektetett a gyárba és, mereng állítani, Európa egyik legelső ipari szeszgyárává tette a győri gyárat. Vele egyenlő elbánás alá esik az a szeszgyár, amely abszolúte nem modernizálta az üzemét, egy ócska hodályban működik, tartányai nincsenek f s mégis százezreket kapjon, amikor egy másik szeszgyár csak olyan összeghez jut, hogy ha visszafizeti az adósságokat, ha kiszakítja^ a nyugdíjalapot, ha megfizeti a beruházási hozzájárulást, —i mert hiszen ez is a kisajátítást szenvedő gyárakat terheli — akkor ebből a hatalmas, legalább 15 millió valóságos értékű vállalatból még arra sem marad fenn lehetőség, hogy a vállalatnak pótlásaképpen a neki juttatott kisajátítási összegből e^Y olyan új iparvállalat legyen^ létesíthető, amely Győr város munkástömegein segíteni tudna. Őket munkaalkalmakhoz juttathatná es a Győr város közgazdasági életében előálló nagy ürt legalább is részben pótolni tudná. A törvényjavaslat új kisajátítási formáját megnyugtatónak elfogadni nem tudorn, tiltakozik ellene jogérzékem. Én nem hivatkozom a szovjetre és nem tudom micsoda szélsőséges