Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-334
Az országgyűlés képviselőházának S34. ülése 1938 június 22-én, szerdán. 19 szén más szempontok voltak irányadók. Ha méltóztatnak e törvény 1. §-ának azt a felsorolását elolvasni, amely azt állapítja meg, hogy milyen esetekben van kisajátításnak helye, méltóztatnak látni, hogy az első 12 pont mind olyan eseteket állapít meg, ahol kizárólag földterületek kisajátításáról van szó s a 13. pont provideál olyan eshetőségekre, ahol a kitítást más törvény rendeli el. Ilyen esetben — s ez a jelenlegi eset is olyan — természetszerűleg alkalmazkodik a jogalkotás az eltérő helyzetre, annál is inkább, mert nemcsak épület, gyári üzem kisajátításáról, hanem egy teljesen újszerű igényibevételről, jogosítványok kártalanításáról kell intézkedni, a jogosítványok pedig tudvalevőleg éppen, a jelen eset; ben a törvényhozás különböző rendelkezései szerint erősen hullámzó értékűek, amelyeknek tehát egy fix. értékű alapja a törvényben, a kártalanításnál, vagy általában az eljárás során le nem fixírozható. Az 1881. évi XLI. te. 16. §-a tartalmaz intézkedést épületek kis a járatásáról vasútépítéseknél, tűztávlatoii belüli épületekre, de még ez az eljárás seau hasonlítható össze a szóhanforgó esetekkel, mert a taxatíy felsorolás egészen másnemű építményekről szól. Ami pedig a kérdés gyakorlati részét illeti, — vonatkozással arra, hogy a kártalanításnak teljes értékűnek kell lenni — méltóztassanak visszagondolni a régebbi időkben foganatosított kisajátításokra, illetve kártalanításokra és méltóztatnak bizonyaira megállapítani azt, hogy ezekben az esetekben —• mondhatom minden esetben — a forgalmi és reális értéket jóval meghaladó összeget fizetett a kisajátító, amely az államkincstár vagy valamely más -közület volt. Ma már. amikor az államháztartás helyzete miatt is a lepmagyohib takarékosságot kell gyakorolni az állami kiadások tekintetéiben, ilyen gavalléros eljárást követni nem lohet, (Alföldy Tíéla: Nem gavalléros, hanem szégyenletes eljárás!) -de természetesen a valódi értéket most is meg kell téríteni, ami meggyőződésem szerint a javaslatban előírt módszerrel, vagy pedig bírói ítélettel feltétlenül megtörténik. (Zaj a jobbolda Ion. — Mocsáry Dániel: A tízszeresét kapják!) Ami végül azt az aggodalmat illeti, hogy a szesztermelés és értékesítés ezen új rendszerére való áttéréssel esetleg a kincstár érdekei szenvedhetnek sérelmet, csak annyit mondhatok, hogv a kormány provideálja mindazokat a számítási valószínűségeket, amelyek ezzel az aggodalommal teljes alapossággal szemheholyezhetők. Gazdasági vonatkozású kérdésekben ugyan jóslásokba bocsátkozni nem lehet, azt azonban a számításba vett esélyek mellett még sem lehet mondani, hogy itt sötétbeugrásról lehetne szó, mert a számítások reálisak és ha az eddigi fiskális jövedelmet, vagy azt egészen megközelítő 'bevételt tud az egyedárusági r rendszer biztosítani s ennek mérlegébe még odavesszük azokat a mezőgazdasági előnyöket, amelyeket ez a törvény előmozdított, akkor megállapíthatjuk, hogy a kormány az állami és nemzeti érdekeiknek feltétlenül egy újabb haladó lépését is biztosította. A törvényjavaslathoz, leszek bátor majd több módosító indítványt benyújtani, amelyeket a részletes vitánál fogok ismertetni és indokolni. T. Képviselőház! Mivel az előadott törvényjavaslatban biztosítva és lefektetve látom azokat a törekvéseket, amelyek megfelelnek az ország közvéleményének és az igen t. Tláz többségének régóta kifejezésre juttatott kívánságának is, a magam szerény személye részéről is, de az együttes bizottság nevében is tisztelettel javaslom a t. Háznak, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot mind általánosságban, mind részleteiben elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Felkiáltások jobbfclől: Mjen a pénzügyminiszter úr!) Elnök: Gratz Gusztáv képviselő úr következik szólásra. Gratz Gusztáv: T. Képviselőház! Mielőtt elhatároztam, hogy a tárgyalás alatt lévő javaslathoz hozzá fogok szólni, gondosan megvizsgáltam, tekintettel arra a bizonyos, ámbár nem nagymérvű érdekeltségre, amely közöttem és a. magyar szeszipar között fennáll, vájjon egyáltalában ildomos-e, hogy ebben a kérdésben itt a képviselőházban felszólaljak. Ebben a tekintehen némileg megnyugtatott az a körülmény, hogy mind a bizottságban felszólaltak között, mind azok sorában, akik ehhez a javaslathoz itt a Házban szólásra jelentkeztek» többen vannak olyanok, akik ebben a kérdésben sokkal nagyobb mértékben vannak érdekelve, mint én. Mert hiszen nem kell talán mondanom, hogy nem tartozom azok közé, akiket azzal gyanúsítanak, hegy a szesziparban milliókat kerestek. Hosszú közpályámon anynyit sem tudtam félretenni, hogy családom jövőjét biztosíthattam volna. Nem tartozom azok közé sem, akiknek egy kisebb vagy nagyobb szeszgyáruk révén bármiféle hasznuk volna abból, hogy a törvényjavaslat egyes intézkedései módosíttatnak-e es hogy a szesztermelés a szeszipar egyes ágazatai között miként oszlik meg. Érdekeltségem tisztán abban áll, hogv régebben, mint a Gyáriparosok Országos Szövetségének igazgatója bőven és alaposan foglalkoztam a szeszipar kérdéseivel, később pedig az egyik gyárral való, különben eléggé laza kapcsolatom révén^ gyakorlatilag is alkalmam volt a szesztermeléssel kapcsolatos kérdéseket megismerni. Ez az érdekeltségem semmiesetre sem olyan természetű, hogy a javaslat ama intézkedéseinek, amelyekkel foglalkozni kívánok, bárminő módosítása ne'kem akár közvetlenül, akár közvetve csak egyetlen fillérnyi hasznot ís^ hozhatna. Viszont az,t hiszem, hogy talán éppen a szeszipar kérdéseivel, való múltbeli foglalkozásom révén némileg az átlagosnál nagyobb hetekintésem van a szesziparnak eléggé bonyolult és másként mint tapasztalati úton talán kellőleg meg sem ismerhető ügyeibe. Mivel pedig az így szerzett ismeretek alapján a magam részéről arra a meggyőződésre jutottam, hogy ezen a téren a jelen törvényjavaslatban bizonyos olyan # intézkedések vannak tervbevéve, amelyek szerintem feleslegesen és kellő, komoly indok nélkül jogilag igen veszedelmes precedenst alkothatnak és esetleg pénzügyileg súlyos zavarokat támaszthatnak, azt tartom, hogy ilyen körülmények között inkább akkor vétenék kötelességeim ellen, ha aggályaimat elhallgatnám, mintha azokat itt teljesen nyíltan feltárom és a t. Ház megítélése alá bocsátom. Egyáltalában azt hiszem, hogy az abszurdumig vinnők a pártatlanságnak magábanvéve nagyon helyes követelményét, ha abból azt akarnók következtem, hogy hallgatnunk kell azokról a kérdésekről, amelyeket jól ismerünk, mert bőven és részletesen foglalkoztunk velük és a teret tisztán és kizárólag azoknak