Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-335

Az országgyűlés képviselőházának 335, A helyzet az volt, hogy nekünk rosszul esett és rosszul esett elsősorban a mezőgazdasági szeszérdekeltségnek az, hogy amikor ÍjUO vágón cukrot kapott szeszfőzés céljára 11 pengős áron, melasz-áron, — ezt műszakilag így mondják — mondom, amikor ez 11 pengőbe, 11 pengő 10 fillérbe került, akkor azt mondta ugyancsak Redl és Hoyos Miksa gróf az egyik beadványában, emlékiratában, hogy egy hektóliter szesz kitermeléséhez szükséges nyersanyag költsége alig haladja meg a 20 pengőt, arai még a felét sem teszi ki a mezőgazdasági főzdék nyersanyagköltségeinek. (Fellner Pál: Teljesen hamis adat! Felajánlottuk Fabinyi pénzügyminiszter úrnak, hogy vizsgálja meg, ő azt mondta, nem vizsgálja meg, mert úgyis tudja, hogy mennyiben áll a dolog!) Fabinyi ő excellenciája akkor kijelentette, amikor miniszter volt, hogy helytállók az adatok. (Zaj. — Fellner Pál: Ez volt a hiba!) Különben akkor számonkértük volna. Ha szabad itt rátérnem, Knob igen t. képviselőtársam azt mondta a bizottságban, hogy a demagógiának tápot adott és nem utasította vissza a miniszter úr. Ez magyarul azt jelenti, igen t. Ház, hogy nemcsak én voltam demagóg, — mert én vállalom — haneim demagóg Fabinyi akkori pénzügyminiszter is, (Drobni Lajos: Egészen szép társaság!) hát akkor én nagyszerű társaságban vagyok, (Derültség.) mert ha Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter demagóg volt, akkor a mostani kormánynak minden tagja demagóg. (Zaj a középen. — Rajniss Ferenc és Haám Arthur közbeszólnak.) Bocsánatot kérek, Fabinyi volt pénzügyminiszter úr nem utasította vissza, ez a kormány pedig megcsinálta. (Zaj.) Ez csak így gondolható el. Én vállalom a demagógiát és én úgy látom, hogy ez a demagógia az igazságon alapul. Ez a demagógia a közgazdasági érdekek harca és abban nyilvánul. Nekem ugyan egyszer azt mondotta Fabinyi igen t. volt pénzügyminiszter úr itt a Házban, hogy ez a gazdasági irigység jegyében van, de én még ezt is vállaltam, hogy igenis irigy vagyok azokra a meg nem érdemelt ós meg nem dolgozott jövedelmekre, amelyeket az ipari szeszérdekeltsóg a kisemberek elől vitt el. Bár engem nem teljesen elégít ki ebben a törvényjavaslatban a kisemberek szolgálata, mégis azt látjuk, hogy itt a kisemberek felé egy gesztus van. Ami a mezőgazdasági szeszgyártás kérdését illeti, arra majd valamivel később fogok rátérni. Ügy látom, hogy azt az erőszakot, amelyet most a szeszérdekeltség a kormányzattól rossz néven vesz, évtizedeken keresztül megelőzte az ő erőszaka, az az erőszak, amely sohasem ült le egyezkedni, sohasem akart megértő lenni. Hiába jöttünk és próbáltunk a pénzügyminisztériumon keresztül engedményeket kérni. Csak az utóbbi esztendőkben tudott Fabinyi volt pénzügyminiszter úr erélyessége valami engedményt kiszorítani a bor szempontiából, a borból való szeszfőzés tekintetében. (Zaj. — Rajniss Ferenc közbeszól. — Fellner Pál: Ott tényleg kisemberekről van szó!) Akkor nem méltóztatott engedményeket tenni, most jó volna talán az engedmény, de tr/+ biszem, mos+ már ennek elmúlt az ideje. (Haám Artúr: Bár ez volna az utolsó karteltemetés!) Ami a kisajátítás kérdését illeti, rok ezekről^ a problémákról vitatkozni, de igen t. képviselőtársam itt iá hátam mögött azt mondotta, hogy a termelési jogért is jár valami. ülése 1938 június 23-án, csütörtökön. 73 Az én nézetem szerint a termelési jogért nem jár semmi. Ha valakitől valami árut megrendelek, az illető leszállítja nekem. De ha valamit nem rendel meg az állam, — mert taz állam volt a megrendelő itten (Fellner Pál: Megtiltja, hogy csináljam! Ez különbség!) — akkor azért, hogy nem rendel meg valamit, külön nem jár semmi. Legyen szabad rátérnem a pénzügyminiszter úrnak arra a kijelentésére, hogy ő az exportot fenn kívánja tartani. Az a kérdés, hogy milyen mértékben kívánja az exportot fenntartani. Mert ha rátérünk az exportra, akkor az a bizonyos jövedelem, amely az exportráfizetés kiesése folytán mutatkoznék, megszűnik, azt el fogjuk költeni és akkor sem a mezőgazdasági szesz, sein pedig a borból, vagy gyümölcsből előállított szesz részére nem lesznek itt olyan feleslegek, aimelyekből erre ia célra áldozni tudnánk. Legyen szabad felhívnom a pénzügyminiszter úr figyelmét a mezőgazdasági szeszfőzdék revíziójára. Elismerem és koneedálom azokat a rendelkezéseket, amelyek a törvényjavaslatban vannak, nem tartom azonban helyesnek és nem látom egészen kidomborítva az intenciót abban a tekintetben, hogy miképpen fogják a mezőgazdasági szeszfőzdék revízióját megoldani, nem lesznek-e majd a megszüntetett ipari szeszfőzdék helyett a mezőgazdasági szeszfőzdékből új ipari centrumok. Az azután igazán méltánytalan volna, hogy az egyik oldalon elvegyük a szeszkontingenst és ia főzési lehetőséget, mindent elvegyünk, (Fellner Pál: Jogokat vesznek el!) a másik oldalon pedig új ipari szeszfőzdéket kreáljunk, olyanok kezében, akik nem volnának kívánatosak. Legyen szabad itt felolvasnom, hogy egypár szeszgyárban ki a vállakozó. Olyan helyeken, ahol vállalkozó dolgozik, a lehető legszigorúbban járnék el. (olvassa): Weisz Mártonné a tulajdonos, vállalkozója Diener Béla. Azután Zoltán Bertalan, saját maga főz. De Raáb Elemérnek a bérlője Blum Miksa és Béla. (ZaiJ Dr. Kállay Miklósnak Szokolyi Zoltán. (Rassay Károly: Bérlők? Fs még jövedelmet is hoz a bérlőnek is, a tulajdonosnak is? Érthetetlen!) Mándy Sándornak és a Mándy-csialádnak van egy csomó kontingense. A Herzkovics-örökösöknek dr. Hajdú Leó a bérlőjük, Kopácsy Istvánnak Diener Béla. Ez a Diener Béla most másodszor szerepel. Harmadszor özv. Reiszmann Sámuelné benőjeként szerepel. (Rassay Károly: Ezért kellett ezt a törvényt csinálni!) Molnár Gusztáv és gyermekei szeszgyárának Reich Ármin a bérlője. (Rajniss Ferenc: Az Ármin, az tud! — Derültség.) Fülöp Lajosnak, gróf Forgách Margitnak és Istvánnak Roehnitz Dávid a bérlője. Szalkny Istvánnak és Komlóssy Gyulánenak Róth Nándor és Mór a bérlője. Jármv Andornénak Weisz Hermann a bérlője, dr. Fráter Iván és Jenőnek a bérlője Feldmann Sándor, (Rainiss Ferenc: Nem lesz itt rend kérem, soha! — Derültséa.) Székely Lászlónak és Má•Hánifik KupfeTistpin Ármin. (Ramiss Ferenc közbeszól. — Derültséa a középen.) Tovább is sorolhatnám a neveket. Ebben a kim"tatásban me»' vannak nálam keresztezve és karikával ielölve azoknak nevei, akiket a m apa m részéről nem tartok alkalmasaknak arra, hogy tovább szerepeljenek a mezőgazdasági szeszgyártásban. Tisztelettel kérem ' a pénzügyminiszter urat, leaven szíves figyelembe venni azokat, amiket elmondottam és ebből a szempontból is