Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-337

I9Ö Az országgyűlés képviselőházának 337, foglalkozni, anélkül, hogy a termelést olyan korlátok közé szorítanák, ahogyan azt most itt célozzák. Ez a rettenetes leszorítása a szőlőtermelés­nek, mégpedig a magas minőségeknek is bizo­nyos pönalizálása már azért is ellenszenves kell, hogy legyen, mert hiszen a szőlővel beül­tetett terület 85% -a kisemberek kezén van. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Különböző számítások vannak, de a*fc hiszem, nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy 700—900.000 azoknak a magyar embereknek a száma, akiknek eltartása végered­ményben a szőlőműveléstől függ. De arra is kell utalnom, t. Ház, hogy számos vidéken azo­kat a kiosztott kis parcellákat, — főleg a ho­mokvidékeken — amelyeket az Ofb. útján és a házhelyrendezések során kisemberek kaptak, jelentékeny részben szőlővel ültették be, sőt je­lentékeny részben, sajnos, direkttermő szőlők­kel. Természetes, hogy ezeknek a kisemberek­nek most szőlőknek kivágása úgyszólván gaz­daságilag lehetetlen feladatot vagy terhet fog jelenteni. De erről a kérdésről később fogok majd beszélni. Emlékszem arra, hogy gyermekkoromban, amikor az Alföldön végig Szegedről Budapest­re utaztam a gimnáziumba vagy a gimnázium­ból haza, akkor még az Alföldnek ez a Duna­Tisza-közi része úgyszólván^ nagy ho­moksivatag volt. Az én életemben — tehát az utóbbi 30—35 esztendőben — szor­gos kisemberek, valóságos hangyaszorgalmú emiberek túrták fel a földet, teljesen magukra hagyatva, sokszor méternyi mélyen és rigoli­rozták a talajt, ültették a szőlőt, gyümölcsöst. Aki ma végigmegy a Duna—Tisza-közén,^ az az egész országnak úgyszólván legkulturáltabb, legvirágzóbb vidékét látja ott és látja, f hogy két-három hold rossz föld már megélhetést ad. Méltóztassanak megnézni a népszaporodási sta­tisztikát: ezeken a vidékeken még mindig van népszaporodás. Miért? Azért, mert van meg­élhetés. Ahol szőlő van az Alföldön, ott a szőlő mellett jelentkezik a gyümölcstermelés is. Mert ne higgyük, hogy az ország jelentékeny részében izoláltan lehet a gyümölcsöt termelni. A szőlőművelés a gyümölcstermelés előfeltétele. A szőlő köti meg a futóhomokot és a szőlővel való megkötés után lehet gyümölcsfákat ültetni azon a földön. T. Ház! így kicsiben, a (maga emberségé­ből jutott el a Duna-Tisza köze ós az ország számos más része is oda, hogy virágzó és fej­lődő kultúrát tudott teremteni. Ezt a fejlődést megállítani és derékban kettétörni egy ilyen 1 törvénnyel neon szabad. Nagyon helyesen, mon­dotta Sándor István képviselőtársain, hogy ebben a törvényjavaslatban a forma az élet fölé kerekedik. En helyesnek, szükségesnek tar torn a növény termelés, a jelen esetben tehát £ szőlő-^ és^ gyümölcstermelés terén is ugyanazt az irányítást, asmely például az állattenyész tés tekintetében már hosszú évtizedek óta fenn • áll. Mert hiszen 'akár a lótenyésztést, akár a mairhatenyésztést nézem, az' állam nagyon böl­csen ! a maga irányító befolyását hosszú év­tizedekre visszamenően már eredményesen ér­vényesítette. Igenis szükség van észszerű és okos irányításra. Ahogyan van fehérranarha­körzet és van tarkaimarha-körzet, ahogyan van vidék, ahol a noniiust, van vidék, ahol a hideg­vérű és van vidék, ahol a lipicai lovat tenyész­tik, éppen úgy szükség van erre a beosztásra ülése 1938 június 27-én, hétfőn. a növénytermelés, a gyümölcs- és szőlőkultúra terén is. De ezen a kereten túl ne menjen az állam. Ne menjen neki az állóan baltával olyan növények termelésének, amelyek termelése közérdekű és még ha egyik-nnásik gazda rossz tapasztalatokat szerez is, ha egyik-másik em­ber a tudás, a hozzáértés hiánya, vagy akár szerencsétlen körülmények folytán nem is tud megfelelő eredményeket elérni, abban az eset­ben sem az a (megoldás, hogy most már egy Prokmsztesz-ágyba fektessük bele ezt az egész termelési ágat. T. Ház! Az állam és a bürokrácia sohasem volt és sohasem lesz képes a vállalkozási szel­lemet pótolni egy nemzetben. (Ügy van! Ügy ban! a baloldalon.) A vállalkozási szellem és kedv a legmagasabb rendű tevékenység egy országban és a kapitalista rendszer alfája és ómegája, hogy ez a vállalkozási kedv fenn­maradjon, mert ha az állam «által való szabá­lyozás kizárólagosságát akarjuk bevezetni az országban, akkor végeredményben a kommu­nista rendszerhez fogunk eljutni. (Egy hang a baloldalon: Az államszocializmushoz!) Az egyéniség szabad fejlődése a gazdasági élet­ben, akár saját kárán is, olyan jog, amelyet korlátozni közérdekből nem leihet és nem sza­bad. Nem lehet a szőlő- és gyümölcstermelést megállítani ott, ahol ma van, nem lehet bal­tával nekimenni a rossz szőlőknek, a jókat meg­hagyni és azt mondani, hogy most már, ami megmaradt, azt könnyű lesz értékesíteni. Ez lehet az illetékes ügyosztály érdeke, de nem érdeke az ország termelésének. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon. — Reibel Mihály: Hogy az alföldi ember ne jusson se szőlőhöz, se borhoz!) Méltóztassanak megengedni, hogy most végigmenjek a III. fejezet néhány szakaszán és itt mindjárt megkérdezzem, mi értelme van annak, hogy a 23. § első bekezdése három évre teljesen megtiltja mindenféle szőlő telepítését, sőt ugyanezt a lehetőséget még további háromi évre is megadja a földművelésügyi miniszter úrnak? Nem szabad például jóminőségű sző­lőt sem telepíteni. Érdeklődtem, hogy mi lehet ennek az érthetetlen rendelkezésnek az oka. Azt mondották: könnyebb a szőlőkatasztert összeállítani, ha közben nincs változás. (Moz­gás a báloldalon.) Ez a hivatalnoki szempont, de ezt terme­lési szempontból helyesnek elfogadni nem le­het. Elvégre itt a 23. § második bekezdése úgyis a földmívelésügyi miniszter előzetes en­gedélyéhez köti a 3, vagy 6 év letelte után is a szőlőtelepítést. Miért kell a törvényben a földmívelésügyi miniszter úr kezét előre meg­kötni? Ezt nem a termelés és nem a politika kívánja, ezt az ügyosztály csinálja saját mi­niszterével szemben, hogy pro futuro is meg­köti a mindenkori földmívelésügyi miniszter kezét, nehogy valahogyan több szőlő telepíté­sére adhasson engedélyt, mint amennyit az ügyosztály helyesnek, vagy megengedhetőnek tart. Ezt nem lehet termelési szempontokkal indokolni. Ugyanígy azt sem értem, miért kell a 23. § harmadik bekezdésében a szőlővel be­ültethető területet 2000 holdban maximálni? Állítom, hogy ha a magyar államvasutak be­állítják azokat a szerelvényeket, azokat a hűtőkocsikat és közvetlen menetrend szerint közlekedő tehervonatokat, amelyek Magyar­országból kivihetik épen és frissen a gyümöl­csöt, akkor nem 2000, hanem talán 20.000 holdat

Next

/
Oldalképek
Tartalom