Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-340
Az ors zággyfílés felsőházának és képviselőházának ünnepi együttes ülése 1938 augusztus 18-án, csütörtökön. 245 lyesítőjeként került a magyar nemzet sok évszázados tiszteletének központjába; a szentistyáni gondolat a magyarság nemzetpolitikai célkitűzésének és világtörténeti hivatásának első teljes és mindmáig legszabatosabb megfogalmazása«. A történetírásnak ezek a megállapításai benne élnek a magyarság millióinak öntudatában is. Méltó tehát, hogy a nemzet a mai történelmi századfordulón megújítsa soha el nem múló háláját első nagy királyának emléke előtt, aki kilencszáz éve fejezte be földi életét, nagy tetteivel és nagy alkotásaival mindennél maradandóbb emléket hagyva élete munkájáról. Erről rendelkezik a törvényjavaslat 1. §-a, amellyel az országgyűlés Szent István király dicső emlékét a magyar nemzet örök hálájának és mélységes hódolatának bizonyságául törvénybe iktatja. Ezzel a megemlékezéssel a nemzet nemcsak az első magyar király emlékét örökíti meg, hanem egyúttal kifejezést ad annak, hogy a jövőben is Szent István király alkotásainak szelleméhen kívánja a magyar államot fenntartani, intézményeit továbbépíteni és a maga történelmi küldetését teljesíteni. (Élénk helyeslés és éljenzés.) A törvényjavaslat 2. §-a augusztus hó 20. napját első nagy királyunk Örök emlékezetére nemzeti ünnepnek nyilvánítja. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Már II. Endre királyunk kijelentette az aranybullaként ismert 1222. évi decretumának első cikkelyében (olvassa): »Rendeljük, hogy a szent király ünnepét minden esztendőben, ha csak valami nagy, nehéz ügyek gondja vagy betegségünk nem tilt minket, t Fehérvárott tartozzunk megülni«. Az így kialakult ősi hagyománynak megfelelően ünnepli meg Magyarország évszázadok sora óta minden évben augusztus hó 20-án Szent István király ünnepét. Ujabb törvényhozásunk erről a nemzeti ünnepnapról csak az 1891. évi XIII. te. 1. Vában emlékezik meg azzal, hogy ezen a napon ipari munkaszünetet ' rendel. Helyesnek látszik tehát, hogy a törvényhozás Szent István király emléke megörökítésének ünnepi alkalmát felhasználja arra is, hogy — az 1222. évi aranybulla első cikkelyében foglalt rendelkezés szellemében •— első szent királyunk névünnepének ünnepélyes megtartását a jövőre nézve határozottan elrendelje. (Helyeslés és éljenzés.) A kifejtettek alapján kérem a t. Országgyűlést, hogy a fenti törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadni méltóztassék. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Báró Radvánszky Albert, a felsőház alelnöke: T. Országgyűlés! Az országos határozat 3. pontja szerint a törvényjavaslatot az együttes ülés bizottsági előkészítés nélkül nyomban tárgyalás alá veszi s általánosságban és részleteiben egyszerre tárgyalja le. Mielőtt a javaslat tárgyalására áttérnénk, az együttes ülés szíves tudomására hozom, hogy az országos határozat szerint a felszólalások a felsőház és a képviselőház tagjai részéről váltakozva történnek és mindkét Ház részéről legfeljebb két-két felszólalás lehetséges. Az együttes ülés ezt tudomásul veszi. Szólásra következik! Gróf Bethlen Pál felsőházi jegyző: O eminenciája Serédi Jusztinián, Magyarország hercegprímása. Serédi Jusztinián hercegprímás: Főméltóságú Kormányzó Ür! T. Országgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Mint az országgyűlés felsőházának tagja és mint az ország prímása, a magyar nemzettel és a római katolikus magyar hívekkel együtt kimondhatatlan Örömmel és lelkesedéssel köszöntöm a magyar királyi miniszterelnök úr ő nagyméltóságától a székesfehérvári országgyűlésen benyújtott és az imént részletesen ismertetett törvényjavaslatot, amely első szent királyunk és apostolunk megdicsőülésének 900 éves jubileuma alkalmából annak minden igaz magyar szívében élő emlékét törvény útján évről-évre viszszatérő nemzeti ünneppel kívánja megörökíteni. Örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot azért, mert rajta keresztül hazánk sorsának legfőbb intézői, a mostani s a későbbi generációk irányítására is ország-világ előtt ünnepélyesen megvallják, hogy a magyar nemzet az isteni Gondviselés különös kegyelméből olyan szerencsés volt, hogy sem hazájának, sem fajának szeretetét, sem állami berendezését, sem állami életének biztos alapját: a tiszta erkölcsöket nem kellett és nem kell idegenektől tanulnia, vagy pedig most feltalálnia (Ügy ián! Ügy van! Élénk t^.ps.), mert mindezeket közel ezer esztendeje feltalálta, az egyházzal karöltve hirdette és a nemzet okulására gyakorolta a szent király, aki időálló alkotásaival örökítette meg áldott emlékét és állandósította életét közöttünk. T. Országgyűlés! Szent István alkotásai pedig azért időállók, mert olyan erkölcsi és jogi elveken nyugszanak, amelyek a változatlan igazságra támaszkodnak. (Úgy van! Ügy van!) Nekünk tehát magyarságunkat és magyar intézményeinket nem olyan reform utján kell megteremtenünk vagy tökéletesítenünk, amely megtagadja a multat, hanem amely visszatér a múltra (Ügy van! Ügy van! — Nagy íaps.), nekünk, t. Országgyűlés, a még ki sem próbált reformok kergetése helyett a szent király példájára az ősi magyar hagyományokba és jogszokásokba kell beágyaznunk a korszerű újításokat (Úgy van! Úgy van! — Taps.), amennyiben azok a keresztény életfelfogással és a keresztény királysággal összeegyeztethetők. (Élénk helyeslés és hosszantartó taps.) A szent király jubileumi évében az országgyűléssel együtt méltán tart hálaünnepet az egész nemzet, mert tőle igen sokat: hitet, hazát, egyházat, bölcs törvényeket, állami és egyházi berendezést kapott. Hálaünnepet tarthat minden magyar, mert Szent Istvántói mindegyikünk különkülön is nagyon sokat kapott. Ezért örvendek ma minden magyarral jó magam is, mert — itt nyilvánosan megvallom — a szent királytól én is sokat kaptam: a keresztség szentségét abban a kis falusi templomban vehettem fel, amelyet Szent Ist\ T án törvénye alapján még az ő korában építettek s amelynek misekönyve ősi nyelvemlékünket, a halotti beszédet megőrizte számunkra; a szent királytól újra alapított pannonhalmi főmonostorból jutottam az ugyancsak tőle alapított esztergomi érseki székbe és lettem egyúttal az ősi Esztergom-vármegye Örökös főispánja. (Élénk éljenzés.) Ezért hódolok ma én is a szent király előtt a régi és mégis mindig új hazával és egyházzal és, mint a magyar katolikusok legfőbb pásztora és örökös esztergomi főispán, ezért mondok soha meg nem szűnő 36*
