Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-337

186 Àz országgyűlés képviselőházának 337 mindjárt mondani fogom, igen régi keletű. Tudjuk, Legalább isénúgy tudom, hogy a szőlőtermelést Pannon iáiban a Trajamus és Hadrianus császári családból származó Commodus római császár vezette -be, aki' különben -más történelmi ténnyel nem igen dicsekedhetik. Körülbelül ugyanabban a korban Martialis, a rómaiaknak híres (klasszikus

1 epigrammírója, — bár dekadens volt — egyik epigrammájában azt írja: Scelus esit jugulaire Falernum et dare caimpano- toxica saeva menő. Az ő felfogása szerint tehát valószínűleg ez a fajta szőlő noha volt. Már Martialis, ez az igen szellemes epigrammaíró, körülbelül ugyannak a császárnak az idejében, aki Magyarországon az első szőlőt telepítette, tiltakozik az ellen, hogy rniegfojtsák — azt hiszem, iugulare ezt jelenti — a falernusi bort azt ilyen toxin okkal, az ilyen mérges anyagokkal. Ezt csak azért hoztam fel, mert történelmi borvidék képviselője vagyok és mint ilyennek, történelemmel is kötelességem foglalkozni. Helyesnek tartom azt a gondolatot, hogy tekintetbevéve azt, hogy a noba-szőlők átoltása meglehetősen problematikus dolog, —én ugyan nem igen értek hozzá, mert nekem, hála Is ten 3 nek nincsen, de így hallottami — (különösen az" Öregebb tőkéknél, hiszen ez átoltásnál még iaz éghajlati különbségek is szerepet játszanak, .a noha-iszőlők áttelepítésére további határidőt vagy bizonyos mérvű adókedvezményt adjanak — nem tudom, jól értettem-e az igen t, földmívelésügyi miniszter urat — abban az esetben, ha az átoltás és a kivágás nem sikerülne. Rátérek most a javaslat harmadik szektorára és ez a termelés irányítása. Röviden fogok ezzel végezni. Itt is csak äzt említhetem meg, amit más javaslatnál mondottam a napokban, hogy nézetem szerint kötött és irányított gazdálkodás mellett irányítás nélkül hagyni a gazdaságot éppen olyan veszedelmes és éppen olyan paradox eredményre vezet, mint amikor szabad forgalom esetén maximális árakat állapítunk meg, vagy pedig monopolisztikusan kezelünk bizonyos árucikkeket; sem az egyik, sem a másik nem fér össze az irányított gazdálkodással, illetve a szabad forgalommal, tehát igenis szükség van bizonyos irányításra. Amint egyes képviselő urak felemlítették, nagyon fontos lenne a kataszter mielőbbi és minél alaposabb felvétele és • felállítása, mert e nélkül a minisztérium aligha lesz abban a helyzetben, hogy gazdaságilag is helytálló útbaigazításokat adhasson. Nagyon helyeslem, hogy a javaslat előmozdítja a sík vidékre lecsúszott szőlőknek a hegyekre való visszatelepítését. Fontosnak tartanám még a rendelkezések eme csoportjáuál, — amint előttem szólott t. képviselőtársam is mondotta — elsősorban azoknak a fajtáknak megemlítését, amelyeket egyáltalában nem szabad ültetni, amelyekről már bebizonyosodott az, hogy bizonyos vidékekre nem valók, mert nem odavalók és rontják az ottani bor minőségét, másodszor pedig, — amint azt Czerman igen t. képviselőtársam igen érdekes beszédében előhozta — annak lehetővé tételét, hogy az egyes hegyközségekben az eddig jól bevált fajtákat termesszék továbbra is: méltóztassék megkérdezni mondjuk még a vincelléreket is, mert vannak hegy községek különösen a hegyvidéken, ahol 100— 150 év óta. sőt már a török hódoltság óta vannak bizonyos tradíciók, tapasztalatok egyes ülése 1938 június 27-én, hétfőn. szőlőfajták tekintetében. Azt hiszem, kár volna az évtizedes, sőt évszázados tapasztalatokat ilyen rendelkezéssel hatálytalanítani, hiszen nagy kár is származna ebből. Fontosságához képest túl keveset beszéltünk — miniszter úr nem, de magam is ebben a hibában leledzem — a gyümölcstermelés kérdéséről* ebben a vitában és sokkal többet beszéltünk a szőlőről, holott a gyümölcstermelés tekintetében nagyobb lehetősége van a miniszter úrnak arra, hogy a termelést az exportot az ezzel kapcsolatos dolgokat irányítsa. Itt csak azt kérem, — bár ha jól értettem az igen t. miniszter urat, errevonatkozólag indítványt is fog tenni az előadó úr — hogy a miniszter úr a gyümölcsfaiskolát is éppen olyan elbánásba részesítse, mint az oltványtelepeket, Ez az egyik megjegyzésem. Másodszor figyelmébe ajánlom az igen t. kormánynak, hogy — bár tán felesleges — hiába telepítünk különböző gyümölcsfajtákat, ha a kertészeti tanintézetet nem fejlesztjük és nem decentralizáljuk. Különösen a tanárképzés kérdésével méltóztassék behatóbban foglalkozni. Ha már annyi szakasz és rendelkezés van a javaslatban, a kártérítés nélküli kivágásra, a bírságolásra s a hasonló dolgokra vonatkozólag, nem tudom, nem lehetne-e bizonyos eredményt elérni azzal, ha azokat, akik a védelmi előírásoknak eleget tesznek és a gyümölcstermelés terén szebb eredményeket produkálnak, a kormány időnkint díjazná, jutalmazná és kitüntetné, (Helyeslés.) ha nem is pénzösszeggel, de legalább elismerő és dicsérő oklevelekkel, ami nem igen kerülne pénzbe, viszont sokat használna az illető gyümölcsének márkázása szempontjából és bizonyos szaktekintélyt is biztosítana az illető gazdának. Ez a javaslat — amint beszédem elején is mondottaui, ezzel be is fejezeim felszólalásomat — csak ez egyik része a trilógiának. A borkérdést és a szőlőkérdést természetesen nemcsak ezen a törvényjavaslaton keresztül, hanem ezen és a másik két törvényjavaslaton keresztül lehet csak megoldani. Természetesen nagyfontosságú ezzel kapcsolatban az értékesítés kérdése, az export kérdése és az intervenciós vásárlás kérdése, hiszen a nagy probléma az, hogy vájjon csak a jobb borokat vásárolják-e fel, vagy pedig fordítva, csak a rosszabb borokat és így tehermentesítsék a piacot és a termelőt. Ebben a tekintetben nagyon különféle nézetek vannak. Itt van az ecetfőzés kérdése, a minőségi bor termelésének ós értékesítésének centrális vezetése. A magam részéről teljesen ellene vagyok annak, hogy minden nemesebb borvidéknek (meg legyen- a külön önálló tevékenységet kifejtő szövetkezete állami segítséggel és az állam csak mint centrális kezes szerepel utólag, nem pedig előzetesen mint centrális vezetője és irányítóija ezeknek a különböző szövetkezeteknek, amelyekben utóvégre adópénzek és közpénzek fekszenek, amelyeket, azt hiszem, legalább is olyan gondossággal kell kezelni és ellenőrizni, mintha magánosok pénze volna. Itt van azután a Nemzeti Bankról ez a most tárgyalandó javaslat. Remélem, hogy a kilenchavi váltóhitel a szőlőkre is vonatkozik, vagy legalább is a borvaransok finanszírozására. Itt van továbbá a borfogyasztási adó. Igazán nem tudom, hogy — atmiint Czermann igen t. képviselőtársam is mondotta — legalább a termelőt nem lehetne-e mentesíteni a s/aj át házi-