Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-333

10 Az országgyűlés képviselőházának a rendezett országnak a hagyatéka, amely ren­dezett ország talán lehet ebben a pillanatban csonka, amelytől el lehetnek vágva a szélek, ezek az elszakított részek azonban ma is élnek, ezeken a részeken ma is Szent István beosz­tása, ma is Szent István megyéi élnek és vá­gyakoznak vissza, a megyék teljességéhez, a 63 megyéhez, és most ezek a szétvágott csonka részek a szent király halálának 900. évforduló­ján új vérrel véreznek s mindnyájan tudjuk, hogy a Szent István kezéből áradó hit az, amely ismét összefogja ezt a csonka országot az elszakított részekkel. Mi az ő hagyatéka? Az ősi magyar dinasztia amely hiába veszett ki, azért mi mégis fanatikus, szent hittel hi­szünk abban a dinasztiában, annak fennállását még most is reméljük. Azután mi az ő hagya­téka? A királyság- gondolata és intézménye, amely megvan ma is. A trón áll akkor is, ha a trón üres, és mi tudjuk, hogy a királyság épúgy hozzátartozik a magyar állam teljessé­géhez, mint ahogy hozzátartozik az ország teljességéhez. Mi az ő hagyatéka? Hagyatéka a magyar alkotmányos gondolat, a magyar alkotmány, az alkotmányon felépülő állam. Fiához írt intelmei még most is élő törvényt alkotnak. Ebben a törvényben három kardinális gondo­lat domborodik ki, amely még ma sem vesz­tette el erejét. Azt írja intelmeiben fiához, hogy minden népet saját erkölcsei, saját szo­kásai mellett és azoknak épségben tartásával kell kormányozni. Ez a tétel ma is áll és örök tilalmat állít fel idegen alkotmányok egyszerű átplántálása ellen. E,gy másik nagy tanítása az, hogy a ke­gyes és jó király fogalmát elválasztja a zsar­nok király fogalmától. Azt mondja, hogy a zsarnok király nem is érdemli meg a király fogalmát. Másik nagy tétele az, hogy az akkori királyi tanácsot, a mostani országgyűlés előd­jét figyelmébe ajánlja fiának, azt fontosnak tartja és azt mondja róla, hogy ez az a tanács, amelyik kormányozza a királyságokat és meg­védelmezi a hazát. T. Ház! Ez a három fontos, kardinális té­tel ma is él és én azt hiszem, hogy mindig ez fogja jelenteni a magyar államiság alapját. Mi az ő hagyatéka továbbá? A keresztény kultúra, az a keresztény kultúra, amely a katolikus és protestáns magyart egyformán megajándékozta Krisztus szellemével, meg­ajándékozta keresztény templommal, a keresz­tény iskolával és a.zi Istennel való kapcsolal legtökéletesbbikét adta meg a magyar nép számára. De jelenti a keresztény társadalmat is, azt a keresztény társadalmat, amely legtö­kéletesebben szabályozza az embernek ember­hez való kapcsolatát és erre vonatkozó bölcs tanácsa ma is él még szívünkben. A szent király elrendelte, hogy a pogánylelkű kiskirá­lyokat, valamint azokat a törzsfőnököket, akik nem tudják magukat a nemzet egyetemes ér­dekébe beleélni, pusztítsák el. (Rakovszky Ti­bor: Ilyenek ma is vannak!) T. Ház! Mi az ő hagyatéka továbbá? Az ö hagyatéka a Nyugattal való kapcsolat. Kómá­hoz kötött bennünket Kelet helyett. Ma is szívesen tekintünk és figyelünk fel Róma sza­vára és talán éppen az a legtragikusabb, hogy nem hallgattuk meg kellő időben Kóma intel­mét a szociális körlevelekből kisugárzó szellem befogadásával és a nemzetnek e szellem irá­nyában való átépítésével nem akadályoztuk meg a magyar tragédiát. Lelki alkatunk és műveltségünk folytán a nyugati nemzetek kö- , 333. ülése 1938 június 21-én, kedden. zül szívesen gondolunk természetesen a latin nemzetekre, ezek közül is elsősorban az olaszra. Ezzel a nemzettel való első kapcsolatunkat tulajdonképen Szent Istvánnak köszönhetjük és mi szívesen ápoljuk tovább eat a kapcsola­tot az ő nyomdokain. T. Ház! A Szent Jobb az ő esztendejében meglátogatta a népet. Szomorú, hogy nem tudta egészen az ő birodalmának régi hatá­ráig meglátogatni. így is, ebben a formájában is, ma is hozzásegíthet azonban bennünket a régi határokhoz, mert a Szent Jobb puszta léte egymagában is propaganda, külföldön és itt­hon az elévülhetetlen szentistváni birodalom határain belül. (Ügy van! Ügy van! Taps a középen.) A Szent Jobb meglátogatta a népet és 900 év után ismét tanítja, oktatja ezt a né­pet. A Szent Joíbb mutatja tmeg nekünk a he­lyes utat minden tekintetben, abban is, hogyan kell ősi alapon újat építeni, hogyan kell to­vább haladni, hogyan kell belekapcsolódni az európai széliembe anélkül, hogy az Ősi magyar gondolat elvesznék és a faji öntudat megsem­misülne. Ö mutatta meg azt is, hogy el kell hagyni az ázsiai lelket, de meg kell tartani az ősi jó szokásokat, el kell hagyni a bálványokat az egyetemes krisztusi igazságért és ő oltotta be a magyar pogány kultúrát Krisztus szőlővesz­szejével, az ősi faji erőt Krisztus örök erejé­vel és ez hozta meg az igazi, nagyszerű, nemes gyümölcsöt: a keresztény Magyarországot. Az élő vizek örök forrásához vezette el Szent István a magyar népet és ezzel egyúttal a megújuló és felfrissülő nemzeti gondolatnak is hősévé vált, aki ma is megmutatja, hogyan kell a koreszméket és a világáramlatokat bele­kapcsolni a magyar nép szellemébe. Ahogyan Szent István templomokat épített és ezekben fellelhetők a nyugati motívumok is, de nem semmisültek meg az ősi magyar motívumok sem, azonképpen kell nekünk ma is meglát­nunk, hogy az állam vezetésének gondolatába, a szentistváni államgondolatba miképpen lehet beleplántálni és belevinni a vele nem ellen­tétes országépítő motívumokat. Fejedelmeket és népeket tanított Szent T«tváu. a nemzetet lemondatta a kalandozás korától és ezáltal nekünk is utat mutatott, hogyan kell megakadályozni a magyar nép vérvesztését és hogyan kell a modern kalando­zásokról, a külföldre Való özönléstől és a ki­vándbrlástól eltéríteni a népet és olyan vilá­got, olyan nemzeti lehetőséget nyújtani, hogy akik kimentek az országból, azok is visszajö­hessenek. A nemzet erejét akarta megvédel­mezni Szent István és erre gondolva kell ne­künk az egyke ellen küzdenünk, hogy mi is tudjuk gondozni a nemzet erejét, a nemzetnek azt a fáját, amelyet még Szent István ültetett el és a tömegnyomort éppen a nemzet megerő­sítése érdekében minél tökéletesebben me^g kell szüntetnünk és az erre szükséges szociális intézkedéseket meghoznunk. T. Ház! Az ő figyelmeztető Jobbja mutatta meg az utat a magyar püspöki karnak is, amikor a Szent István évre kiadott együttes körlevélben mementót állít fel az egész ma­gyar nemzet, die elsősorban a magyar ország­gyűlés számára, midőn ez a körlevél így beszél (olvassa); »Ha ez a szentistváni szellem fogja ihletni szociális törvényhozásunkat, ha az Ö példájából fogják megtanulni a hatalmasok és gazdagok, mint kell nehéz helyzetben lemon­dást gyakorolni és a bajokkal küszködő ember társaink segítségére sietni, akkotr bízhatunk és • .

Next

/
Oldalképek
Tartalom