Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-335

54 Az országgyűlés képviselőházának 33b szerint valaminek állítólag forgalmi vagy tényleges áron alul való kisajátítása csak a zsidó nagykapitalizmus iránt méltánytalanság, ami — mint mondani szokták — határos a bol­sevizmussal, de ha kisebb emberek millióit éri sérelem, ez rendesen nemzetgazdasági érdek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ha most ennek az előbb említett érdekeltségnek azt az állítását taglalom, hogy a magántulajdon alap­ján álló társadalmi rendben csak a tényleges forgalmi értéknek megfelelő értéket lehet, vagy szabad kisajátítani, akkor kérdem, nem lát-e itt az egész Ház a közelmúlt hosszú éveire visszamenőleg bizonyos — az állam­kincstárt ért — adómegrövidítést? Mert hiszen nyilvánvaló, hogy. hosszú éveken keresztül nem adóztak vagyonuknak megfelelőleg, ha a mérleg szerinti megváltási összeget nehezmé­nyezik és ha azt a bolsevizmus módszereit sú­roló tendenciának tartják. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én nagyon szeretném, ha összeg­szerűleg megneveznék ezek az ipari érdekelt­ségek azt a sérelmet, vagy méltánytalanságot, mely őket a megváltás folytán éri, hogy a pénzügyi hatóságoknak módjában legyen bete­kinteni régi adóvallomásaikba, (Élénk helyes­lés és taps a jobboldalon.) és a sérelmet, amely az egész közönséget érte, és amely r így most nyilvánvalóvá vált, megfelelő módon és a fennálló törvényes kereteken belül az adóeltit­kolást megfelelő bírsággal is orvosolhassa. A gazdasági élet szerintük azonnal idege­sen reagál minden intézkedésre. Pedig ezek az intézkedések csak a nagyipari kapitalizmus kinövéseit igyekeznek — szerintem ezideig na­gyon enyhe formában — lenyesegetni. Ilyen idegesség volt az 1938 :XV. te. megalkotásánál is, így van ez most állítólag ennél a törvény­javaslatnál, amelyet, remélem, dacára az ide­gességnek, követni fog több hasonló, a köz ér­dekeit szolgáló javaslat. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Az idegességet, amelyet egyes nagy­ipari köröknél a törvényjavaslat kisajátítási és kártalanítási rendelkezései folytán tapasz­talunk, csak egyképpen lehet orvosolni: becsü­letesen kell adóvallomást tenni egyrészt, w;gv van! a jobboldalon.) másrészt pedig az ipari cikkek árait a tényleges előállítási költség és a tisztességes polgári haszon figyelembevéte­lével kell megállapítani, hogy ezáltal meg­szűnjék a mezőgazdasági népességet sújtó ag­rárolló. Mert én igenis azt állítom, hogy a ma­gyar agrárlakosság nem iparellenes, hanem az animózitása azoknak a nagyipari érdekeltségek­nek szól, amelyek a mai agrárollót megterem­tették. (Haám Artúr: Kétszáz ember szolgála­tában áll az egész ország! — Ügy van! a jobb­oldalon.) Természetesen fel szokták hívni figyel­münket precedens alkotásokra is. Ezt tette Gratz Gusztáv t. képviselőtársam is, mond­ván, hogy ne teremtsünk precedenst, mert ez a precedens veszélyes lehet, mivel az ilyen — szerinte — méltánytalan és értékeiben hely­telen kisajátítási és megváltási ár a jövőben más érdekeltségeket is érhet. Méltóztassék megengedni, hogy kijelentsem, hogy én ezt a beállítást nem fogadhatom el. Itt különösen arra kell figyelemmel lennünk, hogy az ár­differenciálás elmaradása miatt az ipari szesz­gyárak hosszú éveken keresztül olyan jövede­lemelőnyhöz jutottak, hogy berendezésük leg­nagyobb részét ezzel a jövedelemelőnnyel már régen teljes mértékben amortizálták. (Ügy van! a jobboldalon.) Köztudomású, hogy a ülése 1938 június %3-án, csütörtökön. szesznyersanyag alapárai közül a legolcsóbb a cukorüledék, a melasz volt. Ez a különbözet az elmúlt évek átlagában körülbelül 10 pengő nyersanyagérték-különbözetet tett ki a melasz javára abszolút hekfbliterenkint Az ipari szeszgyárak körülbelül 47.000 vágón melasszal többet dolgoztak fel, mint a mezőgazdaságiak. Ha tehát igaz is az, amit az ipari szeszgyárak oly sokszor hangoztanak, hogy a mezőgazda­sági szeszgyárak sem fizettek rá a termelésre az ipari szeszgyárak működése és az Országos Szeszértékesítő — szerintük — nagyszerű üz­leti tevékenysége folytán, akkor, ha még a ter­melési költségeket — amit én nensensnek tar­tok — mindkét üzemnél egyiormánaK is ven­ném fel, az ipari szeszgyárai így is egy kü­lönleges, a 17 év alatt 14—15 millió pengőt ki­tevő különleges, a mezőgazdaságiakat meg­haladó haszonra, nyereségre tettek szert a Hegedüs-féle törvény helytelen intézkedése folytán. Ez a különleges jövedelmi többlet a nagyobb ipari üzemek egyéb olcsóbb termelési tényezőinek figyelembevételével — amire Má­riássy Mihály t. képviselőtársam oly szaksze­rűen mutatott rá tegnap — legalább is 30—40 milliót tett ki az elmúlt 17 év alatt. így tehát jogtalannak, igazságtalannak, méltányalánnak tartani a kisajátításra vonatkozó rendelkezése­ket nem lehet. Nézetem szerint ez nemhogy igazságtalan volna, hanem meg nem érdemel­ten méltányos, és hogy ebben precedens alko­tását látni nem lehet s hogy ezzel fenyege­tőzni tökéletesen felesleges, azt hiszem, az el­mondottak eléggé bizonyítják. (Úgy van! Ügp van! jobbfelől.) Mélyen t. Kép viselőiház ! öröiimmel üdvöz­löm a törvényjavaslatot azért is, mert amint már említettem, az 1935-lben megalkotott bor­törvénnyel és ia napokban tárgyalásira kerülő hegyközségi törvénnyel együtt, úgy gondolom eredményesen vélheti fel a küzdelmet a kor­mány az évek óta tartó boa-válsággal szemben. Tévedés volna azt hinni, hogy az 1"4 filléres imaliganfofconkinti borár, amelyet a 25.000 hektoliter egyes termelési időszakonkinti -szesz­keret beváltási áraként állapít meg a javaslat, állandóan ilyen alacsonyra rögzítené a borára­ikat; sőt ha mindig gondoskodás történik arról, hogy el vonassanak azok a készletek, amelyek a borárakat nyomják, iákkor biztos remény van arra, hogy egy olyan borár fog^ kialakulni, amelynek a mezőigazdasági napszám nagysá­gánajk^ kialakulása szempontjából is óriási je­lentősége van. A 370.000 holdat kitevő szőlő megmunkálására évenkint körülbelül 37—44 millió munkanap szükséges, azoknak a keresők­nek száma pedig, akük kizárólag — hangsúlyo­zom kizárólag — szőlőtermelésből élnek, 100.000— 150.000 főre tehető és miután 100 keresőre 121 eltartott esik, tehát azoknak száma, akiknek létalapja kizárólag a .szőlő- és bortermelés, 250.000—300.000 lelket tehet 'ki; de hogy m egész gazdatársadalom mennyire van érdekelve a szőlőtermelésben, errevonatkozólag meg kell említenem, hogy a legutóbbi statisztika saerint 493.000 volt a szőlőtulajdonosok száma, ebből az 5 holdon aluli birtokosok száma 490.000 volt. Akkor azonban, amikor a szőlő- és borter­melés egész értéke a legutóbbi 10 év átlagában 71 millió pengőt tett ki, de voltaik évek, amikor a szőlő- és iboTtermelés egész évi értéke nem volt több, mint 40—42 millió pengő, könnyen ki' lehet számítani, hogy mennyi eshetett ebből r:ap~zimbérre, ha akár a munkaadó kénytelen

Next

/
Oldalképek
Tartalom