Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-335
74 Az országgyűlés képviselőházának 330. ülése 1938 június 23-án, csütörtökön. revízió tárgyává tenni ezeket a mezőgazdasági szeszfőzdéket. (Zaj.) Legyen szabad rátérnem egy másik kérdésre, mégpedig a cukorr épaterai élés ügyére. Egészen bizonyos, hogy Fellner Pál igen t. képviselőtársam újra azt fogja mondani, hogy ez is demagógia. (Fellner Pál: Az nem biztos!) De igen! {Derültség. — Rajniss Ferenc: Esetleg egy jobb szót talál!) Ha szabad erre rátérnem, 1935/36-ban és a megelőző esztendőben melaszáron méltóztattak kapni 300 vágón cukrot. (Alföldy Béla: Ugyanekkor a gyerekek mennyit kaptak 1 ? — Fellner Pál közbeszól.) Ezt jobban méltóztatik tudni, mint én, mert nekem a pénzügyminiszter úr mondotta. Itt van Fabinyi volt pénzügyminiszter úr válasza, amelyben azt mondotta, hogy nem 10 vagy 11 pengőért méltóztattak kapni a cukrot, hanem melaszáron. Ez; ugyanaz, 10—11 pengő! között van. Azért használom ezt a műszót, hogy melaszár. (Fellner Pál: A duplájáért kaptuk, annyit is ért ! — Zaj.) Azt én nem tudom. Melaszáron méltóztattak kapni, 10—11 pengőért, ezt a pénzügyminiszter úr is elismerte, de akkor ő is demagóg volt. (Fellner Pál közbeszól.) Fabinyi pénzügyminiszter úr kijelentette, hogy soha többet nem fog adni cukrot. Ekkor áttért az ipari, szeszfőzde a cukorrépafőzésre és míg az 1935/36. esztendőben csak 2000 vagon cukorrépát használt fel, az 1936/37. esztendőben már 7764 vagont felhasznált, (Fellner Pál: 1921/22-ben mennyit ?) 3326-ot, de akkor nem is volt cukor. Ez a bizonyos, a cukor helyett belépő répa vonult fel a pénzügyminiszter úrhoz —_ ez csak így van — azért, hogy védelmet kapjon, ha az ipari szeszgyárakat kisajátítják. Űg'y érzem, mintha itt a kis cukorrópatermelők hátán igyekeznék az ipari szeszgyár megmenekülni, vagy legalább is hangulatot teremteni maga mellett azzal, hogy egy csőimé ilyen 'kisember létkérdése és exisztenciája rendül meg. (Fellner Pál közbeszól.) Tudtam, hogy demagógia lesz a vége. (Derültst\a. — Fellner Pál: Lényeges érdekről van itt szó!) Legyen szabad, t. Ház, rátérnem arra, ami engem tulajdonképpen mint borvidéki képviselőt érdekel. Nem vagyok megelégedve a törvényjavaslatnak a borra vonatkozó részével. A törvényjavaslat indokolása azt mondja — pontosan felolvasom (olvassa): »midőn a borszőlő kilogrammonikénti ára 9 fillért, vagy a must ára cukorfokonként 0'9 fillért, avagy a ... bornak ára... Mailigánd-fokonként 1*4 'filiért meg nem halad.« Akkor tudniillik 25.000 hektoliter szeszt kizárólag borból lehet előállítani, A következő szakasz azt mondja, hogy amenynyiben a következő esztendőben nagyobb termés volna, még lehetősége adódik annak, hogy 62.500 hektoliter bort szesszé főzzenek ki. Ebben csak egy hiba van: a szám. Szerettem volna, ha a pénzügyminiszter úr előtt beszélhettem volna, mert arra kértem volna, hogy hagyja ki ezt a számot. A pénzügyminiszter úr szíves volt említeni, hogy ezt a 62.500 hlJ : f elemeli 100 000 hl-re. Bízzuk ezt a számot a f öldmívelésügyi és a pénzügyminiszter urakra, ők majd a nagy termés, vagy a szükséglet, vagy az árak nyomasztó hatása alatt meg fogják tudni állapítani, hogy mennyi, 62.000, vagy 150.000, vagy 200.000 hl bor felfőzése szükséges e Ez a szövegezés a bor érdekeltségre nézve anynyiban káros, mert ha nagymennyiségű bor marad, az a piacon a bor árát nyomni fogja. Igazat adok mindazoknak, akik esetleg kifogásolják a borra vonatkozó szakaszt, mondván, hogy ez a törvényjavaslat nem oldja meg a borkérdést. Ez természetes, a miniszter úr is ezt mondta. Az a lehetőség, hogy a kormány bort vásárol fel szesszé való kifőzés céljaira, ezt a szeszt elő fogja állítani és az új szerv át fogja venni: arra való, hogy a kellő időben elmenjen az illető szerv oda, ahova szükséges, és vásárolja fel a bort, ahol 4—5 fillérért akarják árulni. Ezért nem tudok igazat adni Matolcsy Mátyás t, képviselőtársamnak, aki azt mondja, hogy a lehetőség megvan arra, hogy a mai konstrukció mellett 4—5 fillérért lehessen bort kapni. Ezt nem lehet. Nem lehetett már tavaly vagy tavaly előtt sem. A kormányzat — nagyon helyesen — felállított egy szervet, — és vállalta e szerv deficitjének kiegyenlítését is — amelyet mindig oda küld, ahol a bor ára inga dozik, kezd lejjebb szállani. Alföldi képviselőtársaim tudhatják legjobban, hogy ez a legprecízebben és nagyon jól működik. Kecskeméten történt, talán egy héten keresztül, hogy amikor az egyik helyen felvették a bort a rendes átvételi áron, olyan nagy felhozatal volt, hogy a másik helyen kevesebbet fizettek érte. Ez — mondom — egy hétig történt, de a szerv különben a legprecízebben működött. Azért volna szükséges, hogy a kormányzat ne kösse magát ehhez a számhoz és később bizonyos többletet lehessen kieszközölni. Matolcsy Mátyás t. képviselőtársam igen helyesen mutatott rá arra, hogy a pálinkafőzés kerete is alacsony, és erre a pénzügyminiszter úr azt mondta, hogy kellő magasságra emeli fel. En erre nem helyezek nagy súlyt, mert úgy érzem, hogy amiképpen a mezőgazdaságnak, a szőlőtermelésnek, a pálinkafőző érdekeltségeknek volt kellő súlyuk és kellő politikai belátásuk abban a tekintetben, hogy a kormány zatot rábírták arra, hogy ezt a törvényjavasia tot beterjessze és ebből törvény is lesz, éppúgy a jövőben, ha nehézségek lesznek és a magyar nép százezreinek a helyzete tarthatatlan lesz a gyümölcsfatelepítés fejlődésére, nagy gyü mölcstermés vagy nagy bortermés esetén, min dig meg fogjuk találni a módját annak, hogy a kormányzatra kellő erővel tudjunk hatni olyan szempontból, hogy azokat a kereteket, amelyeket most a törvényben lefektetünk. kellő méltánylással emelje fel. Igen t. Ház! Tekintettel arra, hogy nekem a szesztörvényjavaslat beterjesztésével egy régi ideálom valósult meg, tekintettel arra, hogy az Imrédy-kormány volt az, amely a szesztörvény reformjának szükségességét belátta, bizalommal viseltetem az Imrédy-kormány iránt és a javaslatot elfogadom. (Helyeslés a baloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik*? Szeder János jegyző: Rassay Károly! Rassay Károly: T. Ház! Nem kívántam résztvenni ennek a javaslatnak a plenáris tárgyalásában, mert mindazokat az aggodalmakat, amelyeket a javaslattal szemben tápláltam, a bizottságban bőven kifejtettem. Minthogy azonban úgy a vita szónokai, mint az igen t. pénzügyminiszter úr több ízben megtiszteltek azzal, hogy a bizottságban elmondott argumentumaimmal foglalkoztak és azokra válaszoltak, a kép teüesséffe érdekében szükségesnek tartom, hogy szempontjaimat röviden és kereken a t. Ház elé terjesszem. (Halljuk! Halljuk!) Nem fogok kitérni a kérdés gazdasági vonatkozásaira, arra, hogy van-e szükség ipari
