Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-343

Az országgyűlés képviselőházának 3h3. nem is akart tudni. Minthogy továbbá a csehszlovák javaslat későbbi módosítások lehetőségét nem zárták ki, a magyar kormány az ajánlatot tárgyalási alapul elfogadta, de a komáromi tapasztalatokon okulva, a tárgyalásokat diplomáciai úton kívánta folytatni. Az október 24-iki válaszjegyzékben a magyar kormány megelégedéssel állapítva meg, hogy területi igényeinek lényeges része felett létrejővén a megegyezés, a még vitás területre, melyet nyolc körzetre osztott fel, népszavazást ajánlott fel. Hangsúlyozottan rámutatott a magyar kormány arra is, Ihogy nem volna abban a helyzetben, hogy az új csehszlovák határt szavatolja, ha az országban élő nemzetiségek, így a rutének is, nem jutnának abba a helyzetbe, hogy nemzetközi elleuőrzés mellett népszavazással döntsenek sorsuk felett. (Élénk helyeslés és taps.) A magyar kormány javaslatának második része pedig az volt, hogy amennyiben a csehszlovák kormány nem fogadná el az önrendelkezési jogból fakadó népszavazási javaslatot, akkor vigye a vitás területek feletti döntést döntőbíróság elé. A csehszlovák kormány október 26-án kelt válaszában — ia müncheni pótjegyzckönyvre hivatkozva — kijelentette, ihogy csak a magyar nemzetiség sorsáról kíván tárgyalni, a továbbiakban pedig elfogadta Németország ég Olaszország döntőbíráskodását. A magyar kormány október 27-iki jegyzékében sajnálkozásának adotj kifejezést, hogy a népek önrendelkezési jogát, amely Magyarország nézete szerint a müncheni jegyzőkönyv szelleméből fakad, a csehszlovák kormány nem óhajtja valóra váltani, pedig a müncheni hatalmak ennek a szellemében kívánták a csehszlovák köztársaságot újjáépíteni. Október 29-én a csehszlovák kormány közölte velünk, hogy Berlint és Rómát felkérte a döntőbíráskodás elvállalására. Minthogy a magyar kormány ezt már előzőleg megtette, részéről ilyen irányú újabb lépésre nem volt szükség. Itt még megjegyzem, hogy közben sikerült Prágával megállapodnunk abban, hogy a katonai szakértők Pozsonyban találkozzanak, hogy a Magyarországnak visszabocsátandó területek kiürítésének, illetőleg megszállásának menetét minél rövidebb időn belül megállapíthassák. T. Ház! Eme előzmények után ült össze november hó 2-án a bécsi konferencia. Határozatait lényegében felöleli a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat. Mint már ismeretes, ez nekünk körülbelül 12.000 négyzetkilométert, az 1910-es népszámlálás szerint 86.5.000, az 1930-as népszámlálás szerint 1,030.000 lakossal juttatott vissza. (Élénk éljenzés.) Most, t. Ház, meg fogom vizsgálni az eredménynek tükrében, hogy mennyiben sikerült azokat az alapelveket megvalósítani, amelyeket e rendkívüli nehéz tárgyalások megindulásakor zsinórmértékül magunk elé tűztünk. Amint már említettem, a kormány legelső feladatának tekintette a magyar-csehszlovák vita leggyorsabb elintézését. Sikerült elérnünk, hogy a müncheni pótiesrvzőkönyv^en a tárgyalások befejezésére végső határidőnek kitűzött három hónapot körülbelül öt hétre csökkentettük. (Éljenzés és taps ) Ragaszkodtunk ahlhoz az elvhez, hogy nem tűrünk megkülönböztető bánásmódot a magyarság hátrányára azzal az eljárással szemülése 1938 november 12-én, szombaton. 261 ben, amelyet a német és lengyel kisebbségi kérdés megoldásában követtek. Minden alkalomkor tiltakoztunk is, amikor a néprajzi elven kívül más természetű meggondolásokat akartak a vita megoldásánál tekintetbe venni. Ke; resztülvittük, hogy a rendezésnél az 1910. évi , magyar statisztikai felvételek jutottak érvényre. (Élénk éljenzés.) Amint ismeretes, ugyanez az elv volt a mérvadó a szudétanémetkérdés rendezésénél is. Sohasem adtuk fel azt az alaptételünket, hogy hosszú időre terjedő nyugalmat Európa e részében csakis a népek önrendelkezési jogának maradéktalan alkalmazása hozhat. (Ügy van! Ügy van! Taps.) Békés úton oldottuk meg a kérdést. A véráldozatok terén sem voltunk hajlandók diszkriminációt eltűrni, vagyis mindert elkövettünk, hogy ebben a vonatkozásban is az egyenlő elbánás elve érvényesüljön a németekkel és lengyelekkel. Miért is véreztünk volna kényszerítő ok nélkül újra egy ősi földért, amelyért az évszázadok folyamán már úgyis elég magyar vér folyt. Természetesen el voltunk határozva minden eszköz igénybevételére követelésünk érvényesítése érdekében és nem is lett volna semmi okunk arra az aggodalomra, hogy egy fegyveres összecsapás reánk súlyos következményekkel járhatna. (Ügy van! Ügy tan! Taps.) Hogy célunkat mégis véráldozat nélkül sikerült elérnünk ez talán éppen arra a körülményre vezethető vissza, hogy elszántságunkat illetőleg kétség sehol sem állott fenn. (Éljenzés.) Az elmúlt hetek során sokszor hallottuk, hogy követeléseink túlzottak voltak és ezért azok teljesítésére kevés a kilátás. Olyan híresztelések is kerültek forgalomba, még pedig nagyon komoly részről, hogy Csehszlovákia Magyarországot egy kis földsávval fogja lekenyerezni, és minden messzebbmenő területi követelését a legnagyobb határozottsás-gal utasítja vissza. Mindezek a híresztelések valótlanoknak bizonyultak. A magyar kormány komoly és alános tanulmányok után állapította meg

1 követeléseit és így nem is mi voltunk azok, akik visszariadtunk volna attól, hogy ezeket népszavazás útján érvényesítsük- Egy pillanatig sem kételkedtünk, hosry ee-v ilyen népszavazás csakis a mi javunkra dőlhetne el. (Ügy van! Üpy van!) És midőn ez a módszer a másik oldal ellenkezése folytán nem érvényesülhetett, a legnasryobb nyugalommal és bizalommal bíztuk a vitás kérdés eldöntését a német-olasz döntőbíróságra, mely követeléeeinknek közel 90%-át tényleg honorálta is. (Elénk éljenzés.) Ez a körülmény követeléseink komolyságát annyival hatékonyabban bizonyította, mivel a döntőbírák természetszerűi es: a legnagyobb súlyt helyezték arra, hogy határozatukat pártatlanul, kizárólag az anyagi igazság elveitől vezérelve hozzák meg. Sokan azt állítják és magam is osztom azt a nézetet, hos:y az eredmény érdekében fájdalmas áldozatokat kellett hoznunk. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) De meghoztuk ezeket abban a reményben, hogy a bécsi döntés hajnalhasadását jelenti egy jobb korszaknak Európa e részében (Ügy van! Ügy van! Élénk taps.) és lehetővé fogja tenni a jövőben azt, hoarv az évszázadok óta itt megtelepedett nemzenek békésen éljenek egymás melMt. sőt mesrtalálhassák a szorosabb együttműködés módjait is. A mi részünkről ebben az irányban minden hajlandóság megvan. Mi nem akarunk más népek felett ural-