Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-343
260 Az országgyűlés képviselőházának 3U3. dassék Csehszlovákia magyar kérdése is. (Élénk helyeslés.) Erőfeszítéseink eredménye az lett, hogy a müncheni konferencia egyik pótjegyzőkönyvébe a következő nyilatkozatot vették be: »A négy nagyhatalom kormányfői kinyilatkoztatják, hogy a Csehszlovákiában élő lengyel és magyar kisebbségek kérdését a négy nagyhatalom itt jelenlevő kormányfői fogják további tárgyalás alá venni, amennyiben az az érdekelt kormányoknak közvetlen megegyzése útján három hónapon belül rendezést nem nyerne.« A müncheni konferencia megmentette a világ békéjét és lehetővé tette Magyarországnak, hogy néprajzi alapon, Csehszlovákia újjáépítéséből kifolyólag területeket szerezzen vissza. Azért néprajzi alapon, mert az egész müncheni mű erre az eszmére volt felépítve. (Ügy van! a középen.) T. Ház! A müncheni konferencia befejeztével haladéktalanul megindítottuk a közvetlen tárgyalásokat a prágai kormánnyal. A tárgyalások megindításakor a következő alapelveket tartottuk szem előtt: 1. Követeléseink érvényesítésére nem akartunk erőszakos eszközökhöz nyúlni, amíg a békés megegyezés minden lehetősége nincsen kimerítve. De mivel ennek a szándéknak keresztülvitele nemcsak tőlünk függött, et kellett készülnünk minden eshetőségre. 2. Az új határ megállapításánál ragaszkodtunk az egyenlő elbánás elvéhez, vagyis ahhoz, hogy Prágában ugyanolyan mértékkel mérjenek nekünk, mint amilyennel mértek a németeknek és a lengyeleknek. (Élénk helyeslés.) 3. Állandóan arra igyekeztünk, hogv a vitának minél gyorsabb rendezése kiküszöbölje a méreganyagot, amely a két ország közöH állandóan növekvő siírlódásokra adott alkalmat. Lehetetlen lett volna abban az óriási feszültségéén élni, amely a tárgyalások folyamán kifejlődött, ha, azok három hónapig elhúzódnak, (Űay van! Ügy van!) amire — mint láttuk — a müncheni pótjee-yzőkönyvben nyitva állott a lehetőség. A történelmi hűség megkívánja, hogy megmondjam, hogy ennek a lehetőségnek kihasználására csehszlovák részről komoly kísérletek történtek. 4- A magyar kormány szeme előtt elgondolásaiban olyan új rendszer felállítása lebegett, amely biztosítja az állandó békét a*s Euróra eme részében élő nemzetek között. Ez a rendszer a magyar kormány nézete szerint az volt, hos'v biztosítt^ssék a müncheni jegyzőkönyv szellemében a Csehszlovákia Kan élő összes nemzetségek részére az önrendelkezési nog gyakorlati megvalósítása. (Élénk éljenzés és tar-s o Ház minden oldalán. — Zsitvay Tibor: Addig nem is lesz béke H Eme alapelveknek szemmel tartása val készült el a magyar kormány október 2-iki jegyzéke, amellyel a tárgyalásokat Prágával megindította. A csehszlovák knrmámv bizonyos hn^odozos és noTv.zá« n®n ok+óber 9-ére K orn «rnraban kikü^ötte delegátusát, és megkezdődtek a közvetlen táreyídások. Sajnos, a komáromi tárftyalá«nk során is ifen sok habozás, lrúzódozás es hnloo'fítás Wlt érlelhető. T. Ház! Mondhatnám, a nem nagyon kecsegtető bevezetés után sem voltam elkészülve arra, hogy az első csehszlovák javaslat abból álljon, hogy Prága felajánlja nekünk a szlovenszkói magyarság részére az autonómiát a csehszlovák állam keretében. (Mozgás — Horváth Zoltán: A kis hamis) Ajánlatát a ülése 1938 november 12-én, szombaton. müncheni jegyzőkönyvvel próbálta alátámasztani, amely szerinte ezt a megoldást nem zárta volna ki. A magyar delegáció erélyes állásfoglalására néhány perc múlva ugyancsak a müncheni jegyzőkönyvből kiindulva a Csallóköz szigetét ajánlották fel nekünk. Az elkövetkezendő napokon a felajánlások gyarapodtak ugyan, de nagyon bátortalanul és nem haladták meg az egyszerű határkiigazítás fogalmát; fontosabb városok viszszaadásáról nem akartak hallani. A magyar bizottság rövidesen világosan látta, hogy cseh és szlovák tárgyaló feleit a vitás kérdés eldöntésénél nem a néprajzi elv, hanem stratégiai, gazdasági és közlekedéspolitikai elgondolások vezérlik. De meg kellett állapítanunk azt is, hogy a csehszlovák delegáció azt az alapelvünket sem óhajtja tekintetbe venni, hogy követeléseink megvalósításában egyenlő elbánást követelünk a németekkel és a lengyelekkel. A komáromi tanácskozások utolsó ülése előtt a magyar bizottságban megerősödött az a gyanú, hogy a csehszlovák delegáció halogató taktikája arra irányul, hogy időt nyerjen a csehszlovák hadsereg átállítására. (Ügy van! Ügy van!) A tárgyalások vége felé ezt már nem titkolták, hiszen a pozsonyi rádióban elhangzott a csehszlovák delegáció katonai szakértőjének fenyegető felhívása a hű polgárokhoz és katonákhoz. A magyar bizottságnak nem maradt más hátra, mint megszakítani ezeket a hiábavaló tárgyalásokat és olyan katonai intézkedésekhez folyamodni, amelyeknek megtételét a veszedelmes helyzet megkövetelte. (Élénk helyeslés.) A komáromi tárgyalások egyetlen eredménye, hogy a mindig számosabbá váló magyar politikai foglyokat kezdték szabadon bocsájtani és katonailag megszállottak Ipolyság ^ Sátoraljaújhely állomását. Ezzel lehetetlenné tétetett, hogy Prága komoly területi engedmények helyett még egyszer megkísérelje a szlovenszkói magyar kisebbség ügyének rendezésére más módot felajánlani. A komáromi tárgyalások után veszedelmes szünet állott be. A magyar kormány minden eszközt felhasznált arra, hogy a tárgyalások gyorsan újból meginduljanak és érezhető volt ebben a feszült légkörben, hogy Magyarország barátai kettőzött erőfeszítéssel dolgoznak abban az irányban, hogy a holtpontra jutott ügy azátonyról ism ét elmozduljon, nehogy robbanás keletkezzék. Elévülhetetlen érdemeket szerzett ezekben a pillanatokban az országnak, a magyar hadsereg és a mögéje felsorakozott egész nemzet fegyelmezett, nyugodt, de rendkívül elhatározott és elszánt magatartása. (Élénk éljenzés és taps.) Tíz napi kemény munka után, október 22-én közölte hivatalosan a prágai kormány ríjabb javaslatát. Ezt már komolyabban lehetett venri. Amint már a sajtóból ismeretes, Magyarország követelése a néprajzi elv alapján 14.150 négyzetkilométer volt 1,090.000 lakossal az 191ö-es népszámlálás szerint. Ezzel szemben az első csehszlovák javaslat 1840 négyzetkilométert 105.000 lakossal, a második csehszlovák javaslat 5400 négyzetkilométert 350.000 lakossal és a harmadik, azaz az október 22-iki javaslat 11.300 négyzetkilométert 740.000 lakossal ajánlott fel. Ez a javaslat tehát már lényegesen közeledett a magyar felfogáshoz, ha a legfontosabb városok visszaadásáról — mint Pozsony, Nyitra, Kassa, Ungvár és Munkács —
