Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-335

Az országgyűlés képviselőházának 335. pártom nevében örömmel üdvözlöm és elfogadom a törvényjavaslatot. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Drobni Lajos! Drobni Lajos: T. Ház! Egyéni vonatkozással kezdem, hogy azután beszédem egész vonalán tisztán és kizárólag tárgyi alapokon járjak. En a győri szeszgyár igazgatóságának három éve tagja vagyok. (Petro Kálmán: Ez becsületes beszéd! — Drozdy Győző: Ugy van! Meg kell mondani, hogy: érdekelt fél vagyok!) Ez nem jelent érdekeltséget. (Drozdy Győző: Nem szeretem azokat a csigákat, akik mindig a saját házukat viszik a hátukon! — Klein Autal: A tanítói nyugdíjról nem szól a képviselő úr? — Drozdy Győző: Nekem nincs tanítói nyugdíjam, mert amikor képviselő lettem, lemondtam a nyugdíjamról. — Zaj.) Elnök: Kérem a, képviselő urakat, méltóztassék ezt a folyosón tisztázni. Drobni képviselő úr, méltóztassék felszólalási jogával élni. Drobni Lajos: T. Ház! A vállalat engem annakidején meghívott és r

' azoknak a közérdekű és közhasznú célkitű: , >knek a szolgálatában, amelyeket a legutóbbi törvényhozási alkotásokat jóval megelőzőleg tűztem ki magam elé

s városom közgadasági egyensúlyának helyreállításáért meggyőződésből kötelességemnek tartót tam a meghívást vállalni. Éppen ezért, mert a szeszkérdésben valamivel több a jártasságom, mint az elemi tudás, kötelességemnek tartottam ehhez a kérdéshez hozzászólni. Hangsúlyozom azonban, t. Ház, hogy meszsze fölébe helyezkedem bármily egyéni érdek védelmének és színvonalban nem ereszkedem alá magáncélok szolgálatáig. Szigorúan és kizárólagosan olyan princípiumok vezetnek, amelyek a törvényjavaslat által érintett városom közgazdasági, gyáripari és szociális szempontjaiból indulnak ki és fejtegetéseim az állami érdekek és a jogi alapelvek szemléletébe kívánnak beletorkolni.. T. Ház! Klein Antal előttem szólott igen t. képviselőtársam beszéde teljes őszinteséggel feltárta azt a helyzetet, hogy a mezőgazdasági érdekeltség nem bírt tudomással ennek a törvényjavaslatnak a tartalmáról, nem tárgyalták meg vele a törvényjavaslatot, ez a javaslat nieglepetés volt a mezőgazdasági szesztermelésre és több, mint amennyit a mezőgazdaság várt. Én Klein Antal igen t. képviselőtársamon kívül másokkal is beszéltem és a Házon kívül is sok gazdát megkérdeztem és amikor elfogulatlanul mondottak véleményt, egységesen nyilatkozott meg az az álláspont, hogy sem a monopóliumra, de a szeszgyárak kisajátítására sem helyeztek súlyt és nem is számítottak rá. Ilyen körülmények között én úgy látom, hogy ez a törvényjavaslat a mezőgazdasági szesztermelés részére váratlan, minden reményét és vágyát meghaladó nemzeti ajándék. (Drozdy Győző: Ügy van! Becsületes beszéd!) Igen t. Ház! A pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy a törvényjavaslat vitájánál a felszólalók sorában két felfogást tapasztalt. Az egyik felfogás az, amely a szeszkérdést ipari kérdésnek állította be, amely tehát tagadólag áll a javaslattal szemben, a másik felfogás pedig az, amely a szeszfőzést, a szesztermelést mezőgazdasági iparágnak tekinti, amely tehát a javaslat mellett foglal állást. Én magamat olyannak tekintem, aki mindkét álláspont keveréséből, — hiszen a anai vita folyamán anyK-íp'vtste'löiiiízi Napló. XX. ülése 1938 június 23-án, csütörtökön, 83 nyiféle keverést hallottunk már, a százalékos kulcsok keverését is — e két felfogás keveré séből kihozom azt a harmadik felfogást, amelyet én képviselek, ez pedig az, hogy a szesztermelést feltétlenül mezőgazdasági iparágnak tekintem és ezért lényegileg a törvényjavaslatot elfogadnám, azonban mégis aggályaim vannak a törvényjavaslattal szemben az ipari szeszgyártás szempontjából. T. Ház! Ismételten leszögezem, agrárkörökből minden irányban azt hallottam, hogy még a szeszmonopóliumra sem számítottak. Gratz Gusztáv igen t. képviselőtársam viszont a legtárgyilagosabb alapon komoly aggodalmaknak adott kifejezést a szeszmonopóliumokkal szemben. En nem osztom ezt az álláspontot és bár tiszteletreméltók az aggodalmak, a törvény; javaslatnak a szeszmonopóliumra vonatkozó részét elfogadom. Elfogadom pedig abból a princípiumból kiindulva, hogy — jóllehet városi képviselő vagyok — a magyar sorsot a földben, a földkérdésben látom lefektetettnek, tehát mindent el kell követnünk azért, hogy a mezőgazdálkodást, a földet erősítsük és a földkérdést előbbre vigyük és meg is oldjuk. Ha tárgyilagosan nyomon követem az itt elhang; zott felszólalásokat, amelyek során Károlyi Viktor gróf képviselőtársam is elismerte azt, hogy szeszkérdés megoldásának a monopóliumon kívül más módozatai is lehettek volna, kétségtelen az, hogy erre a szeszmonopóliumra más megoldási módok lehetősége mellett abszolút szükségesség nem látszik fennforogni. Hiszen a helyzet teljes mértékben megérett odáig, hogy azok a szempontok és érdekek, amelyek a kormányt a szeszmonopóliumra vezették, az egész vonalon már előre érvényesültek. Mert mit látunk? Azt látjuk a törvényjavaslathoz csatolt egyik kimutatásból, hogy az italfogyasztási célra elhasznált szeszmennyi; ségbőí 28" 5% esik a fogyasztási adó alá eső gyárakra, teháfc a mezőgazdasági és ipari gyárakra, és 71'5 százalék a termelési adó alá eső gyárakra, tehát a borból, gyümölcsből stb. előállított szeszre. Itt tehát a bornak, a szőlőtermelésnek és a gyümölcstermelésnek a kisemberek óriási tömegei védelméig lehatoló szempontja már eddig is olyan mértékben érvényesült, hogy elenyésző kis részét nyújtják az itali célra használt szeszmennyiségnek a mezőgazdasági és ipari szeszgyárak, túlnyomó nagy részét pedig a termelési adó alá eső, tehát a bort és gyümölcsöt feldolgozó szeszfőzdék szolgálják. Látjuk azt is, hogy az ipari szesztermeléssel szemben felhozott IZ cl kifogás, hogy az ipari szesztermelés úgyszólván kizárólag a melaszra támaszkodik és a mezőgazdasági termékeket nem vonja be kellőképpen nyersanyagként az üzemébe, nem áll meg. Ez a kifogás is önmagától, automatikusan megoldódott, mert ha a törvényjavaslathoz csatolt másik kimutatást nézzük, akkor kitűnik,, hogy az utolsó évi ipari szeszgyártásnál a répa már több, mint háromszorosa a felhasznált melasznak. Az ipari szeszgyártás tehát itt is azoknak a mezőgazdasági érdekeknek ment eléje, amelyek szolgálatát követelték tőle. De azt is látom az egyik kimutatásból, hogy a 268 mezőgazdasági szeszgyárral kapcsolatos földbirtok összterülete 320.000 hold. (Drozdy Győző: A föld 5%-a, ezt kapta nemzeti ajándékba!) Ez a 320.000 hold a kereken kilencmillió holdat kitevő szántóföldterületnek nem egészen 4%-a. Elfogulatlanul és tárgyilagosan meg kell tehát 13