Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-337

1*74 Az országgyűlés képviselőházának 337. ülése 1938 június 27-én, hétfőn. T. Ház! Még- egy dologra kívánnék kitérni és ez az, amit Czermann képviselőtársam is szóvátett, hogy a borkereskedelem milyen gyönyörű feladatokat old meg és hogy menynyire szükség van erre a borkereskedelemre. Én magam is azt mondom, hogy a külföldi exportterületek felkutatásánál az élénk és okos kereskedelem rengeteget tud végezni, ugyanakkor azonban rá kell mutatnom arra is, hogy, sajnos, nemcsak ilyen kereskedelmi tevékenységgel állunk szemben, hanem szembenállunk kiuzsorázó kereskedelmi tevékenységgel is. A borközvetítői vagy ügynöki díj nem a rendes ügynöki díjnak megfelelő 2%, hanem ma az a helyzet, hogy a közvetítők literenként két fillért kérnek attól a megszorult gazdától, aki nem tudja eladni a borát és kénytelen bármilyen összeget megadni a közvetítőnek. Ez valósággal kimeríti az uzsora tényálladéki elemeit. A gazda várja a vevőt, nem jön senki, de jön az ügynök és azt mondja: adsz-e literenként két fillért? Az a gazda pedig, aki 10—20 fillérért adja el a bo rát vagy a mustját, két fillért kénytelen ebből az árból leadni, vagyis 20%-ot. Nem más-e ez, mint a legkomolyabb és legszomorúbb kiuzsorázása a gazdának? Mi tehát azt mondjuk, t. Ház, méltóztassék meglátni ezeket a terheket, amelyeket máris visel a'szőlőgazdaság. Méltóztassék meglátni azokat a nagyon súlyos és nehéz értékesítési körülményeket, amelyek között a magyar szőlősgazda él, méltóztassék az ilyen dolgokat eltiltani és kötelezően kimondani, hogy a közvetítési jutalék nem lehet több, —• még ha maga a gazda ajánlja is fel a maga megszomltságában — mint 2%. Amikor azt látjuk, hogy a gazda tönkremegy, a gazdának nincs kenyere, ugyanakkor a borkereskedő szépen megél, de nemcsak, hogy megél, hanem vagyont is tud gyűjteni ezekből a súlyos közvetítői százalékokból. Bocsánatot kérek, de ezeket a súlyos dolgokat ide kell hoznom, hiszen az egész vidékünk szőlőből él, látjuk azt a nyomorúságot, amelyben a gazda van és ha mi nem tudunk ennek a hegyközségi törvényjavaslatnak úgy örülni, amint talán a túlsó oldalon örülnek, annak az az oka, hogy mindenfelé látjuk az árnyakat. Mi aggódunk, hogy vájjon ebből a javaslatból lesz-e törvény, leszne élet és lesz-e nagyobb kenyér, amint azt a miniszter úr is szeretné és amint a törvény intenciói is akarják. T. Ház! Szóvá kell még tennem valamit, ami talán már a részletekbe megy, de mégis meg kell említenem, mert az is a kisemberek érdekét sérti, nevezetesen azt, "hogy a törvényjavaslat hét méterben írja elő azt a távolságot, amennyire a mesgyéken tilos a faültetés. Nálunk, Zalában vannak olyan szőlőterületek, amelyeknek egész szélessége nem több, mint nyolc méter; hát hogyan ültessen oda fát a gazda? (Sándor István: A szomszédos mezőgazdasági területeket nem köti meg!) Azt nem köti meg, viszont a hegyvidéket, a szőlőt megköti. A régi törvény rendelkezése is helyesebb lett volna, ahol három méterben van megállapítva a legnagyobb távolság a mesgyétőL Nem szabad a való élettől ennyire elvonatkoztatott törvényjavaslatot idehozni. Méltóztassék megnézni ezeket a nadrágszíjvékonyság;u hegyidéki szőlőterületeket, ott nincs lehetőség arra, hogy fát ültessen a gazda. Ama kérjük legalább is az államtitkár urat, tolmácsolja a miniszter úrnál azt a kérésünket, hogy éppen a kisemberek érdekében, igenis, ezt a régi törvényes rendelkezést tartsák meg. Ugyancsak a végrehajtási utasítás számára lennek bátor még egy dolgot megemlíteni, tudniillik azt, hogy az új szőlők telepítésénél gondolni kell arra, hogy a szőlőket — jól tudjuk — többnyire nem egyfolytában telepítik, hanem közben vágásokat hagynak, — nálunk úgy hívjak, hogy fejezetek — és ezeknél a fejezeteknél vannak a keresztutak, dűlőutak, amelyeket sok gazda a hegyoldal esését is figyelembe véve olyképpen állít be, hogy az ő területet érő esővizet a szomszédjának a területere vezesse át. Ha ez ellen nem történik intézkedés, akkor az lesz a vége, — amint most is van — hogy állandó civódásra ad alkalmat, a perek ozonet indítja meg ezeknek a kis nadragszíjszélességű birtokoknak a tulajdonosai kozott, eiperlik, valósággal elvesztegetik a perekkel a megélhetési területüket. Pedig oly konnyu volna ezt olyképpen rendezni, nem a törvényben ugyan, hanem rendeletben, hogy megakadályozzuk azokat a visszaéléseket, amelyeket egyes kapzsi gazdák a szomszédok rovásara követnek el. Fel kell hívnom a t. Ház figyelmét arra is, nogy a bortörvény módot ad arra, hogy egyes területek, értem ez alatt különösen a nemes borvidékek területeit, zárt területekké nyilváníttassanak. Erre végtelenül nagy szükség van. Kerületemnek egyik része már a badacsonyi borvidékre esik. Itt az egyik községben van egy borkereskedő, aki évente 3000 liter bort vásárol nem a Badacsony borvidékén, hanem tőle 30 kilométernyire, egészen olcsó és rosszminőségű borokból. Ezt a 3000 hektolitert szekereken fuvaroztatja el az ő telepére, amelyik — hangsúlyozom a Badacsony-vidék területén van. Itt adja föl azután a bort vasúton és így tulajdonképpen a szállítólevelekkel azt a csalást követi el, azt a látszatot kelti, mintha ő a Badacsony vidékén termett bort továbbította volna és adta volna el. A vendéglős, aki , megveszi, abban a hiszemben van, azzal a gondolattal teszi ezt, hogy badacsonyvidéki bort vesz. A fogyasztó szintén azzal a föltevéssel fogyasztja a vendéglőben, hogy badacsonyvidéki bort iszik, holott bor a Badacsony vidékét csak látta, de nem ott termett. (Krómpaszky Miksa: Meg kell nevezni az illetőt!) Az egyik legsúlyosabb hiba tehát, hogy ezzel a badacsonyvidéki bor hírnevét rontja, a másik pedig az, hogy készleteinek mindössze 10 százalékát vásárolja ott, a Badacsony vidékén, a többit máshol, 30 kilométer távolságban, rosszabb tenületen. Ha Tokai vidékén elrendeltetett, hogy zári területté nyilváníttassék a borbehozatal szempont jából, akkor méltóztassék ezt elrendelni a Badacsony-vidékre nézve, továbbá talán Szekszárd környékére nézve is, általában azokra a nemes borvidékekre, amelyek védelmet érdemelnek. De még egy hozzáadás is van: a tokaji hegyvidéken is megvan engedve, hogy erre a zárt területre beviteli engedéllyel és helyi fogyasztás céljára bevihessenek más területről való bort, csak azt a kikötést köti a kormány, hogy meg kell jelölni teljesen pontosan, melyik hordóban van arról a vidékről való és melyikben van távolabbi vidékről s nem arról a hegyvidékről való bor

v Ez nem elegendő, mert ha sötét pincében a kétféle borvidék bora együtt van, ebből egészen bizonyosan házasság lesz, összeházasítják ezt a két