Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-343
266 Az országgyűlés képviselőházának SAS. nép biztos lehet abban, hogy nagynevű vezetői; nt'k ''eve a m -gyár történelemben örökké, ölni fog. (Ügy van! 'Úgy van! — Nagy taps-) A lengyel nemzettel bennünket nagy történelmi sorsközösség köt össze, (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Úgy érzem, a magyar nemzet boldog, hogy ilyen nehéá időken 1, ilyei. sorsdöntő időben a lengyel-magyar barátság újból annak bizonyult, ami évszázadokon keresztül volt. (Élénk helyeslés és taps.) ' r Ha azonban ma — mint ahogyan a Felvidéken módomban állott meggyőződni erről — vannak még a külföldön politikusok és van egy terjedelmes nagy sajtó, amely azon a véleményen van, hogy a cseh nép egy nagy nép és Európa sok mindent köszönhet ennek a népnek, legelsősorban a világbéke fenntartását, akkor azt kell mondanom erre, hogy Chamberlain és , Daladier végeredményben döntésükben, a döntés elősegítésével semmi mást nem tettek, mint azt, hogy a magyar nemzeten .elkövetett trianoni igazságtalanságot törték széjjel és csak kötelességét teljesítettek a magyar nemzettel szemben, (Élénk felkiáltások: Csak részben!) azzal "a nemzettel, szemben, amely a maga nagy történelmi múltjaira büszke lehet. Ez a nemzet az Úristen jóvoltából és akara" tából áll itt Közép-Európában és NyugatEurópa, amely büszke a maga kultúrájára, sokat köszönhet ennek a nemzetnek (Ügy van! Ügy van!), amely évszázadokon keresztül karddal és vérrel védte meg a kultúrát és a kereszténységet a nyugati államok részére. (Ügy van! Ügy van! Taps) Az Űristen nem engedheti meg. hogy ez a nemzet csonkán, erőtlenül álljon Európa közepén. (Ügy van! Ügy van!) Csehszlovákiáinak, szerény véleményem szerint, meg kellett bűnhődnie. Meg kellett bűnhődnie, mert alapításánál két nagy vétek fogott kezet. Ez a két vétek: a hazugság és a félrevezetés. (Ügy tün! Ügy van!) Nemcsak idegeneket, nemcsak idegen államférfiakat befolyásoltak hamisan, hanem elsősorban azt a néptörzset is, amely ezer éven keresztül velünk élt, idetartozott Szent István koronájához. Ezt a népet is félrevezette a pittsburgi szerződésben, mert a pittsburgi szerződésnek egyik pontja Szlovenszkónak saját közigazgatást, saját'országgyűlést és saját bíróságot ígért és ebből egyetlen- ígéretet sem tartottak meg. (Ügy van! Ügy van!) Tie félrevezették a nagyantant államait is, amikor a saint-germaini békeszerződésben azt mondották, hogy a cseh-szlovák állam a benne élő nemzetiségek szabad akaratából kapcsolódott és létesült. Csattanós választ adott erre a történelmi hazugságra a magyar képviselőknek ama tábora, amely már 1920-ban tagja volt a prágai parlamentnek. Dr. Körmendy-Ekes Lajosékat értem, akik, mint a magyarság és németség keresztényszocialista képviselői, a következőket válaszolták e történelmi hazugságra. (Olvassa): »Mi, mint a magyarság és a németség keresztényszocialista-képviselői, legelső kötelességünknek ismerjük az egész világ élő lelkiismeretét felhívni arra, hogy mi akaratunk ellenére erőszakosan lettünk a magyar nemzet testéből kitépve és az ezeréves Magyarország ideális, egységes területéből erőszakkal lettünk kiszakítva.: Ittlétünk távolról 6jem e népjogellenes tény elismerése, de élő és állandó ünnepélyes tiltakozás a rólunk-nélkütünk való embertelen, igazságtalan rendelkezés ellen és éppen ez kötelez bennünket annak világos és határozott kijelentésére, hogy önrendelkezési jogunkat soha és semmiképpen föl nem adjuk.« ülése 1938 november 12-en, szombaton. Ezt mondották és ezt deklaráltak a magyar ; képviselők 1920 június 2-án. A magyarság zöme. e követeléstől sJia el nem állt, a magyarság; zöme hű maradt a gyászbaborult Hungáriához. Nem lehetett a fei vidéki magyarságot —; ma sem lehet — féireállással és kétszínűsködéssél . vádolni, mert hiszen 20 év alatt nem egyszer kifejezésre juttatta, hogy az az ország nem az ő országa, azt az országot ő nem választotta, senki nem kérdette tőle, hogy egyáltalában tagja akar-e lenni annak az új országnak. (Ügy van! Ügy van!) A felvidéki magyarságot és annak vezetőit a nemzet nevében ^üd\özölnikell és az egész nemzet nevében hálánkat és' köszönetünket kell irántuk kinyilatkoztatnunk. T. Ház! Ezeket a vezetőembereket 20 évi rabságukban is minden körülmények között egy nagy vezércsillag vezette s ez adott nekik, hűséget és erőt, ez a csillag pedig, nem volt más, mint a szabad Magyarország gondolata , és az a vágy, hogy annak »zabád polgárai lé : hess ének. •' Húsz éven keresztül álmodoztak arról, Ihogy ők a szabad, független Magyarországnak sza-, bad, független polgárai lehessenek. Ehlhez a gondolathoz hűek is maradtak mindén körük:. menyek között. E gondolatnak reményfürdőV jében acélosodott meg idealizmusuk és reménységük. Amikor ma örömmel, hálával, meleg kézszorítással hozzuk őket ide Szent Istvánkoronája alá, akkor egy ajándékot kell nekik adnunk, s ez a legszebb ajándék az, hogy át kotmányosan vezetett, irányított, szabad, független Magyarország tagjai legyenek. (Taps a Ház minden oldalán.) Ez a legszebb ajándéka szabad, független Magyarország a maga szabad, független polgárságával. Szerintünk ez a gondolat alkalmas arra, hogy. az íme, most már megnagyobbodott, egy millióval nagyobb" népességgel rendelkező magyarságot elvezesseazon az úton, amelyen azok is és mi is állunk. Várunk egy népies politikát, amely a szociálpolitikával minden igazságtalanságot irgal-^ inatlanul letör. (Elénk helyeslés.) Várjuk* — : . ahogyan Ipolyság szónoka ki is jelentette — az igazi magyarságot, a nagyobb falat ^ kenyérrel. Varjuk a gazdasági kérdések megoldását, várjuk a falu népének felkarolását, mert csak így lehet egy általános, nagy nép> közösségibe tömöríteni az új Magyarországot. (Taps.) Ehhez a munkához üdvözöljük azokat a képviselőtársainkat és testvéreinket, akik e törvényjavaslat útján a mi törvényhozásunkba: jönni fognak. Nekem még kell emlékeznem elsősorban azokról a férfiakról, akik időrendben elsők voltak. Ismétlem, időrendbem Itt meg kell állapítanom, hogy ezen a téren az érdemet Szüllő Gézától elvenni nem' lehet. (Élénk, éljenzés és taps.)/Attól a Szüllő Gézától, aki a magyar törvényhozásnak is tagja volt hoszszú évtizedekkel ezelőtt és aki magyar .szellemben dolgozott és működött páratlan diplomáciai tehetségével, amelyet, külföldön, és a saját országában " is felismertek. De meg kell emlékeznem az újakról is,, mint Jarossról és Esterházyról, akik páratlan, példás bátorsággal vezették a felvidéki magyarságot. (Rajniss Ferenc: Es még vagy nyolcat!) Meg vagyok győződve arról — és ez elsősorban pártom, de azt hiszem, az egész Ház meggyőződése is —, hogy ennek a nemzetnek haladnia és járnia kell azon a szentistváni úton, amelyet főleg ebben az évben annyira 1 kiemeltek és amely köré a magyar politika
