Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-338
Az országgyűlés képviselőházának 338. kéziratát nem szolgáltatta be, mindezeknél fogva a vád tárgyává tett hírlapi közleményért Esztergályos János országgyűlési képviselő, felelős szerkesztőt, illetve kiadót terheli a sajtójogi felelősség a St. 34. és 35. §-a értelmében. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés nevezett képviselő személye és a vélelmezett bűncselekmény között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Esztergályos János országgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függessze fel. Egyben kéri a bizottság a jelentés tárgyalására a sürgősség kimondását. Elnök: Kíván valaki a javaslathoz szólni? Csikvándi Ernő jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Esztergályos képviselőtársunk mentelmi jogának felfüggesztését javasolja a mentelmi bizottság egy cikk miatt, amely »Miért voltunk »jó fiúk?« címmel jelent meg a »Föld és Szabadság« című nem időszaki lapban. Ez a cikk az ipari és a mezőgazdasági munkások sorsát hasonlítja össze és bizony kétségtelenül kemény megállapításokat von le a mezőgazdasági munkások sorsának hátrányára. Rámutat arra, hogy az ipari munkásságnak az az önvédelmi tevékenysége, amelyet annyi rágalommal és annyi váddal illettek hosszú ideig, az ipari munkásság részére viszonylag tűrhetőbb, viszonylag magasabb _ életstandardot biztosított az évek és az évtizedek folyamán, mint amihez eljuthattak a mezőgazdasági munkások. De akkor, amikor ez a cikk megállapítja, hogy a mezőgazdasági munkások, akiknek ezt az önvédelmi tevékenységét sokkal súlyosabb eszközökkel verték vissza, mint az ipari munkásokét, ezek a mezőgazdasági munkások magyarok, őseik itt születtek, a magyar nyelvnek megőrzői voltak, elhanyagolt állapotban vannak, akkor ezek tények, és azok is, amiket itt utána felsorolt, mind olyan ténymegállapítások, amelyeket nemcsak mi, hanem a túlsó oldalról feszólalt képviselő urak is számtalanszor megállapítottak. Megállapították azt, hogy mindazok a jogok elmaradtak a mezőgazdasági munkásság számára, amelyeket már az ipari munkások élveznek. Maga a kormány volt az, amely a közelmúltban szükségét érezte annak, hogy pl. a mezőgazdasági munkásság öregségi biztosításáról törvényjavaslatot terjesszen elő. Ez az egy^ tény ig bizonyítja tehát, hogy a cikk olyan ténymegállapításokat tartalmaz, amelyekkel szemben semmiféle ellenvetést felhozni nem lehet. »A gazdasági válságos időben a répa és a kukoricái mint eledel« — ez is olyasmi, amit nemcsak mi állapítottunk meg, hanem megállapítottak mások is, megállapították azt is, hogy »éppen abban az időben a ,fölösleges' búzát denaturálták, emberi fogyasztásra alkalmatlanná tették.« Azt mondja továbbá a cikk: »Lerongyolódás és az eredmény: a 3 millió koldus.« Annakidején a miniszteri székből Kállay földmívelésügyi miniszter úr állapította ' meg, hogy Magyarországon 3 millió koldus él mezőgazdasági területeken. Az sem tagadható, hogy »a mezőgazdasági cselédekre nézve még ma is fenn van tartva a gazda ,fenyítő' joga« — ugyanakkor, amikor büntetés tiltja az igás állat túlterhelését és ütlegelését. Azok tehát, amiket a cikk megállapít, egytől-egyig olyan megállapítások, amelyekkel Eépvisetl'Öh'áad Napló. XX. ülése 1938 június 28-án, kedden. 209 szembeszállni ma már nem lehet. Nemcsak a mi oldalunkon hallatszanak a mezőgazdasági munkásság- állapotáról ilyenforma megállapítá&ók, r hanem minden oldalról, ahol a mezőgazdasági munkásság sorsának megjavítását a képviselő urak a szívükön viselik. Olvastam cikkeket és hallottam felszólalásokat, amelyek sokkal súlyosabb kitételekkel emlékeznek meg ezekről az állapotokról, igazságtalannak tartom tehát, hogy egyik képviselőtársunkat ennek alapján és ennek jogcímén kiadják. A másik dolog, amit ezzel kapcsolatban szóvá kell tennem, a minősítés kérdése. Osztályellenes izgatás bűntettével gyanúsítják Esztergályos János országgyűlési képviselőt, amikor azt mondja, hogy mindazok a jogok elmaradnak, amelyeket az ipari munkások már élveznek és hogy a mezőgazdasági munkások, a magyar nyelv megőrzői, elhanyagolt állapotban vannak. Ezt szerintem osztályellenes izgatásnak feltüntetni a mai korban, éppen akkor, amikor a mezőgazdasági munkásság felé fokozottabb érdeklődés fordul, kétszínűség, és nem értem, miért kell ennek az ügyészségi minősítésnek helytadni. Arra kérem tehát a képviselőházat, hogy különösen a minősítés dolgában — s ezt a következő ügyeknél is bátor leszek elmondani — kicsit válogatósabb legyen és legyünk érzékenyebbek a képviselők mentelmi joga ellen intézett ügyészi támadások dolgában, főleg amikor egyszerűen alaki okokból is visszautasíthatjuk ezt a kikérést, hiszen egy következő, későbbi, nem a mi pártunkhoz tartozó képviselő kikérése tárgyában alaki okokból — szerintem nagyon helyesen — az elutasítás álláspontjára helyezkedik a mentelmi bizottság. Itt ezeknek az állapotoknak a felfedésében a javítás a cél, nem pedig a károkozás, én tehát arra kérem a képviselőházat, hogy ebből az ügyből kifolyó\ig a képviselő urat ne adják ki. Elnök: Kérdem, kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki nem kíván szólni, a vitát bezárom. Az előadó úr kíván szólni. Huszovszky Lajos előadó: T. Képviselőház! A mentelmi bizottság eljárásának elveit az 1884. december 23-án kelt 56.440. isiaámú igazságügyminiszteri rendelet határozza meg. Ebben kifejezetten benne foglaltatik az az elv, hogy a mentelmi bizottság nem azt bírálja el, hogy fennforog-e valamely bűncselekmény vagy sem. Ennek az elbírálása kizárólag a bíróságra tartozik. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Olyan esetekben, amikor nyilvánvalóan nem forog fenn semmiféle bűncselekmény, amikor tehát kétségtelenül megállapítható, hogy az adott tényállás mellett nem foroghat fenn bűncselekmény, a mentelmi bizottság mellőzi a mentelmi jog felfüggesztését. Itt azonban erről az esetről egyáltalán nem lehet beszélni. Olyan kitételek vannak ebben a ^cikkben, amelyeik kétségtelenné teszik, hogy bírói döntés alá kell bocsátani azt, hogy fennforog-e bűncselekmény, vagy nem. Ez összefügg azután a másik kérdéssel i&, azizal, hogy az osztály elleni izgatás fennforog-e, vagy nem. Azdk a kitételek, amelyeket Kéthly Anna t. képviselőtársunk felolvasott, talán nem egészen fedik ezt a fogalmat, illetve azok talán még kétséget hagynak fenn ebben a tekintetben, inkább mint egyéb kitételek, de ha ezeket a kitételeiket olvassuk, nevezetesen atzt, hogy (olvassa): »A jó magyar munkást háttéribe szorította az uralkodó osztály... Tehát még a lovak is több be80
