Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-335
'Az országgyűlés képviselőházának 336. rendkívül nehéz> az életet megkötni, ilyenmódon lemerevíteni nem »zabád és nem heüyes. T. Ház! Azzal fejezem be beszédemet, hogy a harmadik szempont, amelyet itt tárgyalnunk kell, az állampénzügyi szempont. Teljesen helytelen volna a szeszkérdést úgy vizsgálni, hogy az ipari, mezőgazdasági és a kistermelők termelési érdeke mellett ne emlékeznénk meg az álampénzügyi szempontokról, mert hiszen éppen ez az a szempont, amely a szeszadó kérdését magában foglalja. Legyen szabad itt felemlítenem azt, hogy az állam, a kormányzat bölcs politikája következtében . a t szeszadó, amely a gazdasági konjunktúra idején 32 millió pengő volt, a válság idején és az azutáni években 9—10 millió pengőre esett le. Ez azért történt, mert mereven tartották azt a kétpengős szeszadót, amely a főzést, a termelést lehetetlenné tette és így a kistermelők nyersanyaguknak több, mint 60%-át kidobták. Amikor az állampénzügyi szempontokat tekintjük, akkor nagyon komolyan meg kell ^ vizsgálni azt, hogy vájjon az állami, a kincstári bevételek miként alakulnának akkor, ha a szeszadót megfelelő mértékben, ahogy hangsúlyoztam, a pálinka árának 40%-ában szabnák meg, enynyire mérsékelnék. T. Ház! Itt az a helyzet, hogy mielőtt a monopólium'ról, a szeszmonopóliumról beszéltünk, egészen más ár- és adókonstrukcióval kellett foglalkoznunk. Ma azonban, amikor a szeszmonopóliumot törvénybe iktatják, az adó, az állami bevétel, a kincstári bevétel nagysága, mondhatjuk, eléggé önkényesen lesz [megállapítható, mert hiszen a termelők felé a kormányzat, illetőleg bizottság, melyet a törvény életre hív, meg fogja állapítani azt a bizonyára normális és bőséges hasznot a mezőgazdasági és ipari szeszgyárak felé, viszont a fogyasztók felé önkényesen szabhatja meg a monopólium a szesz árat, úgy, hogy a két ár közötti differenciát mint kincstári bevételt fogja élvezni a monopólium. Nekem az a felfogásom, hogy itt a kormányzat számára nagy lehetőségek vannak és ezeket bizonyára élvezni is fogja. Ne felejtse el senki, hogy a dohánymonopóliumból a kincstárnak tisztán 35 millió pengő jövedelme van, pedig nyilván nem nagyobb monopólium, mint amilyen a szeszmonopólium lesz. Egészen nyilvánvaló tehát, hogy a javaslat révén a kormányzat előnyös helyzetbe jut En azonban hangsúlyozni kívánom, hogy ez a pénzforrás állampénzügyi szempontból valóban kiaknázandó, mert hiszen a túlzott mértékű szeszfogyasztás nem feltétlen szükséges, a szesznek mértéktelen élvezete nem kívánatos, a problémát tehát a termelési oldalon, a jövedelmezőségi oldalon kell megfogni, a fogyasztási szeszadó mértékét a kistermelők szempontjából kell megállapítani. Ha azzal az érvvel foglalkozik a pénzügyi kormányzat, hogy ő azért nem mérsékelheti helyesen a kistermelők szeszadóját mert ezáltal állampénzügyi oldalon deficit éri, akkor erre azzal válaszolok, hogy ő oly^ fölényes s nyugodt helyzetben van az ipari és mezőgazdasági szeszgyárakban termelt szesz értékesítési oldalán, hogy az ipari célra használt szesznek, motalkónak vagy bármely más denaturálási célra forgalomba hozott szesznek néhány fillérrel való áremelésben nagyon komoly ellenértéket fog kapni, a kisüstön termelt szesz adójának csökkentésével szemben. ülése 1938 június 23-án, csütörtökön. 61 Ha valaki most azzal az érvvel foglalkozik, hogy a szesz árának emelése lehetetlen, akkor legyen szabad elmondanom, hogy micsoda múltra tekinthet vissza a Szeszértékesítő r. t., amely nem volt olyan merev a szesz árának megállapításában, általában a szesz árának változtatásában. (Rassay Károly: De akkor nem is veszekedtek a mezőgazdasági és az ipari szeszgyáriak! Akkor egyetértettek! — Drobni Lajos: Jólesett az áremelés! — Rassay Károly: Akkor az volt a közgazdasági érdek.) A fogyasztási szesz ára, amelyet a Szeszértékesítő r. t állapított meg, 1928/29-ben 224 pengő volt abszolút hektoliterenként. A következő évben minden fejtörés nélkül felemelte az árat 230 pengőre és senki meg nem ütközött rajta, pedig akkor a válság előestéjén voltunk, sőt a . világpiaci árzuhanás hatása már érezhető volt. Mégis áremeléssel jöttek. Ugyanígy az ecetgyártási szesz árát, amely szintén a kisembereket, tehát a fogyasztási oldalon a széles tömegeket terheli, 144 pengőről 150 pengőre emelték éppen a válságos időkben. A denaturált szesz ára — tessék ezt jól megfigyelni — 1927/28-tól kezdve, tehát a virágzó ipari konjunktúra évei óta a jelen esztendőig is 40 pengő volt. Kérdezem, vájjon akkor, amikor az ipari termelésnél felhasznált nyersanyagok árindexe olvan mérhptetlen hpXlámot írt lo e tíz esztendő alatt, miért maradt a denaturált szesz ára változatlanul 40 pengő! Az 1932/33. években, tehát a gazdasági VÄI«A» mélvnontján is 40 pengő volt az ára. Mint tudjuk, wz inari temelés expanziója terén ma 60%-os hullámzás mutatkozik. Ugyanakkor azonban iaz árszínvonal megközelíti az 1930-as év árszínvonalát sőt ez az ár méf mindig változatlan. Ugyanaz érvényesül a műselyemgyártásnál felhasznált szesznél is. A motorszesz ára 1931/32-ben, tehát a legválságosabb években 36-5 pengő volt, de már a következő évben, amikor az autók fel^t l ; tották. ezt az árat felmelték 70 pengőre. (Rassay Károlv: A 33-as bizottságban ti^eV^^Tt^ is ellene! Puccsszerűen emelték fel!) Usrvanilyen motalkó szesz-ár mellett az mitr>mo>> ; iï r /mus és az egé«z inari fejlődés az 1929/30-as évek szintiére emelkedett. Ezek után én nem hiszem azt, hogy a monopólium szempontjából nagyon okosan és nagyon óvatosan keresztülvitt ármódosítás és árkiigazítás helytelen lenne. Sőt, cLZ ti felfogásom, hogy igenis ezeknek az áraknak nagyon komolyan megfontolt módosítása révén kellene a kistermelők, a bor- és gyümölcsszeszfőzők adójának csökkentését keresztül vinni. (Rassay Károly: De miért emeljék az árakat? Azt mondják, hogy a szesz mai ára mellett milliókat keresnek! Akkor nem emelni kell, hanem leszállítani! — Drozdy Győző: Űgv van!) Én itt csak a jelenlegi helyeztre gondoltam. BP a mai ának mellett nem képesek a szeszadót mérsékelni.^ a monopóliumnak azért bőségesen van lehetősége arra, hogy ezt a leszállítást végrehajtsa. T. Ház! Beszédem végére érek. Az előttünk fekvő törvényjavaslatot, amely a szeszkérdést '^pndezi, örömmel üdvözlöm azért, mert a problémát valami módon előbbre juttatja és mert az ipari szeszerváraknak nemzeti szempontból teljesen indokolatlan termelési kinövéseit lenyesi. Ugyanakkor azonban nagy sajnálatomra szolgál az, hogy a Javaslat énp a széles néprétegek, a 200—íWO.000 kis szőlősgazda érdekeit i nemhogy megvédené, hanem ellenkezőleg, az ő 10*
