Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-334

20 Az országgyűlés képviselőházának kell átengednünk, akik ezzel a kérdéssel egyáltalán nem foglalkoztak, és ezért nem is lehetnek abban a helyzetben, hogy ezeket a kérdéseket alaposan ismerjék. Egyébként is, ámbár egyénileg 30 év óta természetszerűleg közelebb állottam az ipari gyárakhoz, mint a mezőgazdasági szeszgyárakhoz, a magam részéről hivatkozhatom arra, hogy egyáltalában nem vagyok elfogult a mezőgazdasági gyárakkal szemben és teljes mértékben méltányolom azt a nagy hivatást, amelyet azok Magyarország közgazdasági életében betöltenek. Mint pénzügyminiszter is mindig nagy súlyt fektettem erre, amikor a szeszipart érdeklő kérdésekkel foglalkoznom kellett,^ — 'bár abban az időben elsőrangú fontosságú kérdések ezen a téren nem merültek fel — és mindig gondosan ügyeltem arra, hogy a mezőgazdaság^ Qrdekei a szesziparban sérelmet ne szenvedjenek. Az ipari és mezőgazdasági szeszgyárak között az utóbbi tíz évben kifejlődött ellentétek közepette a magam csekély befolyásával szintén mindig inkább a megegyezés útját igyekeztem egyengetni, sajnos, siker nélkül. T. Képviselőház! A magam részéről nem tartom szerencsésnek a javaslatnak azt^ az alaptendenciáját, amely szerint szeszmonopóliumot, szeszegyedáruságot teremt és így a szeszgazdálkodásnak kizárólagos vezetését az állam kezébe veszi át. Mindenekelőtt nem tartom szükségesnek ezt a megoldást sem az ipari, sem a mezőgazdasági érdekek szempontjából, mert azt hiszem, hogy az a magánszerv, az a bizományi szervezet, amely a szeszértékesítő részvénytársaság képében a szesziparnak ügyeit eddig vezette, ennek a feladatnak kifogástalanul felelt meg. Ezt különben a bizottsági tárgyalás során a mezőgazdasági szeszipar képviselői is kifejezetten és igen [meleg szavakkal elismerték. De nemcsak szükségtelennek, hanem bizonyos mértékig aggályosnak is tekintem azt az utat, amelyre ez a javaslat a szeszegyedárúság megállapításával lépett. Aggályosnak tartom azért, mert tapasztalataim szerint az állami szervek mindig költségeseb bek, nagyobb apparátussal, nagyobb hivatali létszámmal és bürokratikusabb formaságok között szoktak működni, mint a tisztán üzleti téren mozgó magánrészvénytársaságok. Telje» bizalommal vagyok a pénzügyminiszter úr iránt, akinek működését régóta ismerem, ab ban a tekintetben, hogy ő nem fog teret engedni semmiféle olyan törekvéseknek, amelyek túlságosan bürokratikus alapon építené ki ennek a szeszegyedárúságnak szervezetét, hiszen ilyen értelemben ő a bizottsági tárgyalások alatt már nyilatkozott is és nekem semmi kétségem nincs abban, hogy neki csakugyan nemcsak szándékában lesz elérni, hanem komolyan el is fogja érni bizonyos mértékig azt a célt, hogy ennek a szeszmonopóliumnak ilyen elbürokratizálódását megakadályozza. De vannak bizonyos körülmények, amelyek lehetetlenné teszik, hogy egy állami szervezet a bürokratizálódás bizonyos mérvét elkerüühesse. Az állami tisztviselőknek természetes és lélektanilag teljesen megmagyarázható nagyobb félelme az egyéni felelősségtől azzal jár, hogy minden tisztviselő, legyen az: a legderekabb és a legtehetségesebb is, köteles es szükségét érzi annak, hogy magát mások által fedeztesse. Ez bizonyos lassúságot hoz be az állami apparátus működésébe és attól tartok, hogy ez a természetes helyzet függetlenül az igen t. miniszter úrnak kétségtelenül nem ilyen 334. ülése 1938 június 22-én, szerdán. irányú szándékaitól a szeszegyedáruság terén is éreztetni fogja a maga hatását. Aggályosnak tartom a szeszegyedáruságot és a szesz-gazdálkodásnak kizárólagosan állami kézbe való átvételét azért is, mert attól tartok — hisz más országok példái is mutatják e veszedelem, fennforgását —, hogy eib'ben az esetben az állammal szemben partikuláris érdekek politikai agitációval alátámasztva fognak érvényesíteni olyan követeléseket is, amelyek általános közgazdasági szempontból helytenek és nem kívánatosak. Aggályosnak tartom pedig ezt különösen azért, mert az ilyen közgazdaságilag nem helyes intézkedéseknek politikai akciók útján való alátámasztása során azután egyes kormányok, — nem mondom, hogy a mostani, de esetleg későbbi kormányok — esetleg olyan intézkedésekre fognak kényszerülni politikai okokból és politikai célok elérése kedvéért, amelyek az állami pénzügyekben is bizonyos kellemetlen zavarokat támaszthatnak. Hiszen a külföldnek a monopóliummal szerzett tapasztalatai korántsem mindig kedvezőek. Méltóztatnak talán tudni róla, hogy szomszédunkban, Romániában, ahol annakidején a háború után a szeszmonopóliumot bevezették, a szeszmonopólium veszteségei révén olyan krízis keletkezett az egész pénzügyi gazdálkodásban, hogy a román pénzügyek ellenőrzésére kiküldött francia pénzügyi szakértők közbelépésére volt szükség, hogy ezeknek a visszáságoknak végetvessenek. Méltóztatnak talán tudni, hogy Svájcban, ahol a gyümölcsbor értékesítése kedvéért szintén történtek állami beavatkozások, ezek szintén azzal az eredménnvel jártak, hogy rövid néhány esztendőn belül 30 millió franknyi deficit merült fel, amelynek törlesztése most történik fokozatosan az államnak és a svájci adófizetőknek lényeges megterhelésével. Franciaországban, ahol szintén történtek hasonló intézkedések, nincsenek még tapasztalatok, de egyes újságcikkek, amelyek előkelő francia szakfolyóiratokban jelentek meg, azt jósolják, hogy a szeszmonopólium ott is igen jelentékeny költséget fog okozni a francia államháztartásnak. Bulgáriában pedig, ahol a szeszmonopóliumot es^v időben bevezették, azt néhány éven belül meg kellett szüntetni. Kénytelen vagyok koncedálni, hogy vannak más példák is: Németországban például a szeszmonopólium egészen kitűnően funkcionál. Azt is kénytelen vagyok koncedálni, hogy a felhozott kedvezőtlen példák esetei nem teljesen kongruensek azzal a javaslattal, amelyet a t. kormány előterjesztett, és hogy a viszonyok itt-ott mások, de lényegében véve ezek a példák mégis csak azt mutatják, hogy ebben a tekintetben fennállanak bizonyos veszedelmek és indokoltan támaszthatók bizonyos aggályok a szeszegyedáruság ellen és ha nem is következtetnék belőle más, mint azt, hogy a kormánynak ezen a téren igen nagy gondosságra lesz szüksége, hogy nálunk hasonló állapotok ne következzenek be, ha csak azt következtetem belőle, hogy a jövőben fokozott mértékben lesz szükség arra, hogy a kormány a politikai célokból támasztott, partikuláris követeléseknek ellentálljon, nehogy e téren pénzügyi zavarok következzenek be, akkor is, azt hiszem, indokolt és jogosult volt ezekre a példákra, hivatkozni. Ilyen körülmények között, t. Képviselőház, én nem tudok nagyon lelkesedni a szeszegyed-