Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-333

8 Az országgyűlés képviselőházának fényes házról, erről a parlamentről egy angol , emuer, amikor a Halászbástyán állva végignézett a főváros szépségén, azt mondotta, hogy ez a fenséges ház talán nagyobb dicsőséget fog még látni, mint a régiek láttak itt Magyar-^ országon, (MesKó Ruüoif: Adiáa Isten, hogy ágy legyem) mi is reméljük, hogy igy lesz és ez a parlament, ez a fényes háiz egyszei* nagyobb dicsőséget fog látni, de hogy ez a nagyobb dicsőség lehetséges legyen, ahhoz erő, becsület, kitartás, önfeláldozás és egység kell a nemzetben. (Ügy van! Ugy van! Taps a jobbés baloldalon.) Eis ha mi a jelen pillanatokban azt latjuk, hoigy akárhányan egészen törpék és kicsinyek, nem a régi múltból, nem a régi hagyományból és dicsőségből akarnak élni és nem a szerint akarnak élni, hanem folyton másfelé tekintetnek, akkor mi ezt fájlaljuk, mert mi mindenkit vissza akarunk vezetni a szentistviáni gondolathoz, hogy egy legyen a magyar, egy legyen a magyar ereje, a magyar becsületessége, kitartása, tiszta élete és önfeláldozása, \ Es Ha ez -meglesz, akkor Szent István bazilikájához fogunk zarándokolni, ahol Árpad-vér hullott és ahol annyi Arpád-sír volt együtt, j 5Sz.ekesfenérv.árra fogunk zarándokolni azzal a tudattal, hogy csekélyek, alázatosak, de büszkék, a nemzetért élők és önfeláldozók vagyunk, így akarjuk szolgálni a nemzetet, a ! jövőt, hogy egy legyen a nemzet és egy legyen ! az ő dicsősége és hogy ez örökké így legyen. (Élénk éljenzés és taps a jobb- és a balolda- ! Ion.) Elnök: Tildy Zoltán képviselő úr óhajt szólni. • Tildy Zoltán: T. Képviselőház! Az előadó úr bölcs és megragadó indokolása és az elhangzott beszédek után szinte felesleges volna i szólanom, de lehetetlennek tartjuk erről az oldalról, hogy a magunk szívből jövő, Őszinte, meggyőződéses, szerény bizonyságtételét ne fűzzük hozzá egyrészt a. bizottság határozatához, másrészt az előbb elhangzott beszédekhez. T. Ház! Hadd hangsúlyozzam ebben az j ünnepinek nevezhető órában, hogy nekünk, ennek a nemzetnek mérhetetlen szükségünk van ennek az ünnepnek megrendezésére. Mérhetetlen szükségünk van erre most, nemzeti széttörtségünk idején, a viharok idején, amelyek száguldoztak és száguldoznak felettünk, nagy veszedelmek között és óriási feladatok előtt, amelyek a gyengébb lelkeket sokszor körülveszik a kétség, a kicsinység szorongató érzetével. Ilyen időkben jó visszanézni a múltba, nagy történelmi alakjainkra és köztük is a legnagyobbra, Szent István királyra, akinél nagyobbat, szebb virágot nem termett ez a nemzet, aki valósággal megteremtője,, megalapozója volt a magyarság nemzeti életének ezen az elfoglalt földön. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) T. Ház! István király munkája az országépítő munkája volt. Az előtte járt és élt hősök csak földet foglaltak, amelyen szétdarabolt^ ságban élt ez a nemzet. Egységes nemzetté István tette a magyarságot. Polgárjogot Európában ezen a földön is ő szerzett nekünk elsősorban azzal, hogy Krisztushoz vezette ezt a nemzetet. Kenéz igen tisztelt képviselőtársam szólott első apostoli királyunk nagy reálpolitikai érzékéről. De a kereszténységért végzett munkájával kapcsolatban hangsúlyoznom kell. hogy István királyunk a szó legszorosabb és legnemesebb értelmében vett igazi apostol volt (Ügy van! jobb felől.), aki a kereszténységért 838. üléxfi 1938 június 21-én, kedden, végzett munkáját nemcsak reálpol iti'kai > alapon teljesítette. István mélyen hívő, igazi keresztyén ember volt (Taps.), aki érezte mindazt az áldást nagyon megpróbált, szenvedéssel teljes életében, amelyet felülről, az Istentől kapott. Ezt az. áldást, ezt az óriási, életet megtartó erőt meg akarta sokszorozni a nemzet életében és szét akarta osztani az, ő forrón szeretett magyar fajtájának tagjai között. Kétségtelen, hogy mélységes és messzelátó történelmi látás is vezette, amikor nemzetét bevezette a keresztyén nemzetek társadalmába. És itt t. Ház, legyen szabad rámutatnom arra a tényre, hogy a vallás mennyire nem magánügy egy nemzet életében (Ugy van! Ugy van!), amint materialista oldalról hirdetni szokták. A vallás, egy nemzetnek az örökkévaló Istenhez való viszonya, a nemzet legexisztenciálisabb közügye. Méltóztassék elgondolni, hogy ebből az Ázsiából ideszakadt pogány néphől mi lett volna itt Európának ezen a helyén, ha nem vonul be apostoli királyának vezetésével a keresztyén nemzetek társadalmába. (Ugy van! Ugy van!) Egy-két évszázad alatt kisöpörtek volna bennüniket errő) a helyről. A keresztyén nemzetek közös feladatává tették volna, mint későbben a törökkel szemben, egy pogány nemzet visszaüzését Ázsia pusztáiba. A magyarság szempontjából a keresztyénség mérhetetlen lelki áldásit jelpjntett nemcsak a nemzet egyes tagjainak életében, hanem nemzeti megtartatást is az egész nemzet számára. T. Képviselőház! Jól mondották előttem szólott t. képviselőtársaim s elsősorban az előadó úr, hogy első apostoli királyunk kimagasló nagy érdeme, hogy egységessé tette ezt a nemzetet. Kenéz igen t. képviselőtársam rámutatott arra, hogy István királyunk egy törzsekre szakadt nemzetet vett a kezébe. Ezek a törzsek "— ha az emher az" akkori idők történelmét nézi — még külön külpolitikát is folytattak, külön szövetséget kerestek jobbra és balra. A magyarság arcát egységessé kifelé, a többi nemzetek felé, István királyunk tette. Idebent is hallatlan keménységgel — szinte azt mondhatnám, konok elszántsággal — bizonyára mélyen fújó lélekkel és szívvel, megteremtette ennek az országnak, ennek a nemzetnek egységét olyan cselekedetekkel, amelyeket mi ma sokszor talán kegyetleneknek mondunk, de amelyeknek motívuma nem volt más, mint ennek a magyar fajtának forró és izzó szerelme (Ugy van! Ugy van!) és az a vágy, hogy a nemzet számára itt örök fundamentumot vessen ezen a viiharszántotta földön. (Ugy van! Ugy van!) T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársaim — és az előadó úr is — szólottak arról, hogy István királyunk emlékét méltóképpen kell megünnepelnünk. Ragyogó, szép, fényes külső keret lesz az országgyűlés két Házának együttes ülése Székesfehérvárott. De tisztában kell lennünk azzal, hogy a multbanézés, lia az csak tétlen szemlélődés, ha csak a régi dicsőség fényein való merengés, még nem jelent egymagában igazi ünneplést és erőt. Ha csak merengeni tudunk a múlton, szemléljük és visszasírjuk a multat, az a nemzet számára halál. Kenéz igen t. képviselőtársam nagyon megragadó szavakat mondott arról, mit jelent István király öröksége ennek a nemzetnek. Azt mondotta, hogy az élő kenyér a nemzet életében. Kétségtelen, hogy az az örökség.