Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-335

62 Az országgyűlés képviselőházénak 33 rovásukra kívánja fejleszteni a monopóliumokat amúgyis élvező nagybirtokosok mezőgazdasági szeszgyárait. Ehhez még azt fűzöm hozzá, hogy az új kontingenskeretek kiadásánál a szövetkezeti szeszgyárakat kell előnyben részesíteni, — ezt egyébként már a bizottságban is hangsúlyoztam — mert támogatás nélkül egyetlen, kisgazdákból alakult szövetkezet sem fog szeszgyárat építeni. Megfelelő olcsó hitel nélkül ez nem lehetséges, így tehát a kormány kötelessége ezeknek a szövetkezeteknek megfelelő hitelt bocsátani a rendelkezésükre. Méltóztassék elképzelni, egy mezőgazdasági szeszgyár felépítése ma 150.000 pengőbe kerül. (Vitéz Árpád: A felébe!) Hogyan fogja egy falu kisgazdatársadalma ennek minden rizikóját vállalva, felépíteni a maga szeszgyárát, 'ha nem kap hitelt? Előttem olyan községnek a példája^ lebeg, amelynek kisgazdatársadalma cukorrépatermelő, amely tehát egymaga tudná feldolgozni a cukorrépáját saját szövetkezeti gyárában; de meg vagyok győződve, hogy még az olyan község sem tudja hitel hiányában és a rizikó megfelelő biztosítása nélkül felépíteni a maga gyárát, amely egyébként mezőgazdaságilag a legmagasabb fokra emelkedett. Ennek következtében az az érzésem, hogy amikor ez a törvényjavaslat mindjárt bevezetőben nagyon kihangsúlyozza, hogy a szövetkezeti szeszgyárak fognak előnyben részesülni, akkor ugyanazzal az esettel állunk szemben, mint amikor a kis családi hitbizományokróí szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk és amikor nagyon hangsúlyozták azt, hogy^ az ilyen kis családi hitbizományok létesítése mekkora nagy nemzeti érdek. (Rassay Károly: Mi megmondtuk akkor!) Tudjuk, hogy egyetlen kis családi hitbizomány sem keletkezett és azok az érvek, amelyeket a ; kocrmány a törvényjavaslat tárgyalása során felvonultatott, üresek és hamisak voltak. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ugyanezt jelenti a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatnak az a kitétele, hogy a kisgazdatársadalom szövetkezeti szeszgyárait kívánja előnyben részesíteni. Hiába való a sok szép gondolat, ha a gyakorlatban nincs reális tartalma és a megvalósítás lehetősége. Ezért kérem, hogy a pénzügyminiszter úr megnyugtató módon intézkedjék arról, hogy amennyiben ilyen szövetkezeti szeszgyárak létesülnek, akkor megfelelő olcsó és hosszú ideig törleszthető kölcsönöket kapjanak az államtól, vagy az államhoz közelálló pénzintézetektől, ellenkező esetben ennek a törvényes intézkedésnek ugyanilyen nevetséges hatása lesz, mint amilyen a családi kis hitbizomány r ól, a kis paraszthitbizományról szóló' törvényes intézkedésnek volt. T. Ház! Magától értetődik, hogy amikor a törvényjavaslat első részét üdvözlöm, nem üdvözölhetem a másik részét, amely a kis szőlősgazdatársadalom érdekeit sérti s ezért a javaslatot nem fogadom el. (Taps a balközépen. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Alföldy Béla képviselő úr következik szólásra. Alföldy Béla: T. Ház! Amikor, mint az ország egyik legnagyobb bortermelő vidékének képviselője — az előttünk fekvő törvényjavaslathoz hozzászólok, mindenekelőtt őszinte elismerésemet kell kifejeznem a pénzügyminiszter úr iránt, aki a szeszkérdés megoldásánál nem az üres ígérgetések és nem a csalódásokra és kiábrándulásokra alkalmas hitege• ülése 1938 június 23-án, csütörtökön. tések útján kíván haladni, mint azt némelyik elődje, sajnos, megtette, hanem bátor és gyors elhatározással nyomban hozzá is látott a kérdés radikális megoldásához és ezzel a sok százezernyi dolgozó és verejtékező magyar ember megélhetését állandóan veszélyeztető szeszkartel egyeduralmának megdöntését tette lehetővé. Nagyjelentőségű azonban ez a törvényjavaslat abból a szempontból is, hogy ezzel a javaslattal a kormány az egész magyar termelő- és fogyasztóközönség megnyugtatására és igen nagy örömére végre-valahára áttörte a mindent letaroló, mindenkit kiuzsorázó és kiszipolyozó kartelhatalmasságok frontját, (Helyeslés jobb felől. — vitéz Kő József: Ez az!) amelyet — hisszük és reméljük — most már sikerülni fog neki lassan, de biztosan teljesen felgöngyölíteni. Az egyik ókori szörnyeteg, a szeszkartelnek nevezett moloch, már a porba hullt a nélkül, hogy a világ felfordult volna. Reméljük, hogy a többi kartelre is rá fog kerülni a sor, mert a kar telekkel úgy vagyunk, mint a madárijesztővel, amely csak addig félelmes és csak. addig hat, amíg az első madár le nem ül rá. (Derültség a jobboldalon.) Hiszem és remélem azonban, hogy ezzel a törvényjavaslattal többek között a borkereskedelem anomáliáját is sikerül majd kiküszöbölni. T. Ház! A múlt év folyamán szóvátettem bizonyos borkereskedők bűneit, akiknek száma körülbelül 10—12 volt s akik adóeltitkolásokat, adócsalásokat követtek el, amit én a Házban meglehetősen élesen támadtam. Erre a borkereskedők országos egyesülete megtámadott engem röpiratokban és körlevelekben és hangsúlyozta, hogy az én támadásom méltatlanul éri a borkereskedők érdekeltségét, mert nem vagyok jól informálva, félrevezettek, falhoz állítottak és így nem vagyok igazságos ezzel a »kiváló, erkölcsi alapon álló« testülettel szemben, amiért ők bojkottal fogják kerületemet sújtani. Hangsúlyozom, hogy én nem általánosítottam, mert igenis, a borkereskedők között is vannak igen tisztességes, jóravaló, becsületes emberek, én csak azokra a borkereskedőkre értettem, amit mondottam, akik, amint kisült, valóban eltitkolták adóikat s akik közül egyeseknek akkoriban a pénzügyigazgatóságnál, a pénzügyminisztériumban és a Közigazgatási Bíróságnál folyamatban volt téve az ügyük; csekély 40—80.000 pengő erejéig vonták őket felelősségre adóeltitkolás miatt, illetve bírság címén. A borkereskedők egyesületének azt kellett volna mondania, ha ők erkölcsi alapon állanak, hogy ezek után a vádak után követelik ennek a kérdésnek kivizsgálását s amennyiben történtek visszaélések, a legszigorúbb megtorlást követelik azok ellen, akik kompromittálják az ő egyesületüket. E helyett azonban megtámadtak, szolidaritást vállaltak ezekkel az adóeltitkolókkal és ezért őszintén megvallva, az én szememben ez a testület elvesztette erkölcsi bázisát. T. Ház ! A nagyipari szeszgyárakat az állam a törvényjavaslat szerint megváltja, illetőleg kártalanítja. En, őszintén megvallva, a szeszkartelnek, ennek a profitéhes érdekszövetkezetnek, amely annyi százezernyi magyar nolgár megkárosításában és bűnös öncélúságában élte ki magát, (Ügy van! Ügy van! jobb felöl.) egészen más »temetést« szántam volna! Két okból tagadtam volna meg a kártalanítást: — lehet, hogy jogilag aggályok merültek volna