Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-334
18 Az országgyűlés képviselőházának téből folynak. Ezek szerint az ország területén" előállított, valamint a külföldről behozott minden szesz az állam kizárólagos rendelkezése alatt áll, mindaddig, míg azt a szeszegyedárusági igazgatóság szabad forgalomba nem bocsátotta- A szeszt előállító .vállalat vállalkozója az általa előállított szeszt a 'beváltási árért bocsátja az egyedáruság rendelkezésére. A szesz beváltási árát a szeszt előállító vállalatok nemének és üzemmódjának figyelembevételével úgy kell megállapítani, hogy abból a nyersanyag ára és az átlagos előállítási költségek fedezetet nyerjenek és a vállalkozó részére — a moslék, illetve, a répaszelet figyel; men kívül hagyása mellett — tisztes polgári haszon jusson. (Alföldy Béla: Eddig a moslék a termelőnek jutott!) Kivételt képez a fenti szabályozás alól a pálinkafőzdékben előállított szesz. A pálinkafőzdék az általuk előállított szeszt nem kötelesek a beváltási ár ellenében az egyedáruság rendelkezésére bocsátani. Ehelyett a pálinkafőzdék az egyedáruságnak árkülönbözetet fizetnek és ennek az, árkülönbözetnek a lefizetése ellenében az általuk főzött pálinkával szabadon rendelkeznek. Erre a kivételes elbánásra részben azért van szükség, mert az igen nagyszámú — körülbelül ezer — pálinkafőzdétől az aránylag kis mennyiségű pálinka átvétele és ismét eladása az elérhető haszonnal arányban nem álló adminisztrációs nehézségeket és kiadásokat okozna, részben pedig azért, mert ezeknek a kis — legnagyobb részben házi fogyasztásra termel ő^ — üzemeknek az érdekelt kisemberek érdekében előnyt akar biztosítani a javaslat. Ennek a célnak az elősegítése véget a termelők által házi italnak főzött pálinka 10 literig a még különben is alacsonyan —• hektoliterenként legfeljebb 1.80 pengőben — megállapított árkülönbözetnél is legfeljebb 25%-kai alacsonyabb összegű árkülönbözet alá esik. A finomítási és víztelenítési díjat az érdekeltség meghallgatásával a pénzügyminiszter állapítja meg. A szeszt a szeszegyedárusági igazgatóság értékesíti, mégpedig azon az egyedárusági áron, amelyet a mindenkori értékesítési lehetőség figyelemibevételével a pénzügyminiszter állapít meg. Az egyedárusági ár magában foglalja az egyedárúság hasznát, vagyis az eddigi szeszadóbevételt is. A pénzügyminiszter a szesz különféle felhasználásáh.oz képest kedvezményes egyedárusági árakat is megállapíthat. Ezek a megállapítások ugyanazt jelentik, mint a jelenlegi esetekben a szesz adómentes felhasználására vonatkozó engedélyek. Rendelkezéseket tartalmaz a törvényjavaslat az egyedárusági eladási ár biztosítására, tehát a fizetési kötelezettségre, egyetemlegességre, személyes és dologi szavatosságra, az egyedárusági eladási ár, illetőleg árkülönbözet esedékességére, behajtására és elévülésére nézve is. A törvényjavaslat az egyedárusági eladási ár hitelezését a jelenlegi adó hitelezésének megfelelő módon szabályozza. Intézkedéseket tartalmaz továbbá a javaslat a kedvezményes egyedárusági áron beszerzett szesz, felhasználásának és ellenőrzésének módjára és magában foglalja a szeszesitalok előállítására vonatkozó szabályokat is. :• : A javaslat további rendelkezései a büntető és átmeneti intézkedésekre vonatkoznak. T. Képviselőház! A javaslat ismertetését 33U. ülése 1938 június 22-én, szerdán. ezzel be is fejeztem. Mielőtt előadásomat is be fejezném, még a imagam részéről r is foglalkozni kívánok a bizottsági tárgyalás során kifejezésre juttatott bizonyos szempontokkal, amelyek főleg az ipari szeszfőzdék^ kisajátítása, jogosítványaik megszüntetése és kártalanítása tekintetében a javaslat intézkedéseivel szemiben felvetődtek. Az ellenvélemények azon kérdések körül forogtak, Ihoigy szükség van-e annak a célnak elérése szempontjából, hogy a szesztermelés súlypontja a jövőn en a mezőgazdiasági és ezzel egyenlő elbírálás alá eső szeszfőzdék javára essék, • az ipari szeszfőzdéknek, illetve azok közül egyeseknek az eddigi üzemükből való kikapcsolására, továbbá, hogy ennek megtörténtével a 23. i-han részletezett kisajátítás, illetve az üzembeszüntetés esetében való kártalanítás módja nem üt-e rést jogrendszerünkön, vagy hogy az állam által az állampolgárokkal szemben gyakorlandó méltányosság tekintetéből nem kifogásolható-e ? A kéirdés első részére, az ipari szeszifőzés tervezett redukciójának szükségszerűségére, bősége® indlokolással rnutat reá maga a javas lat (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) — szerény előadásomban is igyekeztem ezt megvilágítani — és csaknem teljes számszerű bizonyossága mutatkozik annak, hogy egy korlátok közé szorított Vagy legalább is egy látható határon túl nem fokozható termelési mennyiséget csak úgy lehet megosztani, ha az, egyik oldalra többet akarunk nyújtani, hogy azt a másik oldalról kell elvonni s az jelentene erre az oldalra nézve — szerény véleményem szerint — jogtalanságot, ha üzemét meghagyva annak termelési lehetőségét szorítanák a prosperitás alá. A kérdés másik említett részére vonatkozólag felmerült' kifogás, hogy a kisajátítás, illetve kártalanítás módozatainak a javaslatban formulázott módja nem felel meg a kisajátításról szóló 1881. évi XLI. te. határozmányainak, mert nem nyújt a kisajátított vagyontárgy teljes értékéisr terjedő kártalanítást a kisajátítást szenvedő részére. r Nem akarom, itt megismételni azokat a számítási adlatokat. amelyeket a törvényjavaslat tartalmaz (Alföldi Béla: A tripláját szeretnék és közben százezrek döglenek éhen!), ezek azonban kétségtelenül mutatják azt, hogy a kormány tárgyi alapot keresett és talált ezekben a tételekben a megfelelő kártalanításra s a kiindulási kulccsal olyan számítási eredményre jutott, amely megegyezik a kisajátítást szenvedők adóvallomásaival is. A kisajátítás lényege az, hogy a kétségtelenül^ sérelmet szenvedő magánérdek a kártalanítás útján megfelelő ellenértéket kapjon és így a köz- és magánérdekek ütközése ezúton lehetőleg kiegyenlíttessék. Ennek a célnak elérése mellett az eljárási formák nem lehetnek döntő jelentőségűek, s az a kifogás és azok a DOgi aggályok, amelyek sérelmezik, hogy ebben az esetben a kártalanítások nem a kisajátítási törvény formái szerint lesznek végrehajtva, szerény nézetem szerint azért sem helytállók, mert a törvényjavaslatban a meg nem elégedő fél javára a bírói jogsegélyig enyhevétele teljes mértékben biztosítva lesz. Egvébként azonban nem hagyhatom említés nélkül azt az álláspontomat sem, hogv a kisajátításról szóló idézett törvény rendelkezései azért sem applikálhatok a konkrét helyzetben az ipari szeszfőzdék kisajátításánál, mivel e törvény alkotása ideiében, 1881-ben egészen más volt a gazdasági helyzet és egé-