Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-335
Az országgyűlés képviselőházának 335. hogy a szeszt az ipari és a mezőgazdasági szeszgyáraktól egyforma áron váltották be, annak ellenére, hogy a kisebb egységben termelő mezőgazdasági szeszfőzdék természetszerűleg drágábban kellett hogy termeljenek, eltekintve attól, hogy nyersanyaguk is lényegesen drágább volt, amire különben tegnap Máriássy Mihály képviselő úr igen nagy részletességgel ki is tért. Nem akarom felsorolni az összes gravameneket, amelyek az 1921-es megoldással szemben felmerültek, csak egyre akarok rámutatni és pedig arra, hogy az 1921-es törvény értelmében akkor, ha új mezőgazdasági szeszgyár alakult, ennek új kerete a meglévő mezőgazdasági szeszgyárak keretéből vétetett el, míg az ipari szeszgyárak kerete mindig változatlan maradt. Ha most ezekhez az ellentétekhez és harci szempontokhoz, amelyek folytán felmerültek, hozzáveszem azt a fejlődést, amely a gyümölcstermelés tekintetében Magyarországon a múlt évtizedben bekövetkezett, — ami természetszerűleg örvendetes fejlődése ennek az ágnak — ha hozzáveszem még a borkérdés mind erősebben való hangsúlyozását és végül azt, hogy a kistermelők nyersanyaga is mindinkább megkívánta, hogy megfelelő módon értékesíttessék, akkor körülbelül előttünk áll az a kép, amelyből az új szeszrendet ki kellett alakítani, előttünk állanak azok a feladatok, amelyeket ezzel kapcsolatban meg kellett oldanunk. Az egyetlen megoldási lehetőség csak az lehetett, hogy az ipari szeszgyárak termelési kereteit lényegesen csökkentsük; egyrészt azért, mert a mezőgazdasági termelés fontosabb az ország szempontjából, hiszen bár az abból, a hizlalásból, a földfeljayításból és sok minden egyébből eredő eredmény nem mérhető fel pénzzel és nem becsülhető fel, de mégis sokkal fontosabb és csökkenteni kellett a termelési keretet azért is, mert csak így lehetett a bor- és gyümölcstöbbtermeléssel kapcsolatos kérdéseket megoldani. Ha már most az ipari kereteket csökkenteni kívánjuk, akkor felmerül az a kérdés, vájjon milyen mér tékig csökkentsük. Felmerül a történelmi szám, az a bizonyos 56.000 hektoliter, amennyi az ipariak kontingense azelőtt volt, ezzel azonban a kérdés megoldható nem volt, még mélyebbre kellett volna leszállítani. Az ipari érdekeltségek részéről azonban mindig azt a választ kaptuk. hogy ilyen nagymérvű csökkentés mellett az ő iparuk többé nem rentábilis és hogy ők kénytelenek leállani, ők többé szeszt gyártani nem tudnak és nem fognak. (Csoór Lajos: Ne gyártsanak! Hagyták volna leállani!) Méltóztassanak engem nyugodtan meghallgatni, én is nyugodtan végighallgattam mindenkit. Azt igen nehéz megcsinálni, hogy egy ipari vállalatot arra kényszerítsek, hogy állandóan veszteséges üzemet folytasson, nem is igen tudom, hogy lehetséges volna-e ezt megtenni; viszont azt sem engedhettük meg, hogy^ ők lemondván a termelésről, ne csak leállítsák a gyártást, hanem például — amihez kétségkívül jogúik is lett volna — gyáraikat egyszerűen lerombolhassák vagy más gyárrá alakíthassák át, hogy tehát szesztermelésre azok a gyárak többé alkalmasak ne legyenek. Ez azt hiszem, kétségtelenül megtörténhetett volna, senki sem vonhatja kétségbe ezt a jogukat, mert ha valakit nem rentábilis termelésre kényszerítenek, akkor joga van azt mondani: én többé nem termelek és a gyáramat vagy átalakítom más K ! éipvi'Sielöih;ízi Napló. XX. ülése 193S június 23-án, csütörtökön. 67 termelési ágra, vagy lebontom. Most felmerül a kérdés, vajjen a kérdésnek ilyen lebonyolítása megfelel-e a közérdeknek, vájjon ezek az ipari szeszgyárak nélkülözhetők-e az, ország szeszellátása szempontjából. Megállapítást nyert, hogy nem nélkülözhetők mindig, mégpedig nem nélkülözhetők — hiszen nyugodtan kimondhatjuk — háborúban. Akkor olyan mértékű szesztermelésre kell berendezkedni, olyan nagy termelési kapacitást kell készenlétben tartani, hogy az ipari szeszgyárak nem nélkülözhetők (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Mélyen t. Ház! Ez a törvényjavaslat tulajdonképpen nem termelési monopóliumot ál'lapít^ meg. Egyes felszólaló képviselő társ aim úgy állították be, mintha termelési monopóliumról volna szó. Nincs termelési monopólium, csak a termelés engedélyhez van köitve, mint ahogy eddig is volt. A mezőgazdasági szeszgyárakban, a megmaradó ipari szeszgyárakban, a bor- és gyüimölesszeszfőzdékben és a pálinkafőzdékben fogják felfőzni a szükséges szesz11 Rögtön hozzáteszem azonban, hogy az ipari szeszgyárak csak mint termelési kapacitások nem nélkülözhetők, tehát az ipari szeszgyáraknak készenlétben kell állniok. készenlét-ben kell állmok nemcsak a hadviselés szempontjából, de esetleg még más szempontból is szüksége lehet reájuk az országnak. Például ha katasztrofális termés áll be mindenfelé, vagy Isten tudjia, miféle körülmények állnak elő. amelyek mind involválják azt, hogy kellenek ezek a gyárak. Vagy azt kell tehát mondanom, hogy az ipari szeszgyárak nem kapnak termelési keretet, vagy olyan alacsony keretet adunk, amellyel csak veszteségesen termelhetnek, de ennek ellenére kényszerítjük őket arra, hogy állandóan üzemképes állapotban tartsák gyáraikat, úgy, hogy ha arra szükség van, akkor ott mindig főzni lehessen, vagy pedig azt kell mondanunk, hogy miután a közérdek a gyáraknak készenlétbentartását kívánja meg, ezeket a gyárakat kisajátítjuk, állami kezelésbe vesszük, mint termelési kapacitásokat most már a szeszegyedáruság tartja a jövőre nézve készenlétben és amennyire lehetséges, igyekszünk a mezőgazdasági szeszgyárak által a szükséges szeszt előállítani. A kisajátítási á.r kérdésére vissza fogok térni, most csak azt kívánom megjegyezni, hogy ezzel megindokoltam azt, hogy miért kellett arra az útra térni, hogy az ipari szeszgyárak közül éppen a nagyokat a törvény erejénél fogva imperative kisajátítsuk, a kisebbeket pedig egyelőre még egy évig abban a helyzetben tartsuk, hogy esetleg dönthetünk a felett. hogy kisajátítjuk-e ezeket a kisebbeket is, vagy sem. Azt, hogy e tekintetben mire fogja magát a kormány elhatározni, ma még nem tudom a t. Házzal közölni. A törvényjavaslat felhatalmazást tartalmaz e tekintetben. Hogy ezzel a felhatalmazással milyen mértékben és fogunk-e élni, arra ma még nem tudok választ adni. Ez attól függ, hogy az első esztendőben a gyakorlati élet során mi alakul ki. vájjon ezekre is szükség van-e, vagy sem, Csak azért, hogy kisajátítsunk, amikor arra szükség nincs és ennek következtében erre állami pénpénzeket fordítsunk, ezt, azt hiszem, nem is méltóztatnak tőlünk kívánni.
