Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-335
86 Az országgyűlés képviselőházának 335. szolgálja. Ha azonban úgy méltóztatnának gon- < dőlni, hogy ez az általam felvetett gondolat , nem alkalmas a reális megvalósításra, abban az esetben a törvényjavaslat 23. §-ában foglalt rendelkezéseket is, némi korrigálással elfogadom, mert ismételten hangsúlyozom, nogy nem egyéni érdeket védek, hanem a közérdeket hívánoni szolgálni. Ebben az esetben azonban eb bői a 23. §-ból ki kellene maradniok az »1938 évi szeptember hó 1. napjáig« szavaknak, vagyis megmaradna az, hogy ki kell sajátítani a 10.UUU nektolitert meghaladó törzstermelésü ipari szeszfőzdéket, a dátum ellenben. , hogy tudniillik »1938. évi szeptember hó 1. napjáig«, elmaradna és az (1) bekezdés végére az jönne, hogy: »a kisajátítás és üzembeszunteté-; végrehajtásának időpontját a pénzügyminiszter állapítja meg.« Felfogásom szerint indítványom a teljes bizalomnak a pénzügyminiszter személyével szemben való megnyilatkozása es az ipari szeszgyárak sorsának az ő kezébe való letevését jelenti. A 10.000 hektolitert meghaladó ipari szeszgyárak kötelező megváltására vonatkozó rendelkezés törvénnyé válnék, csak az időpontot határozná meg a miniszter. Amikor az osztrák Anschluss folytán, de a zsidótörvény nyomán előálló nyugtalanság következtében, gazdasági helyzetünk nagyon nehéz viszonyok közé jutott s amikor az ezen nehéz viszonyokból való kiemelkedés^ elég gondol fog okozni a kormánynak, akkor még részletkérdésekben sem szabad hamarább a második lépést megtenni, míg az első lépés eredményevei tisztában nem vagyunk. (Haám Artúr: Csak a zsidók nyugtalankodnak örökösen!) Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a szeszmonopólium zavart és nyugtalanságot fog előidézni a szesztermelés terén is; nagyon természeU.s. hogy egy régi rendszerrel szemben egy új rendszer bevezetése mindig nyugtalanságot vált ki, aminek hátrányos gazdasági következményei vannak. Felvetett gondolatommal és javaslatommal tehát azt akarom mondani, hogy tessék először lebonyolítani^nymrodtan es biztosan a törvényjavaslathoz fűződő közgazdasági érdekek legteljesebb . szolgálatában a szeszmonopólium új 1 rendszerét. Ha azután a monopólium teljesen likvidálva lesz, ha az átment a gazdasági életbe és minden zökkenés megszűnt, akkor hajtsa végre a miniszter az ő diszkrecionális belátására bízott időpontban a törvényben megváltani, kisajátítani rendelt nagy szeszgyárak üzemének tényleges átvételét, illetve megszüntetését. Ez a megoldás csökkentené az államnak azt a rizikóját, amely kockázatot különben ennek a törvényjavaslatnak következtében fokozottan és bizonytalan eredménynyel viselnie kell. T. Ház! A törvényjavaslat ellenzőivel szemben én a törvényjavaslatot a legfontosabb és különösen támadott részeiben is elfogadom. Az én általam javasolt korrekciók pedig, meggyőződésem szerint, — ha szolgálják is az ipari szeszgyártás érdekeit — feltétlenül és különösképpen szolgálják az állam érdekeit, sőt a mezőgazdasági szeszgyártás érdekeit is. Ennek is a biztos átmenet az érdeke. A kisajátítási árra vonatkozólag minden tekintetben osztozom Rassay Károly r igen t. képviselőtársamnak -előbb elmondott és jogász'ilag tisztán és élesen megalapozott felfogásában. A törvényjavaslatnak a kisajátítási árra vonatkozó rendelkezéseit igazságtalanoknak tartom. Hogy a kisajátításról szóló ülése 1938 június 23-án, csütörtökön. 1881 :XLI. te. még ma is mennyire élő jog, hogy nem lehet azt mondani, hogy ez egy elavult törvény, azt mutatja az, hogy az 1937: VI, törvénycikknek, az úgynevezett városrendezési törvénynek, amely a városrendezés érdekében hallatlan belenyúlásokat enged a magántulajdonba, — hiszen a 12. és 13. §-okban a kisajátításoknak egész tömegét sorolja fel — végrehajtási bázisa az 1881 :XLI. te, az úgynevezett kisajátítási törvény. Már pedig ne mondja senki komolyan, hogy ami 1937-ben, a városrendezési törvény tárgyalásakor nem volt elavult, hanem a mostani életviszonyoknak megfelelő volt, az az elmúlt egy esztendő alatt megöregedett olymódon, hogy ma már a szesztörvénnyel kapcsolatosan alkalmazni nem lehet, hanem a szesztörvénnyel kapcsolatban teljesen új kisajátítási rendszert kell felállítani. Az 1881. évi kisajátítási törvény 23 §-ában azt mondja, hogy »a kisajátítás a valódi és teljes kártalanítás mellett eszközöltetik« Ez a törvényjavaslat, amelyet nemcsak rendelkezéseiben, hanem indokolásában is el tudok fogadni, — jóllehet komoly súlyos aggodalmaim vannak — 46-ik oldalán azt mondja, hogy az ipari szeszgyárak tulajdonosai a köz, részéről »vállalatuk, valóságos értékének megfelelő kártalanításban« részesüljenek. A valóságos értéknek megfelelő kártalanítást ad tehát a törvényjavaslat, amely esetben nem lehet mást alkalmazni, mint az 1881. évi kisajátítási törvényt, amelynek alapja a valódi és teljes kártalanítás. A kisajátítási törvény 25. §-ában azt mondja, hogy »a kisajátítandó tárgyak értéke a becsléskor létező árak szerint határozandó meg. E meghatározás alapjául a tiszta jőve deleim szolgál.« Itt van az a koefficiens amelyet a szesztörvényjavaslat kizárólagos értékelési alapul állapít meg. A tiszta jövedelem tehát a kisajátítási törvényben csak az egyik tényező. áz egyik koefficiens, amely mellett azonban figyelembe kell jönni a helyi araknak, béreknek, haszonbéreknek és egyéb a közönsége? adás-vevésnél számba venni szokott körűimé nyéknek. Ha a törvényjavaslat nem ragaszkodik szigorúan a 23. §-ban lefektetett egyoldalii s igazságtalan elvekhez, hanem a kisajátítási alaptörvény és az 1937 : VI. te. által, tehát az egy esztendővel ezelőtt is fenntartott 1881 : XLI. te. alapelvei szerint jár el, csak ebben az esetben mozog a törvényhozás szigorúan alkotmányos alapon és mederben. Folyton az alkotmányról beszélnek, valóságos alkotmányvédő láz lett úrrá ebben az országban. Már pedig az alkotmány nem a parlamentarizmus, az alkotmány nem a demokrácia, amelyek csak pár évtizede jutottak be a magyar alkotmányba, mint a francia forradalom nagy késéssel ideérkezett hullámverései, hanem komoly és jogászi felfogás szerint meggyőződésem, az alkotmány a törvény és a jog uralma. Ha tehát az alkotmányvédelem nem üres és szabályozható szóbeszéd, ha tántorít hatatlan hitvallás az a princípium, hogy ez az ország az alkotmány útjáról le nem térhet, akkor legelső sorban nem szabad letérni a törvény: és a jog uralmáról. Már pedig, bocsánatot kérek, az én jogi megítélésem és alkotmányos érzésem szerint a törvényjavaslatnak a kisajá tításra vonatkozó rendelkezése eltérés a törvény, a jog és az igazság alapjától és ez a felfogás az alkotmány védelmével kapcsolatos komoly szemlélettel sem egyeztethető össze.
