Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-337

Àz országgyűlés képviselőházának 337. borérdekeltségi értekezlet jegyzőkönyvében is azt kérték, hogy ezt ne csak a szorosan vett igazgatási költségekre lehessen fordítani. Ha azonban a bizottsági tárgyalás révén ez a módosítás már megtörtént, azt hiszem, két szempontot nem szabad szem elől tévesztenünk. Az egyik a következő: A bizottsági jelentés azt mondja (olvassa): »Ily berendezések pincék, mustsürítők, pálinkafőzdék, gyümöleaaszalók, gyümölcscsomagolók stb.« Elismerem, hogy ezek is az ilyen bernházások közé tartoznak, hiszen például Belgiumban, ahol a legjobb francia burgundit lehet inni, azt állítják, bogy a legjobb szőlő a jó pince. Helyes tehát, ha ilyeneket is létesítenek, amennyiben nincsenek. Azt hiszem azonban, különösen a hegyi szőlőknél mégis előbbrevaló a víz és az utak kérdése, amely a meredek lejtőkön igen sok helyen végnélküli pereskedésekre és veszekedésekre ad indokot és alkalmat. Hiszen egyes helyeken tulajdonképpen csak egy vízmosáson keresztül vezet fel az ösvény és természetesen, mint a neve is mutatja már, a víz hol az egyik, hol a másik partját mossa annak a szakadéknak, amelynek fenekén az az ösvény, gyalogút vagy szekérút vezet. Az volna tehát a kérelmem, hogy ha már a bizottsági jelentésiben taxatíve fel méltóztattak sorolni a beruházásokat, ebbe a taxativ felsorolásba a víz kérdését — értem ezalatt a kutak, a vízgyüjtőmedencék kérdését, a ^ vízszabályozás és a hólé elvezetésének kérdését is — méltóztassanak belefoglalni a beruházási címbe egyrészt, másrészt pedig az utak Kisajátítás vagy építés útján való fenntartásának kérdését is. Ez a tárgyi része a dolognak. Ha azonban már beruházásról van szó, akkor bizonyos aggályaim vannak éppen az imént felolvasott beruházások tekintetében, hiszen ezeket egy évi bevételből létesíteni nem lehet, illetőleg csak akkor lehetne, ha holdanként nem tudom, hány száz pengő költséget számítanánk fel. Valószínűleg fel fog merülni tehát a szükségessége annak, hogy egyes beruházások finanszírozására kölcsönöket kell felvenni. Ebben az esetben azonban, azt hiszem, nem elegendő ez a módosztás, hanem közelebbről kellene a hegyközséget, mint jogi személyt definiálni. Meg kellene határozni a tagok szavatosságát, a szavatosság mérvét, a kezességet, szóval mindazt, ami egy kölcsön felvételéhez szükséges. Ezt csak úgy zárójelben jegyzem meg, mivel ez a módosítás a bizottságban eszközöltetett és én a bizottságnak nem vagyok tagja. • A 8. § 7. bekezdésében költségvetésről van szó. Ez természetesen helyes. A hatodik pont azt mondja, hogy az elfogadott költségvetést a hegyközségi tanács útján a közigazgatáyi bizottság gazdasági albizottságához kell felterjeszteni. A 8. § 6. és 7, pontjával kapcsolatban tisztelettel kérném, hogy majd a végrehajtási utasításban bizonyos szankcióval kell ellátni a határidők betartását. Nem látom továbbá a 6. pontban, hogy a gazdasági albizottság, amelyhez a költségvetést fel kell terjeszteni — ez különben is a végrehajtási utasításba való — mit csinál ezzel a költségvetéssel. A felterjesztés ténye ugyanis egymagában nem jelent semmit, ha ott fekszik az irattárban és nem tárgyalják le, vagy pedig a tavasszal beadott költséervetést novemberben tárgyalják, mert így ebből semmiféle haszna a hegyközségnek nincsen, viszont az ellenőrzés sincs meg a hegyközséggel szemben. Nézetem szerint el illése 1938 június 27-én, hétfőn. 185 kellene rendelni, hogyha a költségvetést felterjesztik, azt a gazdasági albizottság köteles legközelebbi ülésén letárgyalni, arra vonatkozó észrevételeit megtenni. Ez volna a megjegyzésem a hatodik és hetedik pontra, amely két pont ebben a formában egy kissé tág. Bevallom, hogy ebben a tekintetben bizonyos fokig preokkupálva érzem magam és nem vagyok tárgyilagos határidő és költségvetési dolgokban. Van ugyanis előttem egy jelentés — ez Strausz István t. képviselőtársamat is érdekelni fogja — amelyben az állam és a főváros is érdekelve van. Ez egy előterjesztés a Magyar Sertéshízlaló Rt. 1933—1937. évi zárszámadásáról. Ez ugyan nem tartozik ide és csupán azért hozom fel, hogy bizonyítsam, mennyire preokkupálva érzem magam f ilyen dolgokban, öt esztendőről szóló közgyűlési jelentést és mérleget egyszerre terjesztettek be nekünk, olyan dologban, amelyben az állam és a főváros van érdekelve. Mint autonómiának meg van a jogom, hogy megbízzam és felkérjem 1934 január 1-i hatállyal az igazgatóságot, amelynek egyik-másik tagja azóta már meghalt, hogy legyen szíves továbbvinni ennek a részvénytársaságnak az ügyét, amelyben az állam és a főváros érdekelve van. Ha ilyen dolgok megtörténhetnek a bürokrácia nagyobb dicsőségére (Strausz István: Meg kell akadályozni!), akkor mivel itt is költségvetésről és a többiről van szó, bizonyos határidő megállapítását kell követelnem annál is inkább, mert azt hiszem, pártkülönbség nélkül megállapíthatjuk, hogy a sertéshízlaló rt. esete nem alkalmas arra, hogy a törvény kötelező erejébe vetett hitet megerősítse. (Strausz István: Komolytalan! Forma az egész!) Törvényes rendelkezések vannak abban a tekintetben, hogy egy részvénytársaság mérlegét mikor kell es mikor lehet beterjeszteni. A hegyközséggel kapcsolatban bátor lennék még megjegyezni azt, hogy talán a kultuszminisztériummal egyetértőleg meg lehetne azt valósítani a gazdasági ismétlő iskoláikban és az érdekelt vidékeken létező mindenféle tanintézetben, hogy olyan helyeken, ahol, mondjuk, a hegyközség területe talán 500 hold, tehát nagyobb terület, ott ezekben as iskolákban, tanintézetekben elsősorban a szőlészetre és gyüimölcsésizetre vonatkozó tantárgyaikat tanítják, aa ezekre vonatkozó ismereteiket adják elő az ottani gyermekeknek ós lakosságnak, mert például — ez ugyan szélsőséges példa — egy községben, amelynek határában ott van a Balaton, rétje van, erdeje van, szőlője van, annaik a községnek az ismétlő iskolájában igazán felesleges szemtenmelésirŐl, dohánytermelésről, vagy állattenyésztésről hosszabb előadásokat tartani, mert ott speciálisan olyan ismeretekre van a lakosság ráutalva, amely ismereteknek a lakosság annak a községnek határában valóban hasznát látja. A törvényjavaslatnak — hogy így fejezzem ki mágiáimat — a második süektora a túltermelés imiegakadályozása. Annyian beszéltek erről a kérdésiről pro és contra, hogy neon is alkarom az igen t. Házat ezzel fárasztani, annál is inkább, mert az első szektornál, mint látom, túl soká vettem igénybe t. képviselőtársaim figyelmét. Csak akarom, mint egészen érdekes, szinte anekdótaszerű dolgot felemlíteni, hogy a noha kérdése, illetőleg a jó sző löknek a silány és bőtermésű szőlőkkel való konkurrálása, illetőleg megfőj táisa, aonliint