Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-335

82 Az országgyűlés képviselőházának 36 barátom rátért, amelyet én is megemlítettem beszeuem eiejen, nem azzal a jogászi érzékkei es ieike»zuuiseggel, mint ő, nanem mint egyszerű einoer, ae «n .is kénytelen vagyok kijelenteni, nogy ezen. a ponton nekem is vannak aggályaim, u^assay jvároly: ÜJZ a korrekt emueri álláspont!; A magam részéről és annak a partnaK neveben, amelynek részéről itt ueszeleiK, egyet kèrunjj, csak azt. hogy ebben a kérdesuen is a teijes igazság és a ma fennálló torvény alapján intéztessék el ez a kérdés. (Rassay Károly: Ugy van!) Igazságtalanságot senkivel szemben nem kívánunk, nem neiyeslunk^ nem akceptálunk és nem támogatunk. xvassay igen t. barátom nem most itt, hanem a bizottságban feliiozta a fakultatív megállapítást. Az eisö kijelentését, amelyet nem ma tett meg, helyesnek tartom, hogy tudniillik nem kellene átvenni. A mezőgazdasági szeszérdekeltségre nézve ugyanis veszedelmet jelent, ha elvonjak valakitől a jogot és ott hagyjak a gyárat berendezésével együtt, mert a tulajdonos nem tud mit csinálni vele, csak ócskavasként adhatja el. E tekintetben tehát fakultatív megoldást kellene behozni, hogy a másik féltől is függjön, átadja-e a gyárat vagy sem. Ha nem is jogászilag fogalmaztam meg, de szerény megítélésem szerint ez az igazság. (Rassay Károly: Az igazságot kell keresni!) En is és azt hiszem, mm den magyar ember, aki a törvények alapján áll, azt kívánja, hogy igazságtalanság senkivel, se történjék. T. Ház! Ami azt illeti, (hogy a tervezett konstrukcióval az állam el. fogja-e tudni látni az ország szeszszükségletét és a kisemberek védelmét, erre vonatkozólag az igen t. miniszter úr itt azt mondotta: ő akceptálja, hogy szükség lesz bizonyos időben — háború vagy rossz termés esetében — az ipari szeszgyárakra, de a jelen pillanatban nem tud jobb megoldást. Nem tudjuk tehát, hogyan és miként gondolja a kormány ezt a szükségletet kielégíteni. Nem tudjuk, hogy mi erre vonatkozólag a kisajátítandó három ipari szeszgyárral kapcsolatban a kormány terve. Ezekre nézve a törvényjavaslat nem intézkedik, itt legfeljebb privát értesülések alapján vagyunk 'tájékoztatva. A magam részéről a kisemberek répaszerződésére vonatkozólag kötött megállapodásokat illetőleg a kormány tervezett intézkedését, hogy azokat át fogja venni, helyeslem és hogy jövő évre vonatkozólag

1 — amint hallom — a felemelendő cukorkontingens terhére fogja ezeket átvenni, szintén helyeslem. Lehet, hogy e kérdésben az én felszólalásom nem fog minden oldalról úgynevezett megértést (Rassay Károly: Tetszést!) kapni. En azt mondottam és azt mondom még ma is, hogy veszteséges exportot fenntartania egy országnak semmi körülmények között nem kell, ha nem gazdaságos, ha azt pénzügyi szempontból alátámasztani nem tudja. (Fellner Pál közbeszól.) A miniszter úr állapította meg és az igen t. képviselő úr tudja a múltból, hogy ezen átlagárak mellett igenis, csaik azért nem lehetett nagyobb jövedelmiét elérni, mert az export volt mindenkor veszteséges. Hogy a jövő mit hoz magával, nem tudom. Ha így lesz, akkor viszont Rassay igen t» barátom megkapta a választ a miniszter úrtól és az élet még jobban meg fogja adni neki a választ: nem kell félni a monopóliumtól, mert nem kell felemelnie a monopóliumnak a fogyasztói árakat, s a termelőknek is megadhatja azt az árat, amit eddig kaptak és még >. ülése 1938 június 23-án, csütörtökön. jövedelmet is fog produkálni, mert nem lesz nála az veszteséges export, amely a mostani Szeszértékesítőnel fennáll. Szerintem a monopólium itt nem csinál rossz üzletet, s ő ezt a kérdést meg tudja oldani és minden érdekeltségnek megadhatja azt, ami neki dukái, mert a veszteséges exportot megszünteti vagy csökkenti. Ügy gondolom, hogy körülbelül 15 millió adó biztosítása mellett módjában lesz a kormányzatnak a különböző érdekeltségeket, elsősorban a borérdekeitséget teljesen kielégíteni anélkül, hogy e tekintetben az államháztartást egy fillérrel is megterhelné. Ilyen alapon lógja tudni a kormány a megoldást iiozni, (Rassay Károly: Sőt még leszállítja az árakat íj T. Ház! Az »Üj Világ« című keresztény gazdasági politikai lap első oldalán olvashatjuk erre vonatkozólag, hogy a magyar szeszjövedék átveszi a répaszerződéseket, a mezőgazdasági szeszgyári bérleti szerződéseket pedig felül fogják vizsgálni. Nem tudom, hogy az információim helyesek-e vagy sem. Az egyikre vonatkozólag a miniszter úr már választ adott, a másikra később az idő fogja megadni a választ. Mindezek megállapítása után azonban kijelentem, hogy a mezőgazdasági érdekeltségek ezt a törvényjavaslatot — hogy így mondjam — nem ismerték előzetesen, az ő kéréseik a várakozásaikat messze túlhaladó módon honoráltattak, mert a mezőgazdasági érdekeltség és a borérdekeltség — azt hiszem — ezen a javaslaton belül és a szeszegyediáruság 'bevezetésével meg fogja kapni a maga érdekeinek teljes védelmét és én, aki nem Vagyok korj mánypárti képviselő — amint többen voltak, ! akik ezt megállapították — ebben a kérdésben mégis meg kell hogy állapítsam, hogy ismervén a jelenlegi -kormánynak és magátnak a pénzügyminisztérium illetékes osztályának ezekben a kérdésekben a mezőgazdasági és általában a szeszérdekeltség iránt a múltban is tanúsított r megértését, nyugodtan merem reábízni a pénzügyminisztériumra a szeszmonopóliumot, jól lehet — ismét hangoztatom — elvben nem vagyok híve semmiféle monopóliumnak. A monopóliumokról szomorú tapasztalataink vannak a múltból. (Rassay Károly: És lesznek a jövőben is!) Például a dohánymonopóliumról is. A dohánymonopóliummal kapcsolatban is Voltak szomorú tapasztalatok, amelyek ellen, ha szükséges, az igen t. pénzügyminisztérium látszatintézkedéseket tesz, amelyekkel nagyobb beváltási árakat állapít meg, ezek azonban csak papíron maradnak, írott malasztok, végeredményben az élet korrigálja mindezt, mert a beváltásoknál egy ember szeszélyétől függ, hogy ezeket az ármegállapításokat miképpen hajtják végre. Azt hiszem, a jelen esetben ennek nem forog fenn a lehetősége, mert a szesz terén nern lehetséges ilyen minősítés, nem lehet egyformán megállapítani a szeszfokokat, nem hiszem tehát, hogy a monopóliumokkal kapcsolatban szerzett rossz tapasztalataink ezen a területen is jelentkezni fognak, ezért nyugodtan bízom ezt a monopóliumot a pénzügyminisztérium vezetőire, akiket jól ismerek és bízom benne, hogy a jelenlegi osztályvezető — amint a múltban is tapasztaltuk — minden egyes érdekeltségnek és így elsősorban a kisembereknek az érdekét a szívén viselve fogja megoldani ezeket a kérdéseket. Mindezeknél fogva mind a magam, mind a