Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-337

Az országgyűlés képviselőházának 337. zett gazdálkodás híve, nem okvetlenül szükséges, hagy amellett diktatúrás legyen. El tudom képzelni, hogy a nemzeti demokrácia mellett a termelés organizálható úgy ipari, mint mezőgazdasági téren, tehát a borgazdálkodás* terén is. A Maszobsz. nagyszerűen bevált, ezt jó lenne kifejleszteni, vagy ezenkívül olyan csúcsegyesületet létesíteni, amely egyáltalában a borkülkereskedelmet intézi. Mint a Tokaj vidék egyrészének képviselője, határozottan kérem, hogy amennyiben megvalósul a borkereskedelem államosítása, a külkereskedelemben létesítsenek olyan csúcsszervet, amelynél elsősorban i® a világmárkát jelentő tokaji borok jönnek számításba, mint exportcikkek, mert hangsúlyozom, hogy a tokaji boriban — a földmívelésügyi miniszter úr szavaival szólva — megvan az országos fantázia, ebből nekünk hasznunk lehet. A Maszobsz.-t tehát a legnagyobb elismeréssel kell illetni, mert bár igaz, hogy 600.000 hektoliter bor felvásárlása az Alföldön történt, de közvetett módon kihatott a tokaji bor árára is, amely örvendetesen emelkedik. Tokajhegyalja azonban mégis a végpusztulás előtt áll, ezt meg kell őszintén mondanunk. Lehetetlenség az, hogy katasztrális holdankint 3—400 pengőbe, sőt némely helyen 700 pengőbe kerüljön a talaj megművelése — s különösen az intenziven művelt vulkanikus talajon ez a költség 700 pengőn felül is emelkedik — emellett azonban alacsonyabbak legyenek a munkabérek, mint az Alföldön. Lehetetlen helyzet az, hogy a legdrágábban megművelt területen a legalacsonyabb munkabérek legyenek. Ott állnak a borok elraktározva ezer és ezer hektoliter aráimra, ugyanakkor a munkásság igazán csak kegyelemből dolgozik, mert nincs rá mód, hogy megfizessék. Ezen! a vidéken a legnagyobb nyomorúság van. Hallom sokszor azt említeni, hogy aki dolgozni akar, annak van munkája. Ezt az állítást Tokajhegy alj ával kapcsolatban kétségbe kell vonnom. Számtalan munkáskéz van munka nélkül, s habár elismerem, hogy a munkafegyelem is meglazult az utóbbi időben, — bizonyos tekintetben politikai izgatásra vezethető vissza, hogy a munkafegyelem, általában a munka értéke annyira csökkent — mindazonáltal enyhítő körülmény a munkásokra nézve az, hogy kétségbeejtő sivárságot latnak maguk előtt, hogy nem látják azt, hogy munkájuk után boldogulhatnak is. Ott állanak a szőlőhegyek, — cukorsüvegek módjára emelkednek ezen a gyönyörű szép szőlővidéken — s a munkás valóban nem tudja, hogy meddig és mikor fog ebből megélhetni. Azt mondják, hogy a paraszt szereti a földet. Ez valóban így van. A munkás is szereti a szőlőhegyet, amelyen aranyszínű szőlőt szüretel. Ha azonban a nyomorúság egészen lesutja, ha elveszti minden reményét, akkor már nem az édes anyaföldet, a haza fogalmát látja a földben, hanèm a föld reá nézve egyszerű termelő eszközzé fog átváltozni. Éppen ezért élnie kell a földből és pedig lehetőleg jól élnie, hogy szerethesse a földet,' hogy ahhoz ragaszkodjék. Nemzetvédelmi kötelesség is az, hogy a munkásnak kenyeret adjunk, olyan kenyeret, amelyet értékel és amelyért — ha kell — szívesen meg is hal. Igaz, hogy a magyar katona sem azért harcolt annakidején, mert valamije volt, vagy azért, hogy valamit kapjon és sohasem azért harcol, de nagy különbség van abban, ha egy olyan ember küzd, akinek ülése 1938 június 27-én, hétfőn. 193 nincs vesztenivalója egyéb, csak a puszta élete, vagy pedig olyan, akinek van miért, aki a családjáért, a földért, az otthonáért küzd, mert az^ azért mégis másképpen harcol. Ismétlem, a tokaji borvidék el van hanyagolva minden jóindulat ellenére, hiszen itt strukturális változtatásoknak kellene elkövetkezniök. Ezek közé tartoznék elsősorban a tokaji aszú 10 százalékos luxusadójának eltörlése, annit az egész 'borvidék nevében kérek, továbbá az export terén a tokaji bornak a legelső sorba való helyezése. Általában, mint mondottam, a tokaji bor márka, világmárka. Miért nincsenek tehát ott bizonyos ipari vagy mezőgazdasági ipartelepek, amelyeknek termékei »Tokaj« jelzéssel mehetnének ki külföldre % Lehetne ott kitűnő likőrgyárakat létesíteni, — amilyen tudtommal csak egy van, a sárospataki törkölyfőző, melynek tényleg jó gyártmányai vannak, de korlátozott a teljesítőképessége — és még sok mindent lehetne csinálni Tokajban. Igen elhanyagolt állapotban van ott a gyümölcsértékesítés és a méhészet is, holott a nép ott olyan szegény, hogy a cukrot valóban nem tudja megfizetni, ott tehát a mézzel kellene pótolni a cukor hiányzó mennyiségéi A méhészet sincs kifejlődve. Valami Csipkerózsa álmát alussza Tokaj, ahol szőlővesszők voltak már Commodus császár előtt. Azt mondotta ugyanis Esterházy képviselőtársam, hogy legelőször Commodus császár telepített szőlőt Pannoniában. De én kinyomoztam, hogy már a régi görög kereskedők hoztak be Magyarországra szőlőtőkéket még* a rómalak behatolása előtt. Tokaj tehát valóban ősrégi márka, van benne fantázia, csak ki kell használni. Itt megint hivatkozom a földmívelésügyi miniszter úr szavaira, aki azt mondotta bemutatkozó nagy beszédében, hogy aránylag oly kevés értékkel rendelkezünk e csonka hazában, hogy minden meglévő értéket ki kell emelni és hasznosítani. Ezek közé tartozik a tokaji borvidék is. Eckhardt Tibor t. képviselőtársam felszólalásával kapcsolatban tbátor vagyok megemlíteni, mint ahogy már a bizottságban is tettem, a kártalanítás, illetőleg az átoltás kérdését. A bizottságban azt kérteim, hogy a kiirtásnál a kártalanítás jóval nagyobb legyen, talán á kétszerese is annak, mint amennyit az átoltás esetén adnak. Itt megint Esterházy képviselőtársam szavaira hivatkozom, aki több képviselőtársammal együtt azt mondta, hogy némely helyen nem bizonyos, hogy a noha-szőlő átoltása kellő eredménnyel fog járni. Ezeket mégis csak legjobb lenne fokozatosan kivágni. Ennélfogva nagyobbra kell vennünk a kivágás esetén adandó kártalanítást. En tagadom, hogy van olyan talaj, amelyen nem lehet mást ül tetni, csak noha-szőlőt: egészen bizonyosan lohet ipari növényeket, gyógynövényeket vagy valamilyen gyümölcsfajtát ültetni, az agrono mok ezt helyek szerint meg tudják határozn-. Emellett legalább 50%-kai nagyobb kártérítést kell adni annak, aki teljesen kivágja a noha szőlőt, mint annak, aki csak átoltja, hiszen az átoltás nem segít a helyzeten, mert a termelőterületek csökkentése nélkül a borkérdés nem rendezhető, ezt egyszer már le kell szögezni. Igenis, csökkenteni kell elsősorban a mérges noha-szŐlőt termelő területeket, azokon a területeken pedig, amelyeken nem csak szőlő, hanem búza vagy más termény is megterem, — azt hiszem, nagyon sok tízezer hold van ilyen