Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-335
Az országgyűlés képviselőházának 33o. ebből az összegből napszámosát kifizetni, akár a munkavállaló számítja ki, hogy az eladott termésből befolyó összegből mennyig számíthat fel verejtékes munkájáért. Ha védekezőszerekre, karókra, adókra, fuvarra nem isi kellene semmit sem fizetni a termés értékéből, afckor se maradna munkabérre mun'kanaponkint még a fele, vagy némely évben a negyedrésze sem annak a keresetnek, hogy a munkás munkája után emberi módon tisztességesen élhessen. Bízom abban, hogy a javaslat idevor átkozó intézkedése igenis meg fogja hozni azt az eredményt, hogy a boráraik és ezen keresztül a mezőgazdasági napszámbéreik is javulni fognak. A memnyiség tekintetében megfelelőnek tartom a törvényjavaslat intézkedését, mert a javaslat elment körülbelül egy olyan határig, hogy nagyohb termésű évben az össizes termésnek körülbelül 8% -át veszi igénybe. Ha a burgonyatermés felhasználását vizsgálom, akkor azt látom, hogy átlagban 3—5% az a mennyiség, amely szeszfőzés folytán tehermentesíti a piacot és lehetővé tesizi a normális ár kialakulását, ami viszont lehetővé teszi ennek a holdankint, szintén körülbelül 35—40 munkanapot igénylő terménynek: fokozottabb termelését. Ha a burgonyából való szeszfőzést eltiltanák, akkor az a készlet, amelyet különben kifőenek s amely évenkint 0*5—1 millió métermázsát tesz ki, annyira lenyomná a piaci árat, hogy még azt a csekély napszámköltséget sem bírnák megfizetni, amelyet ma fizetnek a mezőgazdasági munlkásoknak. Ami a bor beváltási árát illeti, éppen a a munkáskérdés szempontjából nagyon megfontolandónak tartanám,, — és kérem is a pénzügyminiszter urat — hogy lehetne-e a maligánfokonkint 1*4 filléres árat 0*2 fillérrel emelni; ez nagyobb és biztosabb áribázist adna a szőlőtermelésnek. (Remény'iSchneller Lajos pénzügyminiszter tagadólag int.) En csak kérem. A pálinkafőzés is legnagyobbrészt, néha közvetlenül, néha közvetve a kisemberek érdeke, örülök, ihogy az az eszme, amelyről az előbb szóltam, hogy a törkölyt ne lehessen kifőzni, nem talált a pénzügyi kormányzatnál megértésre és nagyon kérem a szeszegyedárusági igazgatóságot — amelyet a törvényjavaslat kreál — és a pénzügyminiszter urat is, hogy a jövőben ne akadályozza, hanem minden esetben segítse elő, legfőképpen a pálinkafőzdéknek, kisüstöknek működését. A törvényjavaslat errenézve bizonyos fokig intézkedik is, én azonban ezt az intézkedést nem tartom elegendőnek. A kisüstön, pálinkafőzdékben kifőzött szeszmennyiség után kilátásba helyezett legkisebb adómérséklés alig fedezi a kamat differenciát, ami ezt a típusú szeszfőzdét más szeszfőzdékkel szemben terheli és ezáltal hátrányos helyzetbe juttathatja. Hiszen ezeknek az egyedárusági árkülönbözetet előre kell megfizetni; átlagban 60 fokos terményeiket literenkint, tehát nem abszolút literfokonkint 108 fillér adó terheli, ha az előre fizetendő adó kamatját nem is veszem tekintetbe. A burgonya- és répaszeszből esszenciák és aromák útján úgynevezett hideg úton előállított szeszes italok rendszerint 40 fokosak, ezeket 200 filléres egyedárusági árkülönbözet mellett is literenkint csak 80 fillér terheli, azért a sokkal nemesebb anyagokból készült párlatok, pálinkák nem tudnak konülése 1938 június 23-án, csütörtökön. 55 kurrálni az esszenciák felhasználásával készült szeszes italokkal. Éppen ezért méltóztassék idevonatkozó határozati javaslatomat — hogy t. i. az egyedárusági árkülönbözet a pálinkafőzdéknél 120 fillérnél magasabb nem lehet — elfogadni. További kérésem az, hogy a termelő részére termelési időszakonkint kifőzendő házi fogyasztásra szánt szesz után méltóztassék a pálinkafőzdék árkülönbözetéből 50%-ig terjedő leengedést engedélyezni. (Helyeslés jobbfelöl.) Visszaélések meggátlására ennél talán alkalmasnak mutatkozna ilyen kedvezményes áru szeszes ital megfestése. Kérem végül a pénzügyminiszter urat, hogy I a végrehajtási utasításban a házi fogyasztás úgy értelmeztessék, hogy az ilyen kedvezményes áru itali szesz, a gazdasági cselédségnek, aratóknak és munkásoknak is kiadható legyen egészen kis, mondjuk literen aluli mennyiségekben. (Helyeslés jobb felől.) Hasonlóképpen kérem a pénzügyi kormányzatot olyan intézkedés megtételére a végrehajtási utasítás keretében a nemesebb nyersanyagokból készült párlatok megvédése céljából, hogy a mezőgazdasági nyersterményekből főzött szeszből esszenciák hozzáadásával úgynevezett hideg úton készült itali szesz eladásával kötelezővé legyen téve annak feltüntetése, hogy az ilyen forgalomba hozott szesz nem nemesebb anyagból készült. Mindenben elsőrangú alkotásnak tartom a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot, de a javaslat célját csak akkor fogja elérni, ha a kisemberek nyersanyagkészletének teljes mértékű felhasználását lehetővé teszi és elhárítja útjából azt a tisztességtelennek is bátran mondható konkurrenciát ; amit ezeknek a nemesebb nyersanyagokból készült szeszes italoknak az Országos Szeszértékesítő Rt. az ő melaszszeszével okozott. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) A mezőgazdasági szeszgyárakról szeretnék még néhány szót szólni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) A mezőgazdasági szeszgyári érdekképviseletek vették ki részüket legnagyobb mértékben abból a harcból, amellyel a szesztermelést teljes mértékben a mezőgazdaság részére akarták biztosítani. Ez a harc a napokban az ipari szeszgyártás nagy sedani vereségével végződött. (Úgy van! Ügy van! jobbfelöl. — Egy hang a baloldalon: Már régen kellett volna) Lássák be a nagyipari szeszgyárak érdekében felszólalók, hogy ennek a vereségnek oka az ő taktikájukban és eljárásukban rejlik. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Önző és önös érdekeiknek alárendeltek mindent és mindenkinek az érdekeit és olyan politikai irányzatban, ahol a népi és szociális gondolat a vezető irányelv, ott nekik az ő önös érdekeikkel el kellett tűnniök a harci porondról. Bízom abban, hogy a mezőgazdasági szeszgyári érdekeltség e nagy győzelem után, amikor kikerült a vita anyagából az a sokszor hangoztatott bizonyos piros fonál, amely állítólag az 1888 : XXIV. te. óta mindig végigvonult törvényhozásunkon, meg fog elégedni az elért eredménnyel és a mezőgazdasági szeszgyárak árkalkulációik tekintetében nem fognak olyan igényekkel fellépni, amelyek egyrészt a fogyasztókra hárítanák a nagyobb terheket, (Rassay Károly: Ügy van! Ügy van! Vagy éppen az államra!) másrészt veszélyeztetnék a másik érdekeltség, a bor- és gyümölcstermelők
